Az „Újsori” tűzvész rövid története

...avagy miért Újsor az „Újsor” kétszeresen is?

Kisgyermek korom óta nem ismeretlen számomra ez a kifejezés, illetve mondat: „kimegyek az Újsorra, újsori nénje, újsoriak…stb”.

Akkor még nem is gondolkodtam el, honnan ez az elnevezés, hiszen az utcát akkor Vörös hadsereg útjának hívták, és az ott lakó rokonok családi neve sem ez volt. 6 évesen azt gondoltan, biztos azért hívták így, mert a régi településközpont után alakult ki ez a része Kilitinek. Az igazság egy részének valóban köze van hozzá, hiszen a ’20-as évek második felében kezdtek el erre a részre építkezni az emberek. Nagyapámék is ekkor költöztek ide Lepsényből és vettek itt telket. Az így keletkezett utcát akkor még név nélkül Újsornak nevezték el. A mai Asztalos utca, korábban Kossuth L. utca, csak Fő utca volt név nélkül – itt volt a település központ felekezeti iskolákkal, templomokkal, a Villányi korcsmával. Itt rendelt és lakott az orvos, és a Fokra vezető Sió parti dűlő is innen volt megközelíthető. A tőle nyugatra fekvő településrész később kialakultnak, újnak volt tekinthető.

1985-ben 7. osztályos tanulóként részt vettem egy „Történelmi Stafétabot” elnevezésű diákversenyen, ahol a háborús események 50-dik évfordulójára emlékeztünk meg. Ekkor kerültek kezembe régi családi fényképek, és ekkor hallottam először a családi építkezésről, ami egy bizonyos tűz után történt a háborús eseményekhez közeli időben. Nagyapám családja is érintett volt a tűzben.

Úgy hittem – biztos a háborúhoz, és az Újsor” elnevezés sem csak a település egyre bővüléséhez köthető.

Azt hiszem, sajnos kevés ember él  azok közül, akik el tudnák mesélni azt, hogy mi is történt az utcával, így a 90 éves apai nagyanyám jóvoltából most 2008. szeptemberében papírra vetem az akkor történteket.

1941 szeptemberét írták, szeptember 3-a volt, a háború még nem érintette országunkat, de a családok fiatal férfi tagjai már különböző katonai szolgálatokat teljesítettek. Nagyapám Kaposváron volt katona, sógora a felvidéki részen volt motoros katona. A papám a kaposvári hírekből tudta meg, hogy mi történt a Kilitiekkel. Rendkívüli szabadságot kapott, mert a közvetlen családját is érintette a sajnálatos esemény. Sógorát hazaengedték, mert minden férfi kézre szükség volt a ház újjáépítésénél, hisz ő ebben a házban lakott.

Mi történt szeptember harmadikán?

Urbánovics Gyula nevezetű csizmadia lakott a mai Gyógyszertár helyén levő telken lévő házban. A gazdasági udvarban, üstben krumplit főztek – a disznók etetéséhez. A szomszédos telkek kertjében nagy szénakazlak álltak, hiszen az őszi betakarítások már megkezdődtek. Nagyon nagy volt a szél, a lángok kicsaptak az üst alól, egyenesen a szénakazlakba. Akkoriban a közeli házak tetején nád volt, és szinte minden udvarban megtalálható volt egy-egy szalmáspajta, vagy szénakazal.

A szél „segítségével” a lángok már könnyebben nőttek, terjedtek. Kettő Szalai János nevezetű ember lakott egymás mellett közvetlen szomszédságban, mellettük Gondán Józsefné lakott, mindhárom ház nádtetős volt. Ez a három ház gyulladt ki először egyszerre. Itt kezdték az oltást a házakon és az udvaron is. A mai „Kemikál” helyén Mózsa József lakott, az ő háza teteje cserepes volt, ezért lakóháza ép maradt. Viszont a már izzó-égő szalma és nádperjét a szél könnyen tovább tudta vinni, felkapta a nádparazsat és a következő 8 házat átrepülve a kilencedik udvarnál esett le. /A kikerült házak a következők voltak: Vinocza János, Mászlai János, felső- Csepregi János, Farkas Gyula, Szabacsi Jánosné, Fehér Imre háza. Az akkori utca képe más volt; sokkal kevesebb ház volt egymás mellett és mindegyikhez nagy gazdasági udvar tartozott. Van olyan telek, ahol ma már 2-3 ház is áll./ Az említett kilencedik háznál laktak Görcsönyi Józsefék és Görcsönyi Jánosék egymás mellett, akinek szintén nádtetős volt a házuk. Körülbelül itt laknak ma Ferencziék. Ezek a házak újra lángba borultak, a tűz ismételten terjedni kezdett a szomszédságukban is. Tóth Jánosnéék és alsó-Csepregi Jánosék háza is leégett, a nádtető lángba borult. /Nagyanyám nagynénje lakott itt./ Itt ma a Piknik Panzió található. A mai Piknik- étterem helyén Koczkáék laktak. Ez volt az első ház, ahol meg tudták állítani a tüzet. Ekkor már nemcsak a tűz oltása volt a cél, hanem a terjedés megállítása is. A délutáni órákban történt a tűz, a falu népe összefogott: kocsikon hordókban húzták a környező kutak vizét. A foki tűzoltóság jött Jelinek bácsi vezetésével, de a helyi önkéntes tűzoltók is mindent megtettek. A kaposváriak is jöttek, a parazsak hűtésében már ők is részt vettek.

A leégett házakban lakók, köztük déd anyámék is vagy rokonokhoz, vagy a környékbeli házakhoz mentek átmenetileg lakni, „árendába” – albérletbe. Dédanyám és a papa nővére másfél éves lányával a mai Gazdabolt melletti gumis helyén lakó Cetli bácsi házába költöztek átmenetileg bérletbe, amíg fel nem épült az új ház. /Ő a majorban lakott, így ez a ház üres volt./ Szalaiék közül az egyik szobát bérelt a szemközti soron a tél beköszöntéig, a másik pedig rokonoknál lakott átmenetileg. A régi házat csak ez a két család nem bontotta le, csak a tetőszerkezetet és a padlást kellet újraépíteni a melléképületekkel.

A helyreállítási munkákban a falu népe összefogott. Póka bácsi téglát adott, még Erdélyből is hoztak fát tetőszerkezetnek, gerendának. Mindenki azzal járult hozzá a közel 10 ház lakhatóvá tételéhez, amivel tudott. A kétkezi iparos munkát sem sajnálta ingyen senki.

A tűz során személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős volt. Másféléves nagynénémet Lukszics néni hozta ki az égő házból, mert a nagy ijedelemben a tűz megállítása volt a fontos. Ő a mai „Asztalos” –  az akkori Fő utcán lakott, és csak a blúzáért ment éppen akkor a varráshoz értő dédanyámhoz.

Faanyagot nehezen lehetett kapni, csak egy fakereskedés volt Fokon, mindenkinek ide kellett menni, várni is kellett a fára. Nagyapámék házára Lepsényből hoztak Gondán Ferenc rokon fakereskedőtől fát, aki sem a fáért, sem a szállításért nem fogadott el pénzt. A család részére ez nagyon nagy segítség volt. Minden család a maga ütemében végezte, illetve végeztette a felújítást, újjáépítést, de ’42 őszére még a háborús események előtt mindenki visszaköltözhetett a régi terciájára.

Így lett másodszor is újsor az „Újsor”.

Készítette:

Viola-Gondán Erzsébet Zsuzsanna

özv. Gondán Józsefné, szül: Osváth Eszter elmesélése alapján.