Szirovatka Károly: Balatonkiliti története

Előszó

 

"Gyûjtõmunkám során a falu középkori történetéhez elsõsorban levéltári anyagot használtam fel. Az újkori történetet levéltári anyagok, egykori feljegyzések és újságcikkek alapján írtam meg. A XIX. század végi, és XX. századi írásos emlékeket az idõsebb emberek viszaemlékezéseivel egészítettem ki." Szirovatka Károly tanár

Gyûjtõmunkámban nagy segítséget nyújtottak 1970-ben:

A helytörténeti szakkör tagjai

  Villányi Gyula 8.o.tanuló    Kolozs Irén 8.o.tanuló   
Szatóri János 8.o.tanuló    Barczi Erzsébet 7.o.tanuló   
Madarász Imre 8.o.tanuló    Szincsák István    7.o.tanuló   
Hutvágner János 8.o.tanuló    Svéda Lajos  7.o.tanuló   
Ágó Zoltán   8.o.tanuló    Takács István   7.o.tanuló   
Ferenczi József 8.o.tanuló    Hasznics József    7.o.tanuló   
Baji Imre  8.o.tanuló    Székely Csaba   6.o. tanuló
Iván Lajos   8.o.tanuló    Iszli József    6.o. tanuló
Tyukos Mária  8.o.tanuló    Horváth Katalin    6.o. tanuló
Kovács Katalin 8.o.tanuló    Gulyás Gabriella 6.o. tanuló
Harmath Ilona 8.o.tanuló    Horváth Anna   6.o. tanuló
Ábrahám Judit  8.o.tanuló    Mónos Mária  6.o. tanuló
Tóth Irén     8.o.tanuló    Sebestyén Mária  6.o. tanuló
Zarándok Erzsébet  8.o.tanuló    Takács Katalin   6.o. tanuló

A község lakói közül:

Szatóri János tanár, ált. iskolai igazgató helyettes                                                        
Hutthausen Lajos esperes plébános kanonok
Dr.Nagy István református lelkész
Lukácsi Mária tanárnõ
Dudás Károly Tsz elnök
Kósz József Tsz fõagronómus
Botka Sándor Tsz könyvelõ
Kovács Vilma Tsz tag
Özv.Hutváner Lászlóné Tsz pénztáros
Molnár János nyugdíjas, a földigénylõ bizottság elnöke
Májer Vendel Tsz tag, Vinkler József,Takács Lajos Tsz tag

Horváth Gyula Tsz tag
Berkes János nyugdíjas
Berta Sándor nyugdíjas

További szakköri tagok: 

Vitkó Gyöngyi,

Kardos Márta, 

Vörös Márta  6.o. tanulók.

 

 A falu nevének története 

Egyházi adatok szerint István király idegenbõl behívott veszprémi kanonoktól kapta a falu nevét. Ez a kanonok, aki elhagyott hazájából magával hozta Cletus pápa tiszteletét, az új hazájában falunkat nevezte el Cletus / Klétus / pápáról.
A magyar nyelv addig faragta, formálta, alakította az idegen nevet, míg Kiliti lett belõle.
Egy 1082-ben kelt I László korabeli latin oklevélben/ Klety/ néven szerepelt falunk. / Hazai okmánytár 4. kötet 1000. lap./
1093-ban keletkezett okmányban I. László megerõsíti a Tihanyi Apátság birtokait, ezen az okmányon/ Keletha/ nevet olvashatunk.
1222. évi okmányban újra / Clety / néven említi községünket. / Árpádkori új okmánytár VI. 470./
1265 évi okmányban / Kelety / név található. /Hazai okmánytár 43. lap./
1302-ben íródott okmányban / Kilyty/ név olvasható. / Anjou kori okmánytár I .43./
Az Új- kortól Kiliti vagy Somogy- kiliti nevet kapta.

1925-tõl szerepel, mint Balatonkiliti.

 

 A középkori három község 

Az Árpád kortól a török idõkig a mai Kiliti területén három önálló község volt:
Kiliti, Jód, Töreki.
Királyunk I. László a Tihanyi Apátság birtokait és jogosítványait megerõsíti  egy 1093-as oklevélben.
" par. Ville Baluanus...villa Turuk /Töreki/...prope villam Keletha /Kelethi= Kiliti/...Keuresheg...villa Jod..."/ Wenzel VI.67./
1211-es oklevélben Töreki " Tureg" néven szerepel, az 1229-es oklevélben Jódot "Joad-nak" nevezik.
Darnay Kajetán szerint Jod és Jád lakói valamikor jászok voltak.
A jászoknak ázsiai kútforrások szerint még egyéb elnevezéseik is voltak, ahogy õket az arabok, perzsák, kínaiak, no meg a szent / zend/ szanszkrit könyvek nevezik.

Somogy megyében Jád / Somogyjád/ helység és a Kiliti melletti Jód puszta õrzi jász-telep emlékét. /Darnay Kajetán: Somogy megye néprajzához adatok/ p.57-8/
Találkoztam egy 1056-os feljegyzéssel, amely említi, hogy Töreki alatt van egy falu:" fele a népé, fele az apátságé".

1661-es feljegyzés szerint Törekit már kilitiek "élik",/ használják/ és adóznak róla.

 

 Birtoklás és adózás 

Községünk 1055-tõl a Tihanyi Apátság birtoka volt. I. László 1093- ban megerõsíti az Apátság birtokait és itt szerepel Kiliti /Keletha/ neve is. Ugyanebben az idõben Kilitinek egy részén a Veszprémi  Káptalan volt a földesúr.
1082-ben kelt okmányban I. László megerõsíti a Veszprémi Káptalan birtokait, amelyben kitér arra is, hogy Kilitinek erdeje nem volt.  
"In predio Klety habet ecclesia terram...
In alio predio Clety habet ecclesia terram
Ij aratra..."

De birtokolt és adóztatott itt a Pannonhalmi Fõapátság és a Fehérvári társas káptalan is. Ezt bizonyítja az 1260-ból való okmány, amely szerint a Pannonhalmi Fõapátságnak ajándékozott I. László király egy halastavat, két halászházzal.
1533- ban  Jódon mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 7 szegényházat, 6 elhagyott portát, 1533-ban Kilitin összeírta, mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 3 szegényházat, elhagyott ház nem volt.

László király összeírja és megerõsíti /1083- 1095/ Szent Mártom monostorának birtokait, népit és marháit.
"Haec sunt autem pradia et mansiones: ...Cletii..." / A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Tört. I.592./

Található egy 1152 évi oklevél II. Géza pecsétjével, amely szerint az oklevél magába foglalja Belus  nádor, Hendrik curiális comes, János ispán, István és Jeromos ispán itéletét, mely szerint a Somogy megyei Copul, Tat és Clech falusi felsorolt emberek kiket a királyi szolgáktársaiknak mondottak, Brigido, Hertvid és Koso veszprémi kanonokoknak Izbeg püspök elõtt letett esküje szerint a veszprémi egyház szolgái.

                          "...in mezeusumlu...homines Sumugiensesi in villa Capuliensi...Clech...ecclesie Sancti Martini manciparent..."
/ Eredetije a veszprémi káptalani levéltárban, igen rongált állapotban. Közli: Az Árpád-házi   királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I.28. 1152. évbõl./

1237-1240 közötti összeírásban ezt olvashatjuk:
" A Pannonhalmi Apátságnak Fokon csak jövedelme volt, /vámjövedelem/ fekvõ birtoka kissé odébb terült el - Clety -  határában, mellyel a Sió folyónál megkezdõdik Somogy megye területe. Az Apátság embereinek / Pl. Pousa-Pósza/ Kilitiben van 6 házuk, 3 ekére való föld / 360 kishold/ az Apáttava /Apattoa / nevû kaszáló, nádasok, baromlegelõk, melyek közösek az udvarnokokkal, végül van 4 halászásra alkalmas helye és ezeket közönségesen Weyrék-nak/Weiszék-nek/ mondják."
/Pannonhalmi Szent Benedek Rend I.kötet.784. oldal./
1240-ben ugyanis IV. Béla király megerõsíti a Pannónia szent hegyén / Pannonhalmán/ Géza fejedelem és I. István által megadományozott Szentmártoni Apátság jószágait.

A fenti apátsági részbirtokok már I .László összeírásában is elõfordulnak de azután hallgat róla III. Ince és utódainak összeíró levele.
1240-ben találkozhatunk ismételten Albeus jegyzékében a fenti birtokok felsorolásával. Ebben az összeírásban olvashatjuk, hogy az Apátság birtokán élõ népet  " MAGEMUTÓ- nak " nevezik
"in praedio Clety hec sunt nocrina populorum, qui volgo dicuntur  magemuto: Pousa  cum germanis et fillis..."

Itt jegyzem meg, hogy Csánki Dezsõ: " Magyarország vármegyéi és városai " c. mûvében Somogy megyérõl is érdekes adatokat tudhatunk meg.
Az elsõ egyházi birtokos Somogy területén a Pannonhalmi Apátság volt. Albeus mester nyitrai fõesperes, akit IV. Béla a Szentmártoni Apátság jószágainak összeírásával bízott meg, már 12 birtokot sorol fel Somogyban. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a Somogyi Apátság I. Istvántól kapta a somogyi tizedet./ Valószínüleg a somogysági pogányság megtérítése miatt kaphatta meg a tartomány tizedét./ 

Csánki Dezsõ írja, hogy Töreki a középkorban virágzó helység volt. 1211- ból való okleveles adat szerint a falu északi fele a Tihanyi Apátságé, déli fele a Székesfehérvári Káptalané volt, melynek itteni birtokait az 1229.évi oklevél is említi.
Egy 1266. évi pápai bulla megerõsíti a tihanyi apátságot itteni birtokaiban. IV. Kelemen pápa a tihanyi apátságot az Apostoli Szentszék pártfogása alá fogadja, és ennek jogait megerõsíti./ Wenzel III.14l.-1266./

Igen érdekes megállapítást olvashatunk egy 1229- ben kelt oklevélben, mely szerint II. András király fiainak és az ország elõkelõinek beleegyezésével a fehérvári káptalannak évenként járó királyi sót a káptalan kivánságára a szentmártoni apátságnak ajándékozza, miután az apátság lemondott a fehérvári káptalan somogyi birtokain szedett tizedrõl.
A káptalan késõbb szerzendõ birtokaira azonban ez a mentesség nem terjed ki, ezért a király a káptalan tényleges somogyi birtokait összeíratja.

" in villa Clety...capul..."
/ A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története 1695./

Jód / Joud / 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Az 1232-1237-es pápai tizedjegyzék szerint" Jood " plébániával rendelkezett.
1302-ben a veszprémi káptalan elõtt János Comes Somogy megyében két birtokrészt leköt leendõ sógorának a Pok nemzetségbõl való Móricz-nak:

"Capitulum Vespriense...de Comitate Symigiensi...Matheo filio Petri nobili de Geste...a parte villa Kylity...item dimidiam partem possesionis aue Jwth nominate..."

1333-ban Töreki Péter nevû papja 56 kisdénárt fizet pápai tized fejében. 
1334-ben Kiliti Tamás nevû papja 3 garast, 1355-ben 4 garast fizet ugyancsak pápai tized fejében.

A veszprémi káptalan 1348-as jegyzõkönyve beszámol arról, hogy a káptalan panasszal élt Kont Miklós nádornál, Somogy megye nemeseinek 1348. június 24-én Somogy-váron rendezett gyûlésén. A panasz arról szól, hogy a birtokaiban  zavarják a káptalant, annak nem kis kárára: Zamárdin, felsõ-alsó  Endréden, Lullán, Kapulon, Kõröshegyen, Keletyn./ Veszprémi káptalan jegyzõkönyve 1348./ Ez a zavarás valószínüleg az itt élõ jobbágyok elégedetlenségébõl fakadhatott.

Az eddig ismertetett okleveles birtoklásokból kitûnik, hogy ennek a vidéknek egyszerre több ura is volt, ezért nem kizárt az a feltevés, hogy egyszerre több földesúr is be akarta hajtani a jobbágyi szolgáltatásokat.

 

 Török hódoltság 

Megyénk lakóira is súlyosan ránehezedett a másfél százados török megszállás. A jobbágyok vállára még nagyobb terhet rótt az, hogy ezután nemcsak régi uraik szedték be az adókat, hanem a török is kegyetlen módon hajtotta be a követeléseit.
Az ország három részre szakadása után e települést és környékét is rövidesen hatalmába kerítette a török. Feljegyzést találtam arról, hogy  a törökök Fok és Kiliti között erõdöt építettek a túlsó-parti végvárak ellen.

1563. augusztus 20-án kelt okmány / Török isz. Szerint 971. év / szerint a Simontornyai szandzsák fejadó defterének összeírásában a következõk állnak:

                          Endrédi nahié:  Endréd város 20 házzal és                  
Kis Endréd 15 házzal,
Zamárdi 18 házzal,
Kiliti 15 házzal adózott.
Ugyanitt található 1580.II.16-i dátum alatt: 
Endréd város 20,
Felsõ Endréd 30,
"Kilindi" 32,
Szamárti 14 házzal adózott.

1582.január 25-i összeírás szerint:
Endréd város 17,
Felsõ Endréd 30,
Kiliti 35,
Zamárdi 14 házzal adózott.

/Velics-Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek.I.k./  Ezidõ tájt íródott 1557-es adólajstrom Tihany-vár birtokának veszi Zamárdit, Takaró Mihály várkapitány birtokának pedig Jódot és Kilitit./ Sörös Pongrác : Tihanyi Apátság története I.152./
A török hódoltság idején a koppányi bég javadalmas birtoka is volt.

Míg a török megyénk területén volt, kegyetlenül hajtotta az adót és rabolt, de a földesurak ezt semmibe véve a XVII. Század elején azon igyekeztek, hogy a török beözönlésekor elzálogosított birtokaikat visszaszerezzék. Erre vonatkozóan nagyon érdekes cikk jelent meg  a Veszprémi Hírlapban 1930. I. 5-én Címe: A Veszprémi Káptalan visszaállítás 1630-ban / Lukszics József/

"A visszaállítás 80 évi szünet után ment végbe. Sennyei István veszprémi püspök, aki 1628 július 11-én nyerte el ezt a méltóságot, azzal kezdte mûködését, hogy királyi felhatalmazással megkísérli a püspökség tízezer forintért elzálogosított birtokainak visszaszerzését és a romokban lévõ bazilika helyreállítását.

Õsit és Hajmáskért, amelyet Cziráky Mózes palotai kapitány tartott elfoglalva és amelyre férje halála után Káldi Zsuzsanna tartott igényt, a király parancsára visszakapja a püspökség. A király rendelete alapján Papkeszit az özvegy tulajdonában hagyja.

Ebeczky Imre királyi tanácsos, a magyar kamarai fõszámvevõnek fizeti a püspökség a tízezer forint váltóösszeget az Ebeczky által kiállított elismervény szerint a következõ birtokokért:  / 2o falu neve következik, majd így folytatja:" ...Kiliti, Ságvár, és Nagyberény Somogy megyei falvak után. "

1629. december 18-án II Ferdinánd király értesíti Körtvélyesi István kapitányt és az egész veszprémi katonaságot, hogy a püspököt és a káptalant a földesúrak ismerjék el, semmiben ne zavarják, sõt inkább segítsék õket. A Püspök és a káptalan / Felsõõrs és Berény  kivételével/ három évre bérbe adja - 2 ezer forintért - Körtvélyesinek a visszaváltott birtokaikat ."

A káptalani birtokok visszaállításával kapcsolatos cikk jelent meg -ugyancsak a Veszprémi hírlapban - 1911. február 12-én:

" A veszprémi káptalannak 1630- ban történt visszaállítását megelõzõen /1629-ben/ a nagyszombati sinous megállapította a veszprémi káptalan visszanyert összes birtokainak neveit, az ezekhez kötött jogokat és a Veszprémben élvezett vám- és fogyasztási adókat.Ezenkívül az egyházmegye összes benificumai is lajstromba kerültek...

A birtokok között van felsorolva: Füle, Jókarban, Herend, Bogárfalva, Fokszabadi, elpusztított állapotban. Ezenkívül volt még egyházi birtok Fokon, Kilitiben, Törekiben, stb..."

 

 Adófizetés Kilitiben és Jódon a török ideje alatt 

Kiliti: 
1547-ben 7, 1576-ban és 1578-ban 4 portája fizet adót Palota várának. 1618-23 között Veszprém vár tartozéka. 1623-ban 1,5 portája, 1626-ban 1 portája fizet adót Zichy Pálnak. 1635-36-ban és 1647-ben 2 portával a veszprémi káptalan birtoka.

Jód:
1518-ban elõbb Veszprém várurának, utána pedig Palota tartozéka. 1570-ben 4, 1574-ben 2 és 1, 1576-ban 2, 1578-ban 3, 1588-ban 2 portája fizet adót.  /Dr.Páka  Zsolt: Veszprém vm. tört. a török alatt. 136./

Ugyanebben az idõben nemcsak a veszprémi káptalan akarta rendezni birtokait, hanem a fehérvári  társas káptalan is. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni egy 125 éves öregember tanúvallomását 1615-bõl:  "1615.VI.15-én Herivicius Mátyás székesfehérvári prépost kérésére, királyi Parancs folytán Veszprémben kihallgatást eszközöltek annak megtudására, hogy milyen helységek tartoznak a székesfehérvári prépost birtokához. Ez alkalommal Fülei Tamás gyõri kanonok Szarka Lukács királyi emberrel többek között kihallgatta Somogyi Mátyást, vitézlõ Szarka Balázs és Lukács földesurak 125 éves jenõi jobbágyát is. 
Õ a következõket vallotta: 1536-ban hallotta a székesfehérvári préposttól, /akinél szolgált/, hogy a következõ falvak voltak a prépostéi: Pentelye /-ez szart nem adott, hanem minden háztól egy-egy zsák kakukfüvet-/. Fövén, Hídvég, Jut, Papkeszi, Vinyola, Sóli, Kiliti, Kisberény...
Ugyanekkor Pap János papkeszi jobbágy, aki kb. 64 éves, vallotta, hogy Fehérvár elvesztése után Papkeszit, mikor Palotához Podnemichki /rectius:Podmaniczky/ hódoltatni akarta, azt mondta anyám, hogy a szentegyháznál annyi embert vágtak le, hogy a vér kifolyt a színterem küszöbin, stb..."
/Az  idézett oklevél a gyõri káptalani levéltárban, székesfehérvári örkanonokság iratai közt van. Közölte Ráth K. a gyõri Történelmi és Régészeti Füzetekben, III.94-5./ 
Találtam egy olyan összeírást, mely szerint a török kivonulása után a fehérvári káptalan is összeíratja birtokait és házait Kilitin és Jódon.

Literátus Fülöp adórovó összeírása:

Kilitin van a fehérvári káptalannak 13 portája és 10 elpusztult portája.
Jódon 15 portája és 8 elpusztult portája. /Okonyi Pál: Somogy megye közigazgatása a török uralom alatt és után a megye visszaállításáig. Közölte: a kaposvári Fõgimnázium Értesítõje 1891-92./

Községünk 1688-ban szabadult fel a török hódoltság alól. A török után rögtön bejelentette teljes igényét földesuraságára a veszprémi káptalan, s a lakosságot újból az örökös jobbágyi terhek viselésére kötelezte.

Az egykor nagyfalunak számító Jód és Töreki a törkökdúlás alatt nagyon elpusztult és elnéptelenedett. A török kiûzése után mindkét helységet területileg Kilitihez csatolták. Jód - Jód puszta, Töreki - Töreki puszta  lett.

 

 A török kiûzésétõl a polgári forradalomig 

A XVII. szd. végén 47 kiliti jobbágy nevét sorolja fel a zalaegerszegi Állami Levéltárban található okmány.

              Possessio Kiliti 1699.
              /Capli Wespriniense/

Nicolaus Kis
Joannes Török
Gregorius Lajhár Judex
Gregorius Gál
Michael Kisfaludi
Gregorius Kovács
Joannes Pálfi
Moises Bodor
Nicolaus Borkis stb..

A kiliti katolikus iskolára vonatkozó feljegyzések:

1681-tõl van szó katolikus tanítói mûködésérõl. 1703-ban megszûnik a katolikus iskola: a református rektor lakik a katolikus kántortanító lakásában, a református lelkész a plébánián. 1747. febr. 2-án jön Padányi Bíró Márton veszprémi püspök küldése alapján a községben Rákosi János katolikus tanító, aki 1747-tõl 1752-ig mûködik itt. 
1772-ben épült a káptalan költségén a hívek hozzájárulásával a régi katolikus iskola, mely a mostani plébánia mellett állt egészen lebontásáig. Ez a régi iskola egy utcára nézõ tantermet és egy udvari tanítólakást foglalt magában. Ez az iskola és lakás éppen 100 évig volt használatban:

1872 óta káptalani cselédlakás volt. A tanterem mintegy 40 tanuló befogadására volt alkalmas.

 

 A Rákóczi szabadságharc idejébõl 

A birtoklások és a kíméletlen adóztatás, dézsmaszedés miatt természetesen nagy örömmel fogadta a balatoni falvak népe is a Rákóczi szabadságharc hírét. 
Már a XVIII. Század fordulóján titokban gyûléseket szerveztek. Az adószedésre kivezényelt végrehajtókat erõs csapatokkal biztosították a nép bosszúja ellen.
"Amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé állt hajdúi már Ozorára csaptak, s onnan gyõztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiliti, Szólád, Szemes, s a többi falvak népe örömmel fogadta õket." / Kanyar J.: Harminc nemzedék vallomása Somogyról /

A kuruc csapatok sokszor húzódtak meg a Sió medrének bozótjaiban, és hirtelen, rajtaütõ támadásokkal tartották rémületben az egyébként túlerõben lévõ császári csapatokat.
Valószínû, hogy a fent említett hajdúk járhattak 1703-ban Kilitin, ugyanis az akkori feljegyzés szerint a község nagy része református volt de templommal csak a katolikusok rendelkeztek. Mivel a reformátusok örömmel fogadták a hajdúkat, a katolikusok viszont bizonyosan megfélemlítésük következtében nem jó szemmel nézték õket, ezért a hajdúk a templomot elvették tõlük és a reformátusoknak adták át.

Mint tudvalevõ, Károlyi késõbb csatlakozik a Rákóczi szabadságharchoz, és adatunk van arra, hogy 1705 március 31-én Kilitinél ütközik meg a császáriakkal.

"1704 márciusában Heister Ausztriából,  gróf Pálfy János az újonnan kinevezett horvát bán pedig a Dráva felõl kezdte meg az elõrenyomulást. Károlyi haderejének szétforgácsolása következtében az elõrenyomuló császáriak könnyûszerrel kiszorították a kurucokat a Dunántúlról, csakhogy Károlyi 1705. február 4-én ismét átkelt a Dunán, s Moson vármegyében foglalt állást, majd innen Vas- és Veszprém megyéken át a Balaton délkeleti sarka felé vonult. A császáriak azonban mindenütt a nyomában. Kilitinél március 31-én meglepték és hadát szétugrasztották. Heister, a fõvezér rokona egészen a Dunáig üldözte a menekülõ Károlyit, aki csak nagy veszedelmek közt tudott Földvárnál fatörzsekbõl vájt nyomorult csónakokon és nádkévéken átúsztatva valamiképpen megmenekülni. Károlyi szétugrasztott hadának legnagyobb része Béri Balogh Ádám, Szekeres István és Hellepront János vezérlete alatt a Bakonyban és Somogy rengetegeiben keresett menedéket." / Tali Kálmán: Bottyán János 49-62. századok 1879.281/

Ugyanerrõl a csatáról olvastam egy másik forrásban a következõket:

"Kuklander császári tábornok Bottyánnak  1705.április 3-án:
... 30 elepsi mensis Kilitti nevõ, Fehérvár táján levõ falunál megverte Heister uram Kárelit, hogy a hóttestek egy mérföldnyire hevernek."
/ gróf Bercsényi levelei Rákóczi fejedelemhez 1685-1716-ig. II.Ferenc levéltára IX.181./

A következõ oldalakon viszont 1705. április 4-érõl olvashatjuk ugyanezt:

"Bucsu, 4.april. 17o5...negyednapja,hogy a német tácztul megindult, Kiliti nevû faluban felverte Károli uramat, -ki magát mondja, ki más hazát:- elíg, hogy ez meglett. 30 zászlóval, hogy voltak vóna ottan, a falut nyakába gyujtották, de esküszik a rab, hogy három magyarnál több hóttestet nem látott,- hanem, hogy az németség kétfelül ütvén a / püspököt a falura/ a füst között a falura, magok között igen nagy confusiot és kárt tettek, sok veszett német egymás fegyveritõl az sötétben és füstben. /u.o.434./

Utána gúnyos célzást találtam Károlyi futásáról:

"Az való, ha kõmûves helyett kovácsot, ács helyett vargát állétunk- turris decidet-Verbi gratia: Kilitibõl Kalocsára nyargalni. /u.o.470./

1706- ban megyénkben újra felcsillan a szabadság reménye. Bottyán János által vezetett kuruc csapatok majd egy évig álltak ellent a túlerõben lévõ császári csapatoknak.
"Bottyán János 1705. november 11.én 8 ezer emberbõl álló hadával bevette Simontornyát, majd innen a Balaton felé vette útját, hol a Siónak a Balatonból való kiömlésénél megállapodván elõbb Fokon, majd Hídvégen De La Riviere francia mérnök tervei szerint erõs sáncokat ásatott, amelyeket cölöpökkel vett körül. A Kiliti és Fok közötti régi török várat megerõsítette. Ezekben ezután állandó õrséget tartott, hogy az ekként megerõsített Sió-vonallal a Pétervárad és Eszék felõl feltörõ rácoknak útját vágja./ Csánki:473./

A hagyomány szerint Vak Bottyán nagy csatát vívott a császáriak ellen Jód-nál is.
Sajnos Bottyán János generális kivonulásával a kuruc felkelés lényegében meg is szûnt megyénkben.

Béri Balogh Ádám még egy ideig próbálkozott rajtaütésszerû támadásokkal itt a Balaton környékén is, de 1707. elején már õ maga is Csobánc várába szorult.

 

 A szabadságharc leverése utáni idõbõl 

1711. után megyénkben is kiépült és megszilárdult a Habsburg királyok állami és a hozzájuk hû nemesség földesúri hatalma. Ismét visszaállt a megyei nemesség önkormányzati hatalmi szervezete, a nemesi vármegye.
Somogy vármegye önállóságát - Zala megyétõl való elválasztását - az 1715. évi I. dekrétum 86. cikkelye állította vissza. A Habsburg-ellenes háború, majd a nyomukban fellépõ pestis járvány után újabb csapás nehezedett a megyére: a német csapatok elszállásolása. A szegény jobbágyság még az adót is szívesebben tûrte, mert a beszállásolás sok anyagi és erkölcsi kárt okozott nekik.
Így például Kilitiben az Althaim dragonyos ezred, ezredtörzsének és egy zászlóaljának egy része nyert elhelyezést 1724-ben, 1740-ben a Würtenberg huszárok századának III. szakasza, 1748-ban a Cordua ezredese az I. század 1. szakaszával.
/Taubert/ Tegzes Ernõ: A katonaság elszállásolása és ellátása Somogy vármegyében a XVIII. Sz. I. felében. Pécs, 1928./

A XVIII. Századból még a következõket találtam Kilitivel kapcsolatban:

"1714. évi oklevél szerint Reyser Ádám apát szavára Kiliti, Ságvár, Jut, Ádánd, Endréd, Bálványos, Kõröshegy, Nagy- és Kiskapoly, nemes és nemtelen lakóit tiltották el Lulla, Berki, Jód, Töreki, Jaba földjeinek használatától, s hogy ezek területén méheket ne keressenek, rajtuk ne vadásszanak."

A késõbbi idõben, így 1727-ig Grasso Vilibald tihanyi apát szedte ugyan a tizedeket / a fenti községekben /de csak azon az alapon, hogy a szentmártoni fõapát Kapoly, Endréd, és Teleki tizedeit átengedi neki, hogy az így nyert tizedeket a tihanyi építkezésekre fordítsa, majd pedig 1727-ben 200 forint évibért fizetett az említett falvak tizedeiért.
/ A Tihanyi Apátság története. II.kötet 631-2./

1717. július 17-én III. Károly a régi, de a török idõk alatt elveszett jog felújításaként engedélyt ad a veszprémi káptalannak, hogy az átutazók közlekedésének megkönnyítése végett a Fuk folyón / Sió / két, többszáz lépés hosszú hidat építsen és költségeinek megtérítésére ezeken a hidakon hídvámot szedhessen.

Egy 1755- ben megjelent vizsgálatból az is kitûnik, hogy  Fok község eredetileg a Sió jobb / nyugati / partján feküdt és késõbb lassanként költöztek át lakói a bal / keleti / partra.
Attól kezdve a régi települést Külsõ Foknak vagy Pusztafoknak nevezték, az új - keleti - települést pedig Belsõ Foknak.
/ A Veszprémi Egyházmegye  okleveleibõl. /

1727-bõl: Kiliti
/Capitulum Vespriense /

Judex: Michael Fürdös
Coloni: Stephan Osvald junior
Coloni: Stephan Palffy   junior 
András Kiss, Gregorius Takács,Michael Görcseny,....stb.

Fordítás értelem szerint:

“ A jobbágyoknak volt 224 hold földjük, amely 448 pozsonyi mérõ befogadására volt alkalmas, Praedrális / földesúri / földje volt 37 hold 74 mérõ / pozsonyi / befogadáson. A sessiókhoz csatolt rétje 39 kocsi szénát, a hozzájuk nem csatolt 41 kocsi szénát termett. Volt 115 vágó szõllõjük."  /Constroptio Cattus Simigiensos Ao.1727-p. 112-3./

Szintén 1727- bõl:

Kiliti 1727.

Judex: Gregorius Magyar
Coloni: Laurentius Bivra, Stephanus Osvat, Benedictus Jeges, Stephanus       Pálfi, Moyses Szabó, Johannes Juhász, Johannes Nagy, Stephanus Juhász, Stephanus Södi.

Iquilini domum habentes: Johannes Török, Michael Kolos.
Extranei: Gregorius Póka, Nicolaus Kis, Stephanus Simon, Nicholaus   Kovács, Michael Király, Paulus Kolmár, Johannes Demeter.

Földjeikbe elvetnek õszi- és tavaszi vetésnél 235 2/4 pozsonyi mérõ gabonát, van 47 2/4 kaszás rétjük, 19 vágó szõlejük. Földje jó fekvésû, homokos, közepes termésû. Rétjük szárazság idején kevés szénát ad. Erdejük semmi sincs, ezért tüzifáért is kell erdõt bérbe venniük. Van lisztõrlõ malmuk, terményeiket fáradsággal szállítják Veszprémbe, Fehérvárra és Budára. 
/Országos Levéltár: Urbaria et Conscriptio Inclitiy Comitátes A.c. 1727. paracta 44-45./

Kiliti jobbágyok száma 1811-ben 167 volt.

 

 1770. Bél Mátyás Kilitirõl írja 

"Elagans vicus in ejusdem amni..."
"Csinos falu a Sió mentén, szõlõhegy tövében. Egészséges levegõje van, hegyektõl mentes, a Balaton közelsége miatt tiszta, üde. Tartózkodásra nincs ennél alkalmasabb hely. Mivel nincs közvetlenül a tóparton, a viharokat nem nagyon érzi, de a lágy szellõ járják; ezért a hõség és a szúnyogok nem kínozzák a lakókat, s a telek is elviselhetõk. Hala, bora, gabonája van, a veszprémi káptalanhoz tartozik."
/Mathias Bél: Notia comitates Simighiensis, Ac.1770. p.28. Kézirat a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának Kézirat Osztályán./

Telepítésekrõl:
 
Érdekes a veszprémi káptalan telepítési szerzõdésének 7. pontja:
"Szerezhetnek /ti. a telepített faluk/ több lakost is, de csak vagyonosokat,       amennyire lehet magyarokat és pápistákat..."
Azonban úgy látszik, a káptalan ezen elvét nem tudta keresztülvinni, ui. 1735-ben Kispécselre, 1742-ben Márkóra és 1757-ben Törekipusztára svábokat telepített.

A káptalan 1761-ben letelepíti a fülei, peremartoni, siófoki, kiliti, ságvári, nagyberényi cigányokat. A cigányok kötelesek házat építeni. Az uraság vajdát állít élükre, aki vigyáz rájuk, és az adót beszolgáltatja. A vajda befogja a kóbor cigányokat, és az ispánnak átadja. Minden cigány robotra köteles és Szent Mihály napra egy Máriást fizet adóba. Majd így folytatja a szerzõdés:
"...mivel pedig a fent írt cigányok muzsikálnak is, mentül elõbb   cimbalmot és bõgõt szerezvén, tartozni fognak az uradalom korcsmájában     muzsikálni..."

Egy községbe kb. 3 család telepedett le. /Kiírva: veszprémi káptalan a XVIII. szd- ban. Pákay Zsolt tanulmánya a Regum - 1940-41. Évkönyvében, a 298-99.old./

 

A katolikus templom történetébõl 

Körülbelül a mai Villányi-féle vendéglõ környékén állt egy középkori templom, mely kezdettõl fogva a katolikusoké volt. 1703-tól 1763-ig a reformátusok tulajdonába került. /A Rákóczi szabadságharc idején említett ok miatt./
1763-ban Mária Terézia ezt a templomot visszaadatta a katolikusoknak. A visszaadott templom rossz állapotban volt, és valószínûleg az új katolikus templom építésekor bontották le. A ma is fennálló templomot 1801-04 között építették. A reformátusok 1763-ban kaptak telket a káptalantól, templomuk felépítésére.

A temetõ 1776-ig jelenlegi katolikus templom és plébánia körül volt; itt most is lépten-nyomon kerülnek elõ emberi csontok. A jelenlegi temetõ telkét 1776-ban adta a káptalan. 1841-ben készült a ma is járó toronyóra, 800 váltó-forintért, amibõl 300-at a káptalan fizetett, 500-at pedig a katolikus hívek adakozással szereztek.

 


Huchthausen Lajos esperes és Bukovics Teréz tanító elsõáldozókkal

 

A református templom történetébõl 

A reformátusok egykori  feljegyzése  a következõket írja templomukról:
"Azután a legsúlyosabb csapás következett a gyülekezetre; 1763. szept. 6-      án  elvették az egyház templomát és az összes egyházi épületeit. Felséges    királynénk,Mária Terézia a katolikusoknak adta, mivel azt állították,      hogy azelõtt is az övék volt, de oly conditióval, hogy nékünk   templomhely exfundáltassék. S hogy a kulcsot nékik nem adtuk, mik nékünk hely nem mutattatik, erõszakosképpen beverték, bemenének, s          már bírják is. Végre 1763. okt. 30-án kijelölték a templomhelyet az alsó falu végén. Ez a hely mocsaras, nád és káka termõ hely volt, amit a       reformátusok hangyaszorgalma tett használhatóvá, építvén rá egy sárból, fából készült templomot. Ezt használták 30 évig."

A türelmi rendelet kihirdetése után elõbb paróchiát építenek, majd 1793. október 6-án hozzáfognak a most is fennálló templom építéséhez. Az új templom 1798. május 18- ra készült el.


Dr. Nagy István tiszteletes úr konfirmáló fiatalokkal

 

 Létszámadatok a XVIII. és XIX. Szd-ból 

 

 

1740-ben: 136 katolikus 1756-ban: 201 katolikus
  4 evangélikus  1773-ban: 217 katolikus
  505 református   693 református
  645 lakos    910 lakos
Ebbõl 490 férfi, 420 nõ.

 

1778-ban: 301 katolikus  1815-ben: 430 katolikus
  3 evangélikus     876 református
  1100 református   9 izraelita
  1404 lakos    1315 lakos

 

Határ kijelölések 1804-ben 

1804-ben Kiliti, Jut és Ságvár között elhelyezett határjelek lerakásánál jelen voltak: a káptalan részérõl Takáts József uradalmi ügyész, Oszlányi József kiliti tiszttartó, Alsó Farkas János kiliti bíró, Kis Ferenc, Gulás János, Kováts Ferenc és József, Csepregi János és több más kiliti lakosok. Az 1817-ben felújított határjelek lerakásánál: Vitézlõ Tarródi Lajos a káptalan rendes ügyésze, Kovács György kiliti tiszttartó, Sas Ferenc kiliti öregbíró, Farkas János, Huszár Ferenc, Molnár Mihály esküdtek, Juhász András, Dömeter István, Német Mihály, Tímár József és más itteni lakosok. Elõforduló dülõnév: Botromász-berek. /Határjáró levelek, 51 és 54. sz. Kaposvári Áll. Levéltár./

Határvita 1814-ben:

1814-ben Lukács József uradalmi fiskális kérvényt intézett a Tekintetes Határozó Bizottsághoz Zichy József és a tihanyi apát úr közötti határvita eldöntése miatt:

"...részre nem hajló külsõ bizonyságok a valóságos határhalomra: Kiliti lakos Pesti Mihály hajdani kapolyi lakos és volt elöljáró... nágocsi Csikós Bálint József, nágocsi Gulás Sipos István nágyocsi esküdt. Pántler Imre, nemkülönben kiskapolyi lakosok: Ábrahám Mihály, Ürögi Péter, László György, Viszló András, Mórotz István, kik kis-kapolyiak, de nem egyéves jobbágyai a tihanyi Apát Uraságnak, mint részre nem hajló külsõ bizonyságok, bizonyságot tehetnek. Kiskapoly 7-ber 17-én 1814."
Dülõnevek: Diverticulum /dûlõ/ Törsökös, vallis Juhállás, Czinege-tobok/Metalia, fasciculus 10. No.77. Kaposvári Áll. Levéltár./

 

1831-ben kolerajárvány 

A megtett óvintézkedések ellenére Somogyban elõször Kilitin lépett fel a kolera 1831. aug. 12-én, ahová Veszprémbõl hurcolták be; majd Jut, Ádánd, Gölle, Városhidvég, Faluhidvég következett. A 6 helységben 392 megbetegedés történt, ebbõl 246 volt halálos kimenetelû. Október elején megszûnt a járvány. /Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai Somogy vm. 513. lap./
A 246 halott közül 116 Kilitin volt. /61 katolikus, 55 református./

Egykori feljegyzés a koleráról:

"Kezdõdött ezen év augusztus hónap 12. napján és tartott szeptember 11. napjáig, s ezen  rövid idõ leforgása alatt csekély számú katolikus hívek közül 61 egyén, többet, mint tized részét ragadta el. Voltak házak, melybe beférkõzvén egészen kipusztította, s a ház üresen maradt. Szomorú volt látni a nyavalya dühöngése alatt elkedvetlenedett, s kétségbeesés között sínylõdõ népet. Ámbár a legnagyobb dologidõ volt, nem dolgozott, hanem némely a ház elõtt búsan álldogált, másik megbízott barátjával volt, vagy családjával beszélgetett kétes sorsa felül; mindnyája volt, mintha az orra vére folyt volna, nem tudván, mely pillanatban ragadja el a nyavalya és szólítja ki az élõk sorából. Mihelyt a cholera beütött hozzánk, azonnal megérkezett a Tekintetes Vármegyének is azon rendelete az orvosok javaslatára, hogy senkit a megholtak közül egyház szertartással el ne temessünk, annál kevésbé reá harangozni merészeljünk, minthogy a nép megrémülvén a sok harangoztatás miatt, ezzel a nyavalya terjedése mozdíttatnék elõ, hanem a holtak csendesen a temetõbe vitessenek ki és temettessenek el."
Fényes Elek: Somogy vármegye c. mûvében foglalkozik megyénkkel, melyben leírja, hogy a /veszprémi/ megye uradalmai közül Kilitit a veszprémi káptalan bírja - a továbbiakban felsorolja a megye földesurait, s így folytatja:

        

"Ezek közül vérhatalmat gyakorolnak; Karádon, Kilitiben, Szántódon, Marcaliban, Segesden, Csurgón...stb." /Kiírva: Kanyar: Harminc nemzedék vallomása Somogyról./

 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejébõl 

Az 1848. március 15-én kitört forradalom híre futótûzként terjedt el az országban. Kiliti lakói is nagy lelkesedéssel fogadták a forradalmi eseményeket. Egykori feljegyzés szerint Kiliti népe 1848. márciusában több napon keresztül éjjel- nappal vígadott, nótaszó, zeneszó hallatszott mindenünnen. Népes csapatok járták az utcákat, és hangos szóval éltették a szabadságot.
A bécsi udvar ellenforradalmi politikájának eredményeként Jellasics 1848. szeptember 11-én 34 ezer fõnyi sereggel áttört a Dráván és végigpusztította a somogyi falvakat.
Szeptember 21-én Szemesen a bán és a nádorispán közötti tárgyalás meghiúsult. Jellasics a nádorral szemben igen magabiztosan és cinikusan viselkedett.
Jellasics szeptember 23-án Kilitin tartózkodott. Errõl Csánki Dezsõ a következõket írja:
"Jellasics szeptember 23-án Kilitinél táborozott, innen intézte Latour Tivadar hadügyminiszterhez azt a levelet, amelyet a magyarok lefogtak, s melyben hadainak ellátására október l-ig 600 ezer forintot kért. 
Kilitibõl egyenesen Székesfehérvárig nyomult. Sukorónál vereséget szenvedve felhagyott a fõváros megszállásának tervével, oldalt fordulva meg sem állt Ausztria határáig..."

/ Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye 526.lap./

Kiliti nemzetõrök névsora 1848-ban
Gulás Antal Gulás Ferenc Tüske István
Takács Péter  Borbél  János Szalai József
Lábodi János    Mózsa Sándor Lengyel István
Farkas János Kónyi András Máté József
Nagy Mihály Kónyi István    öreg Póka Mihály
Id. Póka Péter  öreg.Póka István Kocsis István
Ángyán József Varga Gergely   Mózsa Gergely János
Farkas József  Szalai Ferenc  Lázi József
A.Nagy János  Nagy András   Szabó János
Varga János  Ürögi János  Farkas Péter
Sas József    Kortz János  Csák Mihály
Id.Horváth János   Klement Károly  Berta János
Lõke István       Burdohány Dávid Sáringer Mihály
Öreg Varga Mihály    Kiss Imre Böröndi Benjamin jegyzõ


A Somogy Megyei Levéltárban található az a levél, amelyben a budai várõrségi parancsnokság felszólítja a megyét:

"Budai várõrségi tüzérparancsnokság felszólítja a megyét 1848 noember harmadikán 3472. sz. alatt, arról, hogy Ságvár és Kiliti helységekben salétrom fõzõ Osratil Péter, vajon a nevezett salétrom fõzõ csak a két helyen kapja a salétromot és mirõl tudósítsa a parancsnokságot. Mely vizsgálatnak haladék nélküli teljesítésére Svastits István fõbíró bízatott meg."
/ 1848. és 49. évi gyûlések bizottságok és kincstári ülések jegyzõkönyvei- 1848.november 15-i közgyûlés jegyzõkönyve - Somogy megyei levéltár/

1849. március 19-én íródott Kossuth megbízólevele Noszlopy Gáspár részére, amelyben megbízza Noszlopyt a Somogy megyei népfelkelés megszervezésével és vezetésével.
Noszlopy Gáspár kormánybiztos az 1849. július 9-én tartott bizottsági gyûlés alkalmával keresztes hadjáratra buzdította Somogy megye lakosait.

Errõl a következõ gyûjtést találtam:

"Még 1849.július 24-én- három héttel a világosi fegyverletétel elõtt- Noszlopy kormánybiztos általános népfelkelést rendelt el, és gyülekezõhelyül a Jut és Kiliti község közötti erdõs részt tûzte ki. Három vármegyébõl gyûltek itt össze a népfelkelõk, de hiányzott a fegyver és a fegyelem.
Noszlopy belátva, hogy ezzel a fegyelmezetlen tömeggel nem sokra megy, a Svastits és Gludovácz nemzetõrtiszteket küldte ki az összegyûlt népfelkelõk szétoszlatására. Maga pedig összeszedvén a vármegyei nemzetõrséget, azzal Komárom felé vonult."
/ Szabó János közlése, Vas vármegye, 1892.évf. 45. sz./

A Kiliti temetõben nyugszik Szilágysomlyói Somogyi József marosvásárhelyi születésû szabadságharcos honvédõrnagy, aki Kilitin halt meg 1872. május 24-én 65 éves korában.
Minden március 15-én sírját a hálás kilitiek megkoszorúzzák.

 

A szabdságharctól a felszabadulásig 

A földbirtokról

Kiliti tagosítása 1848-ban volt.
Az 1849-es jobbágyi birtokosokról két összeírást is találtam, akiknek a száma ebben az évben 183 fõ volt.
Wezerle Antal a "híres mérnök" a következõ birtok összeírást végezte:

Összes jobbágyi birtokok: 2,109062 öl = 1802  6/8 hold 48 öl
Zsellérek házhelyei:    21637 öl = 19  5/8 hold 8 öl
Extraserialisták birtokai: 317449  öl = 270  5/8 hold 112 öl
Salétrom fõzõ hely:   6479  öl = 5  5/8 hold 24 öl
Legelõ:           871800  öl = 726 4/8 hold
Szõlõhegyek:       394856  öl = 137 1/8 hold 89 öl
Temetõ:      9089  öl = 7  4/8 hold 74 öl
Haszontalan:      164658 öl = 137 hold 89 öl
Összesen:        3895030 öl = 3298  7/8 hold 26 öl

1849. november 22-én hetvenhárom házas zsellért írtak össze.

Az extraserialisták birtokának  összeírását Wezerle András híres mérnök végezte.
Extraserialisták: elõkelõségek

Plébános: Belsõség: 1 hold 1055 öl
  Szántó: 91 hold 2/8
  Rét: 14 hold 6/8 embervágó
 
Mester: Belsõség: 426 öl
  Szántó:

53 hold 2/8
 
Tiszteletes: Belsõség: 2 hold
  Szántó: 34 hold 5/8
 
Rektor: Belsõség: 1055 öl
 
Jegyzõ: Belsõség: 1062 öl
  Szántó: 26 hold 1/8
 
Összesen: Belsõség: 7 hold 800 öl
  Szántó: 229 4/8 h
  Rét: 18 5/8 h

1856.június 9-én kötött úrbéri egyezséget aláírták a község nevében:
Póka Mihály bíró
Klement József és
Nagy Mihály  esküdtek----- és olvasható a falu lakóinak neve.
/Somogy megyei levéltár Kaposvár/

l856. július 22-én tartott összeírás 190 telkes jobbágyi birtokos nevét közli.

Birtokuk a következõ:
      
51 4/8  jobbágy hely
143 hold  325   öl belsõség
1414 7/8 hold szántóföld
237 hold embervágó rét.

/Úrbéri iratok 1856.Somogy megyei levéltár/

 

Egykori feljegyzések a 19. század 
második felérõl és a 20. század elejérõl 

/ A kiliti temetõben nyugszik Gárdonyi Géza két kis testvére. Czigler Sándor malomgépész és Nagy Terézia gyermekei. Czigler Terézia meghalt négyéves korában hideglázban és Czigler Béla meghalt 1865. november 30-án - hathetes korában- hasrágásban. Gárdonyi Géza szülei 1864 körül költöztek Kilitire és a gõzmalom mellett laktak./


Gárdonyi Géza két testvérének sírja, a kiliti temetõben. A sírt Bokody Istvánné és Hutwagner Erzsébet gondozzák a Kilitért Egyesület részéről

 

/1866. május 22- 24-én minden gabona, gyümölcs, szõlõ elfagyott, de a nagy fagy után vetett kukorica igen jó õsz lévén nagy termést hozott./

/1889. év végén egy szörnyû, alkalmatlan betegség lepte meg az embereket: az influenza, vagy rossz magyarsággal hörkhurut. Hogy veszélyes betegség, abból is látszik, hogy sokan estek áldozatául, különösen mellgyönge,  éltesebb egyének/

/Ugyancsak 1889-ben már kora tavasszal szerte széllel nagy baromfi dög volt ,elsöpörte ahová beütött a szegény szárnyas állatokat. Majd június, július, augusztusban a szarvasmarhák között a száj- és körömfájás foglalt el mind nagyobb tért. Creolinnal mosogatva szájukat- szájuk belsejét, mely csupa seb volt-, úgyszintén a paták közeit is, három hétig tartott a kínos állapot, míg végre csökkent a baj./

/1890-ben nagy szárazság volt, a kutak kiszáradta, a Balaton is jelentékenyen megcsappant./

 

Somogy megye helységeinek besorolása 

 

Civitas:  Kaposvár
Oppidum:  Barcs, Berzence, Böhönye,Csurgó,Gyékényes, Hedrehely, Igal, Karád, Kiliti, Marcali, Nagyatád, Nagybajom, Nemesvid, Szulok, Zákány.
Nobilis comporsessió: Nagyszakácsi
Pagus: az összes többi helység

 

Kiliti ipartestület megalakulása 

Az 1841-ben királyi privilégium alapján létrejött céhszervezetet az 1872. évi országos rendelet szüntette meg.
Községünkben 1874. január 1-én alakult meg az elsõ Ipartársulat.

Tisztségviselõi voltak:

Elnök       Szirovatka  Károly
Alelnök:  Hadzsik József
Választmányi tagok: Fitra Mihály
Goda Pál  
Zsodos József
Szinger Mátyás
Szolgamester:   Tóth András

 

Az ipartestület jegyzõkönyveiben a további iparosok nevei találhatók:

Gábor István  Kovaczik József    Nagy István
Sziszenstein János Borsos József   Raufschanaider János
Tolnai Gábor        Abszenger Mátyás  

Az ipartestület saját zászlóval is rendelkezett, melyet ma is õriznek a kiliti katolikus templomban

 

 

A Kiliti községhez tartozó területekrõl 

A község határa a század elején kb. 11 ezer katasztrális hold volt. Ebbõl kb. 6500 hold a káptalané a határ nyugati részén, 4500 hold  pedig a polgároké a község keleti részén. A káptalan birtokából 1922-ben némi rész kiosztásra, parcellázásra került.
A káptalan gazdaságához a belsõ gazdaságban kb. 2000 katasztrális hold, a külsõ gazdaságokban kb. 1200 katasztrális hold szántó föld tartozott. Külsõ gazdaságon értendõ a Somogy-foki intézõség./ A késõbbi Balaton-újhelyi állami gazdaság./
Ezen kívül a káptalannak volt szõlõje, gyümölcsöse, rétje, legelõje, erdeje, Balaton-partja. A Balaton-parti rész Balaton-újhely néven 1938-ban szakadt el Kilititõl és lett önálló község. A megye alispánja Stephich Pál ellenezte az elszakadást, mert Balaton-újhelynek akkor még csak nyolcszáz állandó lakója volt. Mint mondotta: " Nem szeret bolhákat venni a nyakába."
Az újhelyiek nagy része kívánta az önállósulást azon a címen, hogy Kiliti legnagyobb adófizetõi a káptalanon kívül az újhelyiek./pl.Balatoni Halászati Rt., Hajózás, Rabin Zoltán tüzelõ és épület-anyag kereskedõ.
Mint mondották, maradjon ezeknek az adója újhelyen. A kilitiek véleménye megoszlott: egyesek sajnálták kiengedni az újhelyi adófizetõket, mások viszont azon a véleményen voltak, hogy eddig nemcsak az újhelyiek adójából, hanem a káptalan és a kilitiek adójából is csak a Balaton partot fejlesztették. Kiliti fejlesztésére nem sok jutott.
" Hát csak menjenek külön az újhelyiek , gazdálkodjanak a magukéból, nekünk pedig megmarad a káptalan és a kilitiek adója, amit saját községünk javára fordíthatunk."
A káptalan tiltakozott az ellen, hogy az õ gazdaságát / Somogy-fokot/ Balaton-újhelyhez kapcsolják. Legjobban szorgalmazta az elszakadást Fóris János fõjegyzõ, aki végül is az elszakadást követõen Balaton-újhely fõjegyzõje lett. Akkor jött Kilitire Láng István fõjegyzõ.

Kiliti vagy  Somogykiliti  1923. január elsején a Balatonkiliti nevet kapta.
1913.novemberében kezdõdött Kilitin a villanyvilágítás, az áramot az aszófõi teleprõl kapta a község.

Érdekes cikk jelent meg a Veszprémi hírlap 1913. augusztus 24. XXI. évfolyam 34. számában:

Hajógyár Kilitiben:

"Nautika Hajógyár RT cég alatt Breur B.Ármánd budapesti gépészmérnök az angol John T.hornycvoff aud. Co Ld. És több magyar érdekelt támogatásával új vállalatot készül alapítani Kilitiben 200 ezer, esetleg 250 ezer korona alaptõkével. A társaság gyárat fog építeni, amelyben az angol cég tervei szerint evezõs, vitorlás és motorcsónakokat fognak készíteni, valamint vízi jármûveket is."

Kiliti Balaton-partja:

1938-ig Balaton-újhely elszakadásáig Kilitinek volt Balaton partja. Kiliti Balaton-partján  1890-ben a Déli Vaspálya Társulat Osztály mérnöksége, 1900-ban a Balatoni Halászati RT. Építette az elsõ épületeket. 1895-ben az úrlovasok szövetkezete lóversenypályát létesített. Ugyancsak 1895-ben Rosznagel István a Déli Vaspálya osztálymérnöke a Vilma-telepen utat és nyaralókat épített, parcellázott.

 

Az I. világháború idejérõl 

A részleges, majd az általános mozgósítás után Kiliti hadkötelezett lakóinak is el kellett menni idegen érdekekért harcolni. A bevonulás után hamarosan megérkezett az elsõ gyászjelentés, mely alapján Kónyi János református vallású lakos volt az elsõ hõsi halottja a községnek.


Lukszics József frontkatona Kilitirõl 

1915-ben megkezdõdött az élelmiszer-gyûjtés a hadsereg számára, amely az elsõ idõben simán ment, de késõbb, amikor azt egyre gyakrabban ismételték, - csak erõszakkal tudtak élelmiszereket összerekvirálni. Késõbb bevezették a kötelezõ hadikölcsön-jegyzést.

1916-ban mindkét templomból elvitték a harangokat hadi célra, ugyanezen évben a negyvenkét éven felüli férfiakat is besorozták.


I. Világháborús magyar bakák 

1917- ben az egész faluban lõszergyártáshoz réztárgyakat rekviráltak.

Az elsõ orosz hadifoglyok 1915-ben jelentek meg a faluban, akiket elsõsorban a káptalan gazdaságában és a falu gazdagabb embereinél helyeztek el szolgának.


Csendélet a fronton

Ezek közül a foglyok közül a háború befejezése után is a faluban maradt és itt halt meg  Szávocskin  Nikita és a Lukszics nõvéreknél szolgáló "Dimitri" bácsi.


Magyar katonák átvonulóban Kilitin - 1916.

 

1919. Tanácsköztársaság 

A polgári forradalom gyõzelmétõl a proletárhatalom kivívásáig községünk lakói is nagy izgalommal és várakozással szemlélték a bonyolult történelmi eseményeket. A polgári forradalom gyõzelme után a kizsákmányoló osztályok és rétegek közötti ellentétek csakhamar kiélezõdtek. A polgárságnak már nem volt ahhoz ereje, hogy minden hatalmat magához ragadjon, a tömegek forradalmi elszántsága és lendülete azonban egyre inkább követelte a maga számára a közügyekben való beleszólás jogát. Így állt elõ a kettõs hatalom állapota, amikor is a hatalom megoszlott a polgári kormányzat szervei: a nemzeti tanácsok és a nép tanácsai között. 
Ezekben a februári és március eleji napokban gyakran gyûléseket tartottak a községháza elõtti téren, amelyeknek tárgya mindig a földosztás volt. Egyre türelmetlenebbül várták a felsõbb intézkedéseket, egyre nyíltabban hangoztatták, hogy "kiviszik a láncot" az uraság földjére és megkezdik a földosztást. 
Hamarosan megérkezett a kormány rendelete, melynek értelmében Kilitin is bizottságokat alakítottak, ahol ki-ki bejelentette, hogy mennyi földet óhajt.
1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Forradalmi Kormányzótanács rendelete szerint április 7. és 14. között minden községben meg kellett alakítani a munkástanácsokat. 
Kilitin már a rendelkezést megelõzve március 25-én megalakult a munkástanács. Ugyanis ezen a napon Mácza János siófoki ács, aki már elõzõleg is több gyûlést tartott Kilitin, most is, hogy Siófokról többedmagával vörös zászló alatt levonult, a községháza elõtti téren õt választották meg a  munkástanács  elnöknek.
Mikor hivatalosan is megkapták a kormány rendeletét, akkor Mácza János helyett a helybeli vendéglõs, Tollár Endre lett Kiliti munkástanács elnöke.

A munkástanács tagjai nagyobbrészt proletárok, nincstelenek és cselédek voltak, de beválasztottak két polgárt is és a két felekezet kántortanítóját. /Szigeti József, Huszár Gusztáv./



A káptalani cselédek és a község nincstelen zsellérei most már a Tanácsköztársaságtól remélték, hogy a régóta várt földosztást megvalósítja. Sajnos, mint tudjuk ez nem következett be. 
Április 18-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács Földmûvelési Népbizottságának néhány megbízottja azzal a feladattal, hogy a káptalan birtokát szocializálják.

Így tehát a várva várt földosztás Kilitin sem következett be. A cselédség és a zsellérség az intézkedés helyességét akkor még nem tudta megérteni, így bizony ez a bejelentés több emberben elégedetlenséget váltott ki.

 

 Vörös-terror, fehér-terror 

Kutató, gyûjtõmunkám során a vörös terrorra való utalásokat nem találtam. A megkérdezett idõs emberek sem emlékeztek, hogy Kilitin ilyen esetek elõfordultak volna.

Az ellenforradalmi jogrend helyreállításában jelentõs szerepet játszottak a kormánybiztosok. Rendeleteik mind arra irányultak, hogy az 1918. október 30. elõtt állapotokat visszaállítsák.

Somogy megyében még az országos rendeleteket is megelõzve legelõször a gazdasági cselédek bérét és fizetését állították vissza a polgári forradalom elõtti állapotoknak megfelelõen.

Hogy megyénkben olyan gyorsan ment a régi állapotok visszaállítása, abban jelentõs szerepet játszott a Siófokon állomásozó nemzeti hadsereg fõvezérsége is.

1919. augusztus elején érkezett a Prónay különítmény Szegedrõl. Mind tisztek voltak; lakásukat Somogyfokon a tiszti lakban ütötték fel, és csakhamar megkezdték a kegyetlen megtorlást.

Somogyfokon külön vallató és kínzó szobát rendeztek be, ahová a Tanácsköztársaság idején vezetõ szerepet vállalt személyeket hurcolták, kegyetlenül megkínozták, kivégezték.

A Prónay különítmény tartóztatta le Berkes János gazdasági cselédet is. Berkes bácsit betakarítási munkákból hurcolták el. Lófarkához kötötték és a régi kiliti úton elõbb kezénél fogva, majd mikor kifáradt, a nyakára kötve a kötelet, vonszolták a somogyfoki kínzó helyre. Bûne az volt, hogy a Tanácsköztársaság idején bizalmi férfi szerepét töltötte be, és Pöschl tiszttartó feljelentése alapján került a fehérek kezére. Berkes bácsi sírva mesélte el a vallatást és az utána történt akasztási kísérletet. Már a nyakán volt a hurok, amikor futva megérkezett Pöschl tiszttartó fia, és kérésére a fehérek szabadon bocsátották. De ekkorra már úgy agyonverték, hogy saját lábán nem tudott hazajönni. Kocsival szállították haza, utána több éven keresztül feküdt betegen és nem tudott dolgozni. Mikor már felépült, hogy munkát vállaljon, a káptalan gazdáságában, ott elutasításra talált és más pusztára kellett családjával költöznie, ahol munkát kapott.

A Tanácsköztársaság idején Berta Sándor volt a helyi pártszervezet szervezõ titkára. Õt is munkahelyérõl hurcolták el a faluban felállított kínzóhelyre, ahol nagyon sok társával együtt a fehér katonák felváltva ütlegelték és kínozták õket. Õt is úgy kellett hazavinni, és nagyon sokára épült fel.

/Mindkét veteránnal való beszélgetésrõl magnófelvételt készítettem./

De lehetne tovább is folytatni, minden tisztségviselõt felkutattak, és kevés volt az, aki 50 bottal megszabadult.

Augusztus 19-e után Prónayék elvonultak, és Somogy megye más helységébe tették át központjukat.

Néhány nap múlva megérkezett ugyancsak Szegedrõl Ostenburg kapitány tiszti zászlóalja. Ezek kb. 6 hétig "tisztogattak" a környéken. Ostenburgékat október hónapban egy másik katonai alakulat, az un. Székely különítmény váltotta fel. Ezek is büntetni jöttek és tovább folytatták a kegyetlenkedést.

Ebben az idõben Horthy Miklós is mindvégig Siófokon tartózkodott, és onnan irányította különítményei tevékenységét.

 

Élet a káptalan birtokán 

A káptalannak Kilitin tiszttartója is volt, ehhez tartoztak a Somogy megyei gazdaságok közül:
Kiliti, Ságvár, Nagyberény, Fokszabadi. Ezeken a birtokokon külön-külön intézõk voltak, akik közvetlenül a Kilitin lakó Tiszttartó felügyelete alá tartoztak. 
A káptalan tiszttartói voltak: Mihályfi Károly, Hets Miklós, Pöschl Béla/1919-ben./



/Lakásuk a késõbbi Tsz központi épületében volt./
Intézõk: a belsõ gazdaságban az utolsó inézõ: Mátai Imre, a külsõ gazdaságban: Faludi Ferenc. 
Pöschl után megszüntették a Kiliti tiszttartóságot, csak az intézõ maradt meg, aki ezután a tiszttartói lakásban lakott.
Az addigi intézõi lakásba a káptalan erdõmérnöke költözött. /A mai központi iskola régi épülete; Barna Andor, majd Jakots László./
Az intézõkön kívül volt még két segédtiszt, akik a mai mozi és óvoda épületében laktak. 
A felsõ majorban és Papkután egy-egy major gazda /hajdú/ volt, akiket a legértelmesebb cselédek közül választottak. Ilyen majorgazda volt Papkután Millei János, késõbbi Tsz-tag, a felsõ majorban Molnár János, ma nyugdíjas. 
A káptalannak volt még vincellérje, aki irányította és ellenõrizte a mindenkori szõlõmunkákat. /utolsó vincellér Kucserka János/

 

A cselédek munkájuk szerinti elnevezései 

Béres: ökröket, vagy bivalyokat hajtott. /még ma is használatos megkülönböztetõ jelzõ -bivalyos Kovács.
Kocsis: Lovakat hajtott.
Parádés kocsis: a tiszttartónak, intézõnek, erdõmérnöknek a kocsisa. 
Gyalogbéres: gyalogmunkás - kapás, kaszás.
Csírás: tehenes,- fejõs. /Fejõs Horváth/
A káptalannak külön kanásza és juhásza is volt.
Summások: legtöbbjük más vidékrõl került a káptalan gazdaságába, idénymunkára. Munkájukért szállást, élelmezést, terményt és némi pénzt kaptak. 
Ilyen summások jöttek Heves megyébõl, Mezõkövesd vidékérõl, - közvetlen a háború elõtt "Ruszinszkó vidékérõl" is.

 

Cselédek lakásairól 

Részükre lakást biztosított a káptalan a Felsõ majorban, Alsó-majorban és Papkután. A Felsõ majorban lévõ cselédlakásokban nagy, nyitott kéményû konyhák voltak, melyekben 4 tûzhely szolgált a közös helyiségben a fõzésre. A tûzhelyekkel szemben nyílott 4 ajtó a 4 család szobájába, ahol sokszor 8-10 családtag is összezsúfolódott. 
Ezeket a cselédlakásokat 1953-ban 2 szoba komfortos lakásokká alakították át, és a helyi Gépállomás dolgozói kapták meg.
Papkután már külön konyhát és szobát kapott minden család. 
Az Alsó majorban épített káptalani cselédlakások közül még kettõ épület meg van, jelenleg Varga Imre és Bene Ferenc tulajdonában.
A zsellérek és az 1848-as tagosítás utáni jobbágyi birtokosok is igen nyomorúságos kis nádtetõs, földes padlózatú, szoba-konyhás házakban laktak.

 

Ezekbõl az épületekbõl ma már nagyon keveset lehet látni. A hosszabb utcákban is csak egy-két ház idézi fel a felszabadulás elõtti idõk kulturálatlan lakáskörülményeit. Ezeket a házakat sorra lebontják és helyükre két-három szobás, fürdõszobás- komfortos lakásokat építenek.

 

Cselédek bére 

A káptalan gazdaságában dolgozó cselédek középbére: évi 6-8 mázsa búza, 8 mázsa rozs, 2 mázsa árpa, 1 tehéntartás, 1 növendék benntartása a közös istállóban.
Legelõ: 1 tehén és növendéke után, 1 anyasertés és malacai után.
1 évre 6 ûrméter /erdei méter/ hasáb tûzi fa, vagy ennek megfelelõ értékû más fa. 
24 kg só.
1800-öl kukoricaföld /ezt a káptalan fölszántatta, és elvettette kukoricával/
400 öl kert a ház körül, vagy a határban.
Lakás- ezért lakbért nem kellett fizetni.
Félévenként, vagy negyedévenként fertálypénz, ez kb. negyedévenként 20 pengõ volt.
1 évre egy pár csizma.

Közvetlenül a háború elõtti években a Belsõ gazdaságban 96, a Külsõ gazdaságban 90 cselédet tartott a káptalan.

 

Egészségügyrõl 

A század elején még községünk egészségügyileg Ádándhoz tartozott. Falunkban az elsõ orvos Dr. Hrusovszky Géza volt. Az õ távozása után jött falunkba Dr.Tiborcz István, és  azóta õ látja el az orvosi teendõket.


Orvosi rendelõ, amelyben sokáig rendelt Dr. Tiborcz István körzeti orvos is

Állatorvosilag szintén Ádándhoz tartoztunk, majd késõbb, mikor Siófokra állatorvos került, ettõl az idõtõl kezdve õ látta el az egészségügyi teendõket.

 

 Oktatási intézményeink helyzete a felszabadulás elõtt 

Katolikus iskola

Az erre vonatkozó egykori feljegyzések szerint 1871-ben a régi tanterem elégtelennek bizonyult a 90 tanuló befogadására.
A katolikus lakosok kérésére a veszprémi káptalan 1300 forintért vett 2 holdnyi területet az iskola és a tanító- lakás céljára.
1871. áprilisától - októberig elkészült a két tanterem és a segéd-tanító szoba. 
Az építkezéshez szükséges anyagokat a káptalan adta, a felépítéshez és berendezéshez a hívek 3540 igás és 6480 gyalognapszámmal járultak hozzá. Akkoriban 740 volt a katolikusok száma, a 740-bõl 140 fõ cseléd volt.
1866- ban Szabó György a következõket jegyezte fel az iskolába járásról: / a népnevelés terén tapasztalt hátramaradást szemügyre vevén, vizsgálódásom tárgyává tevén, abban állapodtam meg- nem félve a felellõségtõl, - hogy a legtanácsosabb szegénynép lakta faluban, minõ Kiliti is, az iskolába járást június 1-tõl október 1-ig csupán a reggeli órákra szorítani, úgy azonban hogy a szokásos két havi szünet elmaradjon, így a tanonczok naponta valami újat tanulnak, s a tanultakat ismételvén, el nem feledik. A kora reggeli órákban- mint tapasztalom - mindnyájan meg is jelennek és szép elõmenetelt tesznek. Délután órákban az iskolám üres volt, minek okát abban találtam, hogy a szülõk iskolás gyermeküktõl vagy ebédet küldenek, vagy pedig házõrzésre használják. Ez indította reggeli tanóráknak - még a két havi szünidõ alatt is- megtartására, a délutániaknak pedig június, július, augusztusban való megszüntetésére. Az intézkedést eredményesnek tapasztalom/.

1880. október 18-án halt meg Lászlóffy Ferenc kántortanító, aki 11 évig volt igali, majd 54 évig kiliti kántortanító. Utódjául segédjét és helyettesét Keller Károlyt választották meg, aki 1880-tól 1888-ig mûködött itt, és fegyelmi úton mozdították el.
1888-tól 1913-ig Teleki István, 1913-tól 1940-ig Szigethi József, 1940-tõl az államosításig Bazsai Lajos volt a kántortanító.
1891-ig egy tanító látta el a 90 tanuló tanítását. 1891- augusztus 15-én mondta ki az iskolaszék a II. számú tanítói állás megszervezését. Ennek javadalma évi 300 forint, bútorozott szoba, fûtés, takarítás. A csekély javadalom miatt nem igen voltak pályázók, vagy hamarosan itt hagyták az állást, ezért az iskolaszék az évi 300 forint fizetést 1897-ben 50 forinttal, 1898-ban újabb 50 forinttal emelte.


Katolikus iskolások 1940-ben 
Az I. és II. állás javadalmi jegyzõkönyvét 1911. március 16-án vették fel a tabi  fõbíró elõtt. Akkor Teleki István és Szalmási Sándor töltötte be a két állást.

Az 1871-ben épült iskola átépítése 1938-ban történt meg. Az egyházközség - tekintettel arra, hogy a 6. osztályban 180 körül volt a tanulók száma- 3 tantermesre kívánta volna építeni az iskolát, s ehhez kért államsegélyt, de Dr.Antalfi Antal miniszteri tanácsos kijelentette, hogy Kilitin belátható idõn belül harmadik teremrõl szó sem lehet, mert sok olyan iskola van még az országban, ahol egy tanerõre száznál több mindennapi iskolás esik, a százon aluli létszámok megosztására még nem gondolhatunk.


Katolikus iskolások 1935-ban

Még be sem fejezõdött az építés, amikor a kultuszminiszter felajánlotta harmadik tanerõként az állami kisegítõ tanítót, majd rövidesen felszólította az egyházközséget a harmadik tanítói állás megszervezésére.
Az 1938-1939. évre nem fogadták el az állami kisegítõt, de 1940. július 24-én kimondta az iskolaszék a harmadik állás betöltését.
A tanítók közül leghosszabb ideig Bukovits Terézia tanított a kiliti iskolában, ugyanis 1917. szeptemberétõl 1958. szeptemberéig teljesített szolgálatot.

Református iskola

Feltevések szerint már a XVIII. Században volt reformátusoknak iskolája. Az egész pontos feljegyzés 1799-bõl való, amely a református iskolára vonatkozik.


Református iskola 

1869-ben az akkori, modernek számító két-tantermes iskolát építettek tanító lakással együtt.
A következõ adat 1914-bõl való, amely szerint a leégett iskola épületét ebben az évben újjáépítették. Azóta néma tatarozást végeztek rajta, de formájában még az elõzõ század emlékét õrzi.
Tanítói közül ismeretesek 1945. elõtt Huszár Gusztáv és 1945. után Horváth Farkas.


Református iskolások  1930-as évek

 

1945. után az állami általános iskola mûködött a központi, a felsõ /katolikus/ és az alsó/református/ iskolákban. A Felsõ iskola helyén jelenleg "Civil ház " 
mûködik, a régi alsó iskola helyén pedig ma korszerû, jól felszerelt iskola mûködik.


Református iskolások 1931-ben

 

Létszámadatok a XIX. Század végérõl és a XX. század elsõ felérõl 

1897-ben községünk lakossága  vallási megoszlás szerint:

Katolikus: 1016
Református:  1090
Evangélikus: 4
Izraelita:   48
Összesen:   2158   lakos

1903-ban a vallás szerinti megoszlás:

Kilitin:  Katolikus:   915
  Református: 750
  Evangélikus:    12
  Izraelita: 42
Papkután: Katolikus: 85
Jódon:     Katolikus:    10
Újpusztán: Katolikus:   91
  Református: 10
Töreki szh. Katolikus:      47
  Református:    4
Töreki pta. Katolikus:   73
  Evangélikus:  1
Cinege  Katolikus:   13
  Református: 1
Összesen:       2056 lakos

1920-bsn Kiliti lakossága:                

Belterület 1663
Papkuta 73
Jód 71
Somogyfok és töreki pta. 234
Töreki szõlõhegy 119
Cinege pta. 10
Vilma telep 173
Halásztelep 36
Kikötõ telep 28
Téli kikötõ 5
Zsilip 4
Foki szõlõhegy 58
Összesen: 2474 lakos

1930 évi népszámlálás:

Belterület: 1767
Papkuta puszta 95
Jódi szõlõhegy 86
Jód puszta 9
Töreki szõlõhegy 166
Töreki puszta 78
Somogyfok puszta 149
Cinege puszta 12
Balaton-újhely 805
Balaton-Lidó 12
Összesen: 3179   lakos

Az 1940. évi népszámlálás szerint Balatonkiliti lakóinak száma Balaton-újhely nélkül  2682 fõ volt

 

A II. világháború idejébõl

1940-ben lengyel polgári menekülteket helyeztek el községünk - ben, akiknek központi helye Zamárdiban volt. 1944. júniusában a Ferihegyi "Emese" kísérleti repülõgépgyárat Kilitire telepítik, a budapesti bombázások miatt. A munkások és a mérnökök a kiliti repülõtéren lévõ hangár helyiségben dolgoz - tak. A tisztviselõk közt volt egy gátlástalan nyilas vezetõ, Nemere Béla, akitõl mindenki rettegett. Õ vitette el koncentrációs táborba Malach Imrét, egy németellenes kijelentése miatt. Sajnos a német antiszemita politikából eredõ intézkedéseknek községünkben is áldozatul esett két család. Hochberger Józsefet munkaszolgálatra vitték, családját pedig koncentrációs táborba deportálták. Csak õ és nagyobbik fia élte túl a háború borzalmait. Ugyanez a sors várt Steiner Józsefre és családjára is, akik közül csak a család férfi tagja került haza. A német katonaság, amely már 1944. március 19-én megszállta a fontosabb helyeket, nyárra elárasztotta az országot. Balatonkilitire is ekkor jött be egy 500 fõs SS alakulat és egy német katonai lókórház, mintegy ezer lóval. A német katonaság kb. fél esztendõt töltött itt. 1944. õszén menekülõ svábok vonultak át községünkön, hosszú kocsisorokkal Németország felé, majd pár nappal késõbb az orosz haderõ elõl visszavonuló német tüzér-osztagok és egyéb alakulatok jöttek és Siófok felé tartottak. Ezekben az õszi napokban nagyon sok budapesti lakos is menekült ide és házaknál nyertek elhelyezést. November 12-én jött a községbe egy ruszin munkaszolgálatos század, apró lovakkal. November közepétõl kezdve német parancsra a község lakosságának nagy részét kirendelték, hogy a ruszinokkal együtt lövészárkot ássanak a falu határának déli részén. Ennek a sok hajszával végzett nehéz munkának annyi eredménye volt, hogy az õszi vetésekben és általában a szántóföldeken sok kárt okozott, de a német védelem szempontjából semmit sem jelentett. A német lókórház november végén elvonult, a magyar tisztek és a német SS katonák 1944. december 3-án vasárnap hajnalban hagyták el a falut. December 3-án a délelõtt a kilitiek részérõl félelemmel vegyes várakozással telt. A déli órákban érkeztek meg Ságvár felõl a szovjet elõõrsök. Mikor a szovjet csapatok átvonultak a falun és 3-án éjszaka gyalogság szállta meg községünket, a munkaszolgálatos ruszinok önként megadták magukat és örömmel vonultak el apró lovaikkal kelet felé. December 3. után egyre erõsödõ csatározás folyt a kiliti szovjet és a siófoki magyar-német alakulatok között, de ez községünkben nagyobb kárt nem okozott. Néhány nap múlva a magyar-német egységek teljesen feladták Siófokot, ugyanakkor Balatonszabadi is a szovjet csapatok kezére jutott. Volt idõ, amikor mintegy 5000 szovjet katona állomásozott Kilitin tankokkal, ágyúkkal, katyusákkal és nagyon sok lóval. Házakhoz szétosztva az egész faluban laktak. Legnagyobb gondot a világítás okozta. Elsõ idõben még volt petróleum és gyertya, de késõbb csak "zsírpipiccsel" tudtak az emberek világítani. Katonai kórházat állítottak fel a katolikus iskolában, Szûcs István mozi tulajdonos házában, majd a katolikus plébánián is. Itt nemcsak katonákat gyógykezeltek, hanem a polgári sebesülteket is ellátták. A szovjet csapatok január közepéig tartották Siófokot, majd a német ellenlökések hatására kénytelenek voltak visszavonulni. A harmadik nagy német ellentámadás január közepe után következett be. Ennek hatására a Kilitin lévõ szovjet alakulatok január 18-án Ságvár, Som irányába megkezdték a visszavonulást. Január 20-án estefelé éhes és fáradt magyar csapat érkezett a faluba. Nagyon elcsigázott, kedvetlen emberek voltak. A németek parancsára ezeknek kellett volna feltartóztatni azt az erõs szovjet támadást, amit még aznap éjszaka intéztek Ságvár felõl. A szovjet katonák kúszva közelítették meg a falut, majd a keleti részen megkezdték a bekerítést. Több órás utcai harc kezdõdött. A magyar egységek nagyon kilátástalan helyzetbe kerültek. Siófok felé nem mertek visszavonulni, mert akkor a németek fegyvereibe ütköztek volna. Ezen az éjszakán kétségbeesett kiáltásokat hallhattak a pincében meghúzódó falusiak: "Fõhadnagy úr, hol van? Jöjjön segíteni!..." Végül is nagy része elszórta fegyverét, a Felsõ majorba menekült, és az odaérkezõ szovjet katonáknak megadták magukat. Január 21-én reggelre az egész községet visszafoglalták a szovjet csapatok. Szemtanúk elbeszélése szerint ez volt a legnagyobb összecsapás, amely közvetlenül a faluban zajlott le. Ezt követõen, mintegy két héten keresztül a Sió volt a frontvonal, a németek szívósan védték állásaikat, és egyre többször értea a falut akna-becsapódás. A falu lakosságának nagy megpróbáltatás volt elviselni az idegen hadseregek jelenlétét (a katonák sok esetben erõszakoskodtak a nõkkel, többször fosztogattak.). Ekkor ismerte meg a nép a "málenkij robot" fogalmát. Az egyre erõsödõ harcok miatt veszélyessé vált a lakók élete, ezért január 25-én elrendelték a község kiürítését. A lakosságból néhányan a külterületre /Papkuta, Töreki, Jód/ mentek, legtöbben pedig a Kilititõl délre fekvõ községekeben /Ságvár, Nyim, Som Lulla/ találtak menedéket. 1945. február 8-án véglegesen felszabadult Siófok. A frontvonal ezzel egy kicsit keletre tolódott, de esetleges újabb német ellentámadás miatt Kiliti község lakóinak csak március végén, április elején lehetett visszajönni otthonaikba. Új élet kezdõdik Megszûnt a káptalani birtok.

Földosztás Kilitiben.

1945. március 15-én Kiliti lakóinak is teljesült évszázados álma. A volt uradalmi cselédeknek, nincstelen zselléreknek most egyetlen nap elhozta azt, amiért oly sokat harcoltak. Azé lett a föld, aki megmûveli. Községünkben is megalakult a földosztó bizottság. Vezetõje Molnár János lett, aki így emlékezik vissza: "1945. tavaszán, április végén a falu földigénylõi megbíztak, hogy menjek el Tabra a járási fõbíróhoz, a földosztás ügyében. A fõbíró a földosztó bizottsághoz küldött. Ott közölték velem, hogy Kilitin is megszûnt a káptalani birtok. Itt megkértek, hogy próbálkozzunk meg azzal, hogy a volt cselédséget összetartsuk és alapítsunk szövetkezeti gazdaságot. A tabi földosztó bizottság harmadnapra kiküldött egy megbízottat, aki engem felkeresett, közöltem vele, hogy a szövetkezeti gazdaságba nem mennek bele az emberek, mert mindenki önálló gazda akar lenni. Õ ezt tudomásul vette, és kért, hogy hívjam össze a földigénylõ embereket. Én összehívtam õket, és egyhangúlag engem választottak meg a földigénylõ bizottság elnökének, amely feladatnak úgy érzem sikeresen eleget tettem. Megválasztásom után, 1945. április 20-25-e körül megkezdõdött a földosztás. A földosztás sorrendje a volt cselédi sorrendiség szerint ment végbe. A volt zsellérek pedig aratási sorrendben /arató-gazda, elõmunkás.../ kapták meg földjeiket. Ugyanebben az idõben a Nemzeti Bizottság elnökének is megválasztottak, azonban megbízatásomról kérésemre leváltottak, mert a földosztás nagy munkája mellett nem volt idõm e megbízatásnak is eleget tenni. A földosztást a Fekete-víz környékén kezdtük, és úgy haladtunk a határ többi része felé a fenti sorrendben. Nagyrészt a falu nyugati határ része került kiosztásra. A nincstelenek gyermekeik száma és egyéb körülmények figyelembevételével 5-tõl 10 kat .hold földet kaptak a káptalan birtokából. 313 földigénylõ kapott földet és 140 család jutott házhelyhez. 1568 hold 636 öl szántó, 126 hold 1200 öl rét, 14 hold 420 öl szõlõ és 140 házhely került kiosztásra, ill. parcellázásra. Községünk területén 3 hónapig front volt, igavonó állataink nagy része elpusztult. Akinek volt igavonó állata, azok összesgítettek és nagyon sokan kapával mûvelték a földet. A földhöz jutottak igen nagy szorgalommal dolgoztak, és ennek meg is látszott az eredménye, hisz sajátjukat mûvelték..." A földigénylõ bizottság tagjai voltak:

Elnök: Molnár János

Jegyzõ: Vonyik József

Tagok: Horváth József, Matatics János, Millei János, Bóna Lajos, Sárkány János, Vaskó József, Dudás János, Fehér Ferenc, Gulyás István, Völcz János, Takács Gyula, Bagyula József, Kuntler János, Takács István. Somogyfokról: Bödör János, Pap József. Törekirõl: Nagy József, Antal Lajos, Vellner Gábor, Uri András, Horváth József. Megindul az új élet 1945. április-májusban Kilitiben is megkezdõdött a háború okozta romok eltakarítása, megindult az újjáépítés. A hosszantartó háború következtében élelmiszerhiánnyal küzdött Kiliti lakossága is, fõleg cukorban szenvedtek nagy hiányt. Olajat napraforgóból ütöttek Iregszemcsén. Édesítésre cukorrépa fõzetét használták a házi asszonyok. A városokban még nagyobb volt az élelmiszerhiány, fõleg Budapesten sokan éheztek. Társadalmi akciók keretében a kilitiek is küldtek szeretet-csomagokat a budapesti nélkülözõknek. Több család vállalt budapesti gyerekeket több hónapi, vagy egész évi ellátásra; ezek itt jártak iskolába. Viszont itt is, országszerte is voltak az ínségnek vámszedõi, a "feketézõk", akik fõleg ruháért és egyéb értékekért, uzsora-áron adtak el élelmiszereket.

Bevezetik a 8 osztályos népiskolát

1945. szeptemberében két tanerõvel indult meg 8 osztályos népiskolában az oktatás. 240 tanulót írattak be, és ezt kellett ellátnia a fenti két nevelõnek. Kormányrendelkezés lehetõvé tette, hogy ha valahol a felosztott nagybirtok feleslegessé vált épületei közt iskolának, tanító lakásnak alkalmas épület van, azt a fenti célokra le lehet foglalni. Ezen az alapon létesült 1945 õszén a töreki pusztai Állami Iskola, fõleg Zsirai Pál töreki lakos utánajárására. Ez idõ óta odajárnak a töreki, jódi, cinege pusztai iskolások, akiknek eddig 5-6-7 km távolságra kellett járniuk: a jódiaknak Kilitire, a törekieknek Siófokra. 8 osztályos általános iskola 1946. nyarán felszólítást kapott a község vezetõsége, hogy a 8 osztályos népiskolánkat szervezzük át általános iskolává. E felszólításnak nem tudtak eleget tenni, mert az általános iskola felsõ tagozatában szakosítva kellett volna tanítani, ehhez pedig nem volt elég tanerõ, sem tanterem. 1946. július 25-én a VKM. lehetõvé tette a nem állami népiskolánál új tanítói állások szervezését oly mértékben, hogy egy-egy tanítóra átlagosan ötvennél több tanuló ne jusson. Az egyházközségi képviselõ-testület tekintettel arra, hogy 240 -250 tanulóra még mindig csak 3 szervezett állás volt, augusztus 11-én kimondta a 4. és 5. állás megszervezését is. Ebben az idõben tanította Bukovics Terézia az 1-2. osztály 87 tanulóját, Keller Lajos az V - VI. osztály 49, Jávor Stefánia a VII -VIII. osztály 27 tanulóját. 1948. június 16-án történt az iskolák államosítása. Az államosított iskola tantestülete: Bazsai Lajos igazgató /hadifogságból került haza/, Bukovics Terézia, Angyal Imréné /Tóth Erzsébet/, Jávor Stefánia, Keller Lajos /volt katolikus tanítók/, Horváth Farkas és Horváth Farkasné /volt református tanítók./

Államigazgatási szerveink 1945 után

Nemzeti bizottság elnöke: Póka József Bíró: Nagy Károly, majd Póka József Helyettes bíró: Horváth József majd késõbb a tanácsok Megalakulásakor tanácselnökké választották1956-ig volt a falu élén. Falunkban mûködõ tömegszervezetek 1945. május 1-én alakult a MADISZ - titkára: Gulyás József lett. 1946. tavaszán jött létre az UFOSZ U Újgazdák, Földhözjuttatottak Országos Szövetsége / Elnöke: Horváth Lajos. 1946. augusztusában alakították meg a FÉKOSZ-t/ Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége/ Elnöke: id. Nagy Lajos Titkára: id. Szabó József 1946.nyarán kezdte mûködését a FISZ /Kisgazdapárt Ifjusági Szervezete/ Titkára: ifj.Fábián Károly 1945.májusában alakult a MÉMOSZ / Magyar Építõ Munkások Országos Szakszervezete/ Elnöke: id.Varga Lajos 1945-ben alakult pártok: MKP. / Magyar Kommunista Párt / Titkára: Demsa Bálint SZDP / Szociál Demokrata Párt / Titkára: Ropolyi Sándor NPP. / Nemzeti Paraszt Párt Titkára: Horváth Lajos FKGP./ Független Kisgazda Párt Titkára: Kiss Varga Imre

Balatonkiliti Termelõszövetkezetei

1949. október 24-én alakult meg Kilitiben az elsõ termelõszövetkezeti csoport, a Dózsa. Az akkori besorolás szerint hármas típusú volt. / A termelt javakat - függetlenül a bevitt földterülettõl- egyenlõen osztották szét./ A csoport 16 családdal alakult és 570 holdon gazdálkodott. Legelsõ elnöke: Horváth Lajos volt. További elnökök: Takács Lajos, Májer Vendel, Õri Sándor, Dudás Károly. A tszcs. Alapító tagjai voltak: Horváth Lajos, Dudás János, Illés István,Gyõrfi István,Simon Gyula, Szincsák István, Horváth István, Feszli János, Bóka Imre, Györke István, Süle Elek, Póczik Antal. 1951-ben alakult a Kossuth Termelõszövetkezet. Egyes típusú volt. /A tagok a bevitt föld arányában osztoztak./ Utána hamarosan megalakult a szintén egyes típusú Rákóczi Termelõszövetkezet, majd ezt követõen a Kossuth Termelõszövetkezet beleolvadt a Dózsa Termelõszövetkezeti Csoportba. 1952-tõl tehát községünkben két termelõszövetkezet mûködött, a Dózsa és a Rákóczi. Ettõl kezdve a Rákóczi is hármas típusú szövetkezet lett, amely 1952-tõl 1956-ig létezett. Elnöknek Millei Jánost, volt gazdasági cselédet választották. 1956-ban a Rákóczi Termelõszövetkezet feloszlott. 1956 és 1959 között egy Tsz. Mûködött, a Dózsa./ Õri Sándort választották meg elnöknek, majd 1957-ben Dudás Károly lett az elnök. 1959-ben alakult meg a Petõfi Termelõszövetkezet, elnöknek Gondán Józsefet választották. Az 1950-es években mûködõ termelõszövetkezetek évi osztaléka öt- nyolcezer forint között volt. 1962. január elsején a két termelõszövetkezet egyesült, Dudás Károly maradt elnök és Gondán József a helyettese lett. 1962. óta Új Tavasz Termelõszövetkezet néven mûködik. 1962-ig a termelõszövetkezeteket a helyi gépállomás látta el. 1962-tõl, ahogy a szövetkezet erõsödött, úgy szûnt meg fokozatosan a gépállomás erõgépeinek igénybevétele. 1962-ben csak a következõ erõgépekkel rendelkeztek: 1 db. RS-09- es traktor 1 db. K-25-ös zetor 1 db T-28- as traktor 1 db. Csepel teherautó. A következõ években fokozatosan növekedett a termelõszövetkezet gépparkja, így pl. 1970. január elsején a következõ gépekkel rendelkeztek. 11 db. MTZ traktor 1 db. Szuper Zetor 2 db. 3011-es traktor 2 db. K-25-ös Zetor 4 db. T-28-as traktor 1 db. RS-09-es traktor 2 db. Teherautó 1 db Nysa furgon 4 db. Kombájn. Beszerezték a mezõgazdasági munkához szükséges, korszerû gépeket is. A tehenészet munkájához két darab korszerû fejõgépet állítottak munkába. A termelõszövetkezet földterületének megoszlása: Szántó: 2771 hold Erdõ: 424 hold Rét: 349 hold Háztáji: 280 hold Gyümölcsös: 16 hold Mûvelés alól kivett terület: 45 hold Legelõ: 593 hold Aranykorona érték: 58754 AK. Az egyesülést követõen a termelõszövetkezet nagy fejlõdésnek indult, ami látszik a tagok évi átlag-jövedelmének növekedésében is. 1962-ben 11307 Forint 1963-ban 12371 " 1964-ben 12902 " 1965-ben 15539 " 1966-ban 16396 " 1967-ben 16544 " 1968-ban 20686 " 1969-ben 23634 "

Balatonkiliti Gépállomás

1950.tavaszán alakult, feladata, a környék termelõszövetkezeteinek erõgépekkel való ellátása volt. Megalakulásakor mindössze 6 db. G-35-ös erõgéppel rendelkezett. Azerõgépek száma a következõ években fokozatosan emelkedett, a legtöbb erõgéppel 1962-ben vett részt a mezõgazdasági munkákban. Ekkor 150 erõgép volt a birtokában: G- 35-ös traktorok, Lanz-Bulldog traktorok, Zetorok, MTZ-traktorok, U-28-as traktorok, T-28-as traktorok, UTOS traktorok, DT-75-ös lánctalpas traktorok, SZ-100-as lánctalpas traktorok. Az erõgépekhez meg voltak a mezõgazdaságban szükséges munkagépek is./ Eke, tárcsa, fogas, vetõ-gép, mûtrágya-szóró, stb./ A Gépállomás kombájnokkal is rendelkezett. 1964-ben 31 kombájn volt a birtokában. 1963-tól kezdve a Gépállomás fokozatosan eladta az erõgépeket, kombájnokat a termelõszövetkezeteknek. A Mezõgépnél jármûszerelés is folyt - 60-as évektõl. 1950-ben alapító tagjai voltak és hosszú éveken keresztül itt dolgoztak: Kiss Béla mûvezetõ Tankó János MEO-s Molnár József raktáros Tóth András raktáros Szili Ferenc anyagbeszerzõ Hencz Ferenc szerelõ Gulyás Imre szerelõ 1968-ban átszervezték az állomást, erre azért került sor, mert a termelõszövetkezetek fokozatosan fejlõdtek, erõgépeket vásároltak, igy már maguk is meg tudták mûvelni földjeiket. Elvesztette mezõgazdasági jellegét és ipari tevékenységre tért át. Késõbb közúti jármû-javítással /elsõsorban tehergépkocsi/ és alkatrész-gyártással foglalkoztak. /1970-ben 170 dolgozója volt/. Az alábbi vállalatokkal tartott fenn üzleti kapcsolatot: Gépjármû javítás: AKÖV Vállalat DÉDÁSZ Campingcikk Vállalat Tejipari Vállalat Építõipari Vállalatok Környékbeli termelõszövetkezetek és állami gazdaságok jármûvei. Alkatrészgyártás terén: Budapesti Mezõgazdasági Gépgyár Hajtómû és Felvonógyár Budapest MAHART Siófok / a MAHART részére hajókárpitozást is végeztek./ 1968. óta az új neve: Mezõgazdasági Gépjavító Vállalat Kaposvár 1.sz. Állomás Siófok.

TÖVÁLL /Termelõszövetkezetek Önálló Vállalkozása/ 

Kiliti másik ipari üzeme 1966-ban alakult. 98 fizikai dolgozója volt. /kõmûves, ács, festõ, asztalos, lakatos, villanyszerelõ, vízvezeték szerelõ, tetõfedõ, burkoló/. A siófoki TÖVÁLL 17 termelõszövetkezet közös vállalkozása. Tevékenységes elsõsorban mezõgazdasági épületek építése, korszerûsítése, községfejlesztési építési munkák, valamint lakossági szolgáltatások. Felügyeleti szerve: Siófoki Járási Tanács Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Osztálya.

Községünk emlékmûvei

1944/45 telén községünkben több szovjet katona halt hõsi halált. Ezen a télen 14 szovjet katonát a katolikus templom elõtti kertben, néhányat pedig egy Új-sori ház kertjében temettek el. 1947-ben a község exhumáltatta a holttesteket és a temetõbe vitte õket. Sírjuk fölé emlékmûvet állítottak. A hõsi halottak közül ismeretes: Malov A. Fjodorov hadnagy Scsakalov I.Sz. hadnagy Fjodorov fõhadnagy Liszin A.I. õrvezetõ Sapovalov P.G.õrvezetõ Bobsakov B.J. õrvezetõ A falu lakói az emlékmûnek gondját viselik. 1950. március 15-én leplezték le azt az emlékmûvet, amit a község lakossága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint a két világháború hõsi halottainak emlékére emelt. A két világháborúban elesett kiliti hõsi halottakon kívül az emlékmûre vésték Szilágy-somlyói Somogyi József 1848-as honvéd õrnagy nevét is.

Községünk lakóinak száma 1950-tõl 1970-ig

Az 1950. évi népszámláláskor 2826 balatonkiliti lakost számláltak. Az 1960. évi népszámlálás személyi adatai: 3088 lakos / 1469 férfi, 1619 nõ / Belterületen lakott 2466, külterületen 622 személy. Az 1970. évi népszavazás alkalmával összeírtak: 3524 személyt, 961 épületet, 996 lakást. Ebbõl belterületen volt: 3065 személy, 826 épület, 861 lakás. Külterületen volt: 459 személy, 135 épület, 135 lakás. Községünk fejlõdése a felszabadulás után 1952-ben kaptak nevet a község utcái. Addig csak házszámok voltak 1-tõl 555-ig. 1957-ben iskola-átalakítás történt. A volt káptalani erdõmérnöki lakást kapta meg az iskola. Ebbõl az épületbõl 2 tantermet és egy pedagógus lakást alakítottak ki. 1959.februárban alakult Balatonkiliti " szociális községgé ", melynek lakói túlnyomó részben szövetkezeti gazdálkodást folytattak. 1959-ben építették meg a Papkuta pusztai két és fél kilóméteres szilárd burkolatú bekötõutat. A község régi fõutcája / Nagy utca, késõbbi nevén: Kossuth ajos. utca ma: Asztalos u./ földes utjával nagyon poros, esõs idõben, hóolvadáskor sáros, kátyus, néha járhatatlan volt. 1961-ben a község az akkori tanácselnök szorgalmazása folytán megyei és állami támogatással köves utat kézsittetett. 1959 óta a községi könyvtár állománya is jeéentõsen növekedett: 1950- 60 - ban 188 kötet 1960- 61 - ben 1072 " 1962- 63 - ban 1616 " 1964- 65.- ben 2384 " 1966- 67 - ben 2735 " 1968- 69 - ben 3088 " volt a könyvtári állomány. 1970- ben 831 rendszeres olvasója volt a könyvtárnak. 1962-ben kezdõdött Siófok Szekszárd közötti országút építése. A régi, keskeny, rossz állapotban lévõ makadám utat az állam több évi munkával, széles mûútra építette át. A Siófok- Balatonkiliti közé esõ szakaszt közel egy kilóméterrel megrövídítették. Siófok közelsége révén adódó jó megélhetési lehetõség sok új lakost hozott Balatonkilitire. Különösen Szlovákiából az ott élõ magyarok / perediek, nasvadyak, vágsellyeiek, stb./ jöttek hozzánk nagy számban. 1960 és 1963 között több utcában járda készült, új orvosi tanácsadó helyiség és tüzoltó szertár is épült. A villanyhálózatot jelentõsen kibõvítették. Töreki villanyt, orvosi rendelõt, boltot, telefont kapott. Az óvodát bõvítették és vízvezetékkel látták el. 1963-ban a volt erdõmérnöki lakás kertjében új, modern iskola épült három tanteremmel, politechnikai teremmel, tornahelyíséggel, irodával és szertárakkal. Ezzel a tantermek száma nyolcra emelkedett. Az általános iskolában 16 tanuló-csoportot és napközis csoport kialakítására nyílt lehetõség. A 400 gyermek oktató- nevelõ munkáját 24 nevelõ és 2 napközis nevelõ látta el. 1964-ben a Kossuth Lajos utca keleti oldala új, cement lapos járdát kapott. 1965. január 27-tõl március 20-ig száj-és körömfájás dúlt a községben. Sok állatot elpusztítottak, amelynek értékét az állam megtérítette. 1967. július 1-én volt a Törpe-vízmû Társulat szervezõ gyûlése, majd június 11-én az alakuló közgyûlés. Az Újtelepiek nagy része ellenezte a Törpe-vízmû létesítését azzal az indokkal, hogy nekik jó ivóvíz van kutjaikban, de rossz utjaik vannak. Némi magyarázat után azonban õk is megértették, hogy a törpevízmû létesítésére elnyerhetõ államsegélyt célszerû elfogadni, mert ellenkezõ esetben más községnek adják. Az alakuló közgyûlésen már ellentmondás nélkül szavazták meg a vízmû létesítését, melynek munkái haladéktalanul megkezdõdtek és 1967. december 3-án már átadta dr.Jankó Ferenc mérnök a vízvezeték elõször elkészült szakaszát a Vöröshadsereg útján a község lakosságának. A következõ években tovább folyt a vízvezeték építése az egész község területén. Elõször mély fúrású kútból kívántak vizet szerezni, de a régi vásártéren folyt fúrás eredménytelen volt, ezért a Siófoki Vízmûvekkel kötött szerzõdést a Törpe-vízmû társulat, s onnan nyerjük a Balaton megszûrt vízét. 1968.nyarán nyilvánosságra hozták az Elnöki Tanács határozatát Balatonkiliti és Siófok egyesítésérõl.

Kivonat az Elnöki Tanács határozatából

 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 20/1968. számú határozata SIÓFOK VÁROSSÁ ALAKÍTÁSÁRÓL ÉS SIÓFOK EGYESÍTÉSE BALATONKILITIVEL 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli, hogy Sófok községet járási Jogú várossá kell szervezni. Siófok várossá alakításával egyídejüleg Balatonkiliti községet egyesíteni kell Siófokkal. Az új város neve: SIÓFOK. 1. A szervezeti változás végrehajtásának határnapja: 1968.december 31. Losonczi Pál sk. Cseterki Lajos sk. A Népköztársaság Elnöki A Népköztársaság Elnöki Tanácsának Tanácsának Elnöke Titkára 1968. december 29-én volt a város-avató ünnepség, december 31- én megszûnt Balatonkiliti község és Siófok város részeként folytatja életét.

Település és utcanevek, terek, közök, falurészek

Latinka Sándor utca /az utca végén a Cigány telep/ 2. Vörösmaty utca 3. Attila utca 4. Bezerédi utca 5. Rákóczi Ferenc utca 6. Bajcsy Zsilinszky utca 7. Vak Bottyán utca 8. Kölcsey Ferenc utca 9. Deák-köz 10. Szabadság utca 11. Gábor Áron köz 12. Márton-köz 13. Damjanich utca 14. Klapka utca 15. Ságvári Endre utca 16. Gépállomás 17. Csárda rét 18. Pálinkaház 19. Vásártér /kenderáztató/ 20. Vágóhíd 21. Újtelep /1-12 sorszám között/ 22. Proletár /5. sz. utca vége, vm. A 13, 14, 15 utca/ 23. Fasor 24. Diós 25. Tavasz utca 26. Vöröshadsereg utca /Új sor/ 27. Repülõtér /Reptér/ 28. Malom utca 29. Birkás malom 30. Kálvária 31. Katolikus templom 32. Felsõ iskola /Katolikus iskola/ 33. Táncsics Mihály utca 34. Göre kapu 35. Petõfi körút /Béka város/ 171 utáni idõben Nix brot utca 36. viláányi köz 37. Kossuth Lajos utca /Belsõ utca, Nagy utca, Fõ utca/ 38. Plébánia 39. Köponti iskola /régen Káptalani erdõmérnök háza/ 40. TSZ. központi épülete /intéõ lakás, 1945. elõtt tiszttartó, majd intézõ lakott ebben a házban./ 41. Tanácskö /Tiszttartó köz/ 42. Tanácsház /Községház/ 43. Orvosi rendelõ /Doktor lakás/ 44. Bika istálló /már lebontották, helyére házat építettek/ 45. Petõfi körút / az utca déli része Temetõ utca/ 46. Bugyi utca 47. Bugyi kút 48. Református templom 49. Alsó iskola /református iskola/ 50. Ady Endre utca 51. Szatyor köz 52. Zrínyi Miklós utca 53. Bem József utca 54. Arany János utca 55. Temetõ 56. Pásztorház 57. felsõ major /16. sorszám alatt/ 58. Alsó major /52,53,54,55 szám alatt/

Dûlõ nevek, határrészek

/Dûlõ nevek, dombok, völgyek, patakok, folyók, erdõrészek, alek, névvel jelölt fák/ 1. Foki major 2. Somogyfok 3. Nagy Aklyos 4. Küsz-hegy 5. Jó szó hídja 6. Keresztfai dûlõ 7. Kerék tó 8. Kis Aklyos 9. Békás tó 10. Kolozsok völgye 11. Kabolya 12. Töreki puszta 13. Töreki 14. Töreki láp 15. Töreki hegy 16. Szedres-ale 17. Papkuta puszta 18. Körtefai dûlõ 19. Darudéllõ 20. Belátóhegy 21. Huszár dûlõ /Huszár tanya/ 22. Pálfi völgy 23. Hosszú völgy 24. Gámi legelõ /Gámi kút, Kiserdõ/ 25. Gámi alsó 26. Jódi puszta 27. Jódi rét 28. Jódi hegy 29. Bika-rét 30. Töreki felsõ 31. Borsos szállás 32. Czinege major 33. Törzsökös /már 1814-ben is/ 34. Ali folyó 35. Bögöcse 36. Gámi felsõ 37. Vitéz dûlõ 38. Bárány mezõ 39. Tizennyolcnapos földek 40. Szabadföldek 41. Pedagógus föld 42. Lóher földek 43. Földvári dûlõ 44. Széki rét 45. Téglaházi dûlõ 46. Kender földek 47. Ságvári úti dûlõ 48. Kiskúti dûlõ 49. Kiskúti rét 50. Bozót mellék 51. Szõlõk alja 52. Keleti déllõ 53. Nyugati déllõ 54. Õrények 55. Délõ-Õrényi rétek 56. Mosó 57. Horhat 58. Csõri oldal 59. Belsõ-hegy 60. Pintér völgy 61. Csillag-hegy 62. Rákmász 63. Sárga-hegy