3. A sörösüveg
A kocsmáros egykedvűen tekintett ki az ivóból, morgolódott egy kicsit magában, és mérgesen jegyezte meg:
- Már megint késnek a sörösök. Hamarosan vége a pályán a meccsnek, és még mindig nem ért ide a Balatoni világos.
- Arról nem is beszélve – jegyezte meg az egyik vendég -, hogy megint olyan lesz, mint a ló- húgy, nem lesz idő lehűteni.
- Ne mérgelődj, Jenő! - szólalt meg a vendéglős. – Megjöttek, hallom a rozzant IFA prüszkölését, talán most lehetnek a kanyarnál.
Hamarosan fékezett a teherautó, és megkezdődött a lepakolás. Két törzsvendég is beállt a sorba, és egy-kettőre a helyükre kerültek a hordók és üvegek, és hűlhetett – a helyiek által árpabambinak nevezett – keserédes ital. Az áruszállítók továbbálltak, és a segítők megkapták a nekik járó sörüket, mégpedig a kicsit jobb fajta Kinizsiből, amiből néhány még az előző szállítmányból árválkodott a hűtőláda alján.
Jenő az üveget a szájához emelve megállapította, hogy ez valami különleges anyag lehet, mert jobb aromája van, mint a tegnapinak.
- Hát persze, majd a Te kedvedért minden nap másik fajtát csapolnak. Ugyanolyan ez barátom, mint a tegnapi, csak kicsit jobban le lett hűtve. Éppen ezért óvatosan kortyolgasd, nehogy bajod essen! – fűzte hozzá Lajos, akit a legutóbbi leltározáskor fel akartak írni a leltárívre, mert hát régi bútornak nézték.
Jenő szót fogadott, és óvatosan kóstolgatta a komlóból elővarázsolt ízkombinációt. Lassan fogyott az üveg tartalma, talán egy deci maradhatott még az aljában, amikor Jenő letette az asztalon lévő néhány másik üveg mellé, és tovább beszélgetett a haverokkal. Aztán kicsit később, amikor kínzó szomjat érzett, ösztönösen nyúlt az üvege után, s lusta mozdulattal emelte a szájához. Ebben a pillanatban történt valami. Először csak egy nagy ordítást hallott, de nem értette, hogy mit kiáltanak, a következő pillanatban pedig valaki kirántotta a kezéből – a szája elől – a már majdnem befelé löttyenő sört, persze az üveggel együtt.
- Hogy az a kaporszakállú krepp-papírturbánt a fejére tekerő török szultánját! – csúszott ki száján a tőle számtalanszor hallott káromkodás. – Mi a jó franc van itt körülöttem? Ki mer megakadályozni a szomjam oltásában? – tette fel a kérdést a cimboráknak, de leginkább Dezsőnek, aki bátorkodott elvenni szomjazó szájtól az életet adó italt.
- Bocsáss meg Jenőkém! – kezdte a meaculpázást a nagydarab sértettnek az aprócska „merénylő”.
- Mit bocsássak meg? De most mondd meg őszintén, Dezső, mit bocsássak meg! Az még hagyján, hogy rám ordítasz azzal a horgolócérna vékony hangoddal, de azt már hogy a jó fenében bocsássam meg, hogy kikapod a kezemből az utolsó másfél korty sörömet? Na mesélj!
- Jenőkém, hidd el, hogy én most bátorkodtam megmenteni a te életedet – dadogta Dezső.
- Azzal akartad te megmenteni az életemet, hogy halálra ijesztesz azzal a földön túli, iszonytató hangoddal, és azzal, hogy megvonod tőlem az italomat?
- Momentán most ezzel – vette fel a bátrabb formáját a kisember.
- Ne legyen Jenő a nevem, ha ezt értem! – csóválta a fejét nagydarab 120 kilós izomkolosszus, és mivel a jólneveltsége is azt diktálta, elnevette magát, de azért még egyszer rászólt a Dezsőre.
- Mesélj barátom!
A mélynövésű emberke pedig a helyett, hogy megmagyarázta volna tettét, az addig a kezében tartott és hüvelykujjával a szájánál befogott üveget ívó cimborája elé emelte. A melák rápillantott az üvegre, és azonnal észrevette, hogy az aljában lévő nagyon kevés sörben mozog valami.
- Mi a jó fene van a sörömben? – üvöltötte, és egy mozdulattal kitépte a megrettent haver kezéből a butellát. – Egy egér! Hogy az a… - és kezdődött a körmondat, amelyben szakállakat meg egyebeket emlegetett.
- Látod? Ezért kaptam ki a kezedből az üveget, mert ha te ezt most felhajtod, a rágcsáló kukoricás zsáknak nézi a belsődet, és akkor neked idáig tartott.
- Hogy kerülhetett bele ez a jószág az italomba?
- Egyszerűen belemászhatott, amíg beszélgettünk. Tudod mi ebből a tanulság?
- Mi? – kérdezte a mamlasz Góliát?
- Ha egyszer egy sörösüveget a kezedbe kaparítottál, azt le ne tedd, amíg ki nem csavartad a benne lévő nedűt!
Azóta van, hogy a férfiember egy pillanatra se engedi el a sörösüvegét!
Dudás Károly