A messzeségből 1984 karácsonyán

Szét kéne törni az órát!

Kitépni minden kis rugót.

Szétzúzni a mutatóját,

És kidobni a naplopót.

Már régóta áll az óra,

És hosszúak az éjszakák.

Nem számitok semmi jóra,

Csak arra, hogy Te vársz reám!

Úgy várj, mint esőt a kertek,

Mint víztükör a napsugár’ t.

Úgy várj, mint tavaszt a berkek,

Lélekkel, szívvel várj reám!

Álmomban ott vagyok veled.

A képzelet hozzád repít.

Ajkamon érzem kezed,

Megcsókolom, ismét, s megint.

Vakító arany kupolák,

Köröttem nagyváros zenél,

Inkább én otthon hallanám

Amint a vén harang mesél.

Kiliti tornyait látom,

Mindig, ha becsukom szemem,

És ott a hó lepte tájon,

A Nagyvíz integet nekem.