Balatonkiliti története
Összeállította: Szirovatka Károly
Előszó
"Gyûjtõmunkám során a falu középkori történetéhez elsõsorban levéltári anyagot használtam fel. Az újkori történetet levéltári anyagok, egykori feljegyzések és újságcikkek alapján írtam meg. A XIX. század végi, és XX. századi írásos emlékeket az idõsebb emberek viszaemlékezéseivel egészítettem ki." Szirovatka Károly tanár
Gyûjtõmunkámban nagy segítséget nyújtottak 1970-ben:
A helytörténeti szakkör tagjai:
| Villányi Gyula | 8.o.tanuló | Kolozs Irén | 8.o.tanuló |
| Szatóri János | 8.o.tanuló | Barczi Erzsébet | 7.o.tanuló |
| Madarász Imre | 8.o.tanuló | Szincsák István | 7.o.tanuló |
| Hutvágner János | 8.o.tanuló | Svéda Lajos | 7.o.tanuló |
| Ágó Zoltán | 8.o.tanuló | Takács István | 7.o.tanuló |
| Ferenczi József | 8.o.tanuló | Hasznics József | 7.o.tanuló |
| Baji Imre | 8.o.tanuló | Székely Csaba | 6.o. tanuló |
| Iván Lajos | 8.o.tanuló | Iszli József | 6.o. tanuló |
| Tyukos Mária | 8.o.tanuló | Horváth Katalin | 6.o. tanuló |
| Kovács Katalin | 8.o.tanuló | Gulyás Gabriella | 6.o. tanuló |
| Harmath Ilona | 8.o.tanuló | Horváth Anna | 6.o. tanuló |
| Ábrahám Judit | 8.o.tanuló | Mónos Mária | 6.o. tanuló |
| Tóth Irén | 8.o.tanuló | Sebestyén Mária | 6.o. tanuló |
| Zarándok Erzsébet | 8.o.tanuló | Takács Katalin | 6.o. tanuló |
A község lakói közül:
Szatóri János tanár, ált. iskolai igazgató helyettes
Hutthausen Lajos esperes plébános kanonok
Dr.Nagy István református lelkész
Lukácsi Mária tanárnõ
Dudás Károly Tsz elnök
Kósz József Tsz fõagronómus
Botka Sándor Tsz könyvelõ
Kovács Vilma Tsz tag
Özv.Hutváner Lászlóné Tsz pénztáros
Molnár János nyugdíjas, a földigénylõ bizottság elnöke
Májer Vendel Tsz tag, Vinkler József,Takács Lajos Tsz tag
Horváth Gyula Tsz tag
Berkes János nyugdíjas
Berta Sándor nyugdíjas
További szakköri tagok: Vitkó Gyöngyi,
Kardos Márta, Vörös Márta 6.o. tanulók.
A falu nevének története
Egyházi adatok szerint István király idegenbõl behívott veszprémi kanonoktól kapta a falu nevét. Ez a kanonok, aki elhagyott hazájából magával hozta Cletus pápa tiszteletét, az új hazájában falunkat nevezte el Cletus / Klétus / pápáról.
A magyar nyelv addig faragta, formálta, alakította az idegen nevet, míg Kiliti lett belõle.
Egy 1082-ben kelt I László korabeli latin oklevélben/ Klety/ néven szerepelt falunk. / Hazai okmánytár 4. kötet 1000. lap./
1093-ban keletkezett okmányban I. László megerõsíti a Tihanyi Apátság birtokait, ezen az okmányon/ Keletha/ nevet olvashatunk.
1222. évi okmányban újra / Clety / néven említi községünket. / Árpádkori új okmánytár VI. 470./
1265 évi okmányban / Kelety / név található. /Hazai okmánytár 43. lap./
1302-ben íródott okmányban / Kilyty/ név olvasható. / Anjou kori okmánytár I .43./
Az Új- kortól Kiliti vagy Somogy- kiliti nevet kapta.
1925-tõl szerepel, mint Balatonkiliti.
A középkori három község
Az Árpád kortól a török idõkig a mai Kiliti területén három önálló község volt:
Kiliti, Jód, Töreki.
Királyunk I. László a Tihanyi Apátság birtokait és jogosítványait megerõsíti egy 1093-as oklevélben.
" par. Ville Baluanus...villa Turuk /Töreki/...prope villam Keletha /Kelethi= Kiliti/...Keuresheg...villa Jod..."/ Wenzel VI.67./
1211-es oklevélben Töreki " Tureg" néven szerepel, az 1229-es oklevélben Jódot "Joad-nak" nevezik.
Darnay Kajetán szerint Jod és Jád lakói valamikor jászok voltak.
A jászoknak ázsiai kútforrások szerint még egyéb elnevezéseik is voltak, ahogy õket az arabok, perzsák, kínaiak, no meg a szent / zend/ szanszkrit könyvek nevezik.
Somogy megyében Jád / Somogyjád/ helység és a Kiliti melletti Jód puszta õrzi jász-telep emlékét. /Darnay Kajetán: Somogy megye néprajzához adatok/ p.57-8/
Találkoztam egy 1056-os feljegyzéssel, amely említi, hogy Töreki alatt van egy falu:" fele a népé, fele az apátságé".
1661-es feljegyzés szerint Törekit már kilitiek "élik",/ használják/ és adóznak róla.
Birtoklás és adózás
Községünk 1055-tõl a Tihanyi Apátság birtoka volt. I. László 1093- ban megerõsíti az Apátság birtokait és itt szerepel Kiliti /Keletha/ neve is. Ugyanebben az idõben Kilitinek egy részén a Veszprémi Káptalan volt a földesúr.
1082-ben kelt okmányban I. László megerõsíti a Veszprémi Káptalan birtokait, amelyben kitér arra is, hogy Kilitinek erdeje nem volt.
"In predio Klety habet ecclesia terram...
In alio predio Clety habet ecclesia terram
Ij aratra..."
De birtokolt és adóztatott itt a Pannonhalmi Fõapátság és a Fehérvári társas káptalan is. Ezt bizonyítja az 1260-ból való okmány, amely szerint a Pannonhalmi Fõapátságnak ajándékozott I. László király egy halastavat, két halászházzal.
1533- ban Jódon mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 7 szegényházat, 6 elhagyott portát, 1533-ban Kilitin összeírta, mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 3 szegényházat, elhagyott ház nem volt.
László király összeírja és megerõsíti /1083- 1095/ Szent Mártom monostorának birtokait, népit és marháit.
"Haec sunt autem pradia et mansiones: ...Cletii..." / A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Tört. I.592./
Található egy 1152 évi oklevél II. Géza pecsétjével, amely szerint az oklevél magába foglalja Belus nádor, Hendrik curiális comes, János ispán, István és Jeromos ispán itéletét, mely szerint a Somogy megyei Copul, Tat és Clech falusi felsorolt emberek kiket a királyi szolgáktársaiknak mondottak, Brigido, Hertvid és Koso veszprémi kanonokoknak Izbeg püspök elõtt letett esküje szerint a veszprémi egyház szolgái.
"...in mezeusumlu...homines Sumugiensesi in villa Capuliensi...Clech...ecclesie Sancti Martini manciparent..."
/ Eredetije a veszprémi káptalani levéltárban, igen rongált állapotban. Közli: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I.28. 1152. évbõl./
1237-1240 közötti összeírásban ezt olvashatjuk:
" A Pannonhalmi Apátságnak Fokon csak jövedelme volt, /vámjövedelem/ fekvõ birtoka kissé odébb terült el - Clety - határában, mellyel a Sió folyónál megkezdõdik Somogy megye területe. Az Apátság embereinek / Pl. Pousa-Pósza/ Kilitiben van 6 házuk, 3 ekére való föld / 360 kishold/ az Apáttava /Apattoa / nevû kaszáló, nádasok, baromlegelõk, melyek közösek az udvarnokokkal, végül van 4 halászásra alkalmas helye és ezeket közönségesen Weyrék-nak/Weiszék-nek/ mondják."
/Pannonhalmi Szent Benedek Rend I.kötet.784. oldal./
1240-ben ugyanis IV. Béla király megerõsíti a Pannónia szent hegyén / Pannonhalmán/ Géza fejedelem és I. István által megadományozott Szentmártoni Apátság jószágait.
A fenti apátsági részbirtokok már I .László összeírásában is elõfordulnak de azután hallgat róla III. Ince és utódainak összeíró levele.
1240-ben találkozhatunk ismételten Albeus jegyzékében a fenti birtokok felsorolásával. Ebben az összeírásban olvashatjuk, hogy az Apátság birtokán élõ népet " MAGEMUTÓ- nak " nevezik
"in praedio Clety hec sunt nocrina populorum, qui volgo dicuntur magemuto: Pousa cum germanis et fillis..."
Itt jegyzem meg, hogy Csánki Dezsõ: " Magyarország vármegyéi és városai " c. mûvében Somogy megyérõl is érdekes adatokat tudhatunk meg.
Az elsõ egyházi birtokos Somogy területén a Pannonhalmi Apátság volt. Albeus mester nyitrai fõesperes, akit IV. Béla a Szentmártoni Apátság jószágainak összeírásával bízott meg, már 12 birtokot sorol fel Somogyban. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a Somogyi Apátság I. Istvántól kapta a somogyi tizedet./ Valószínüleg a somogysági pogányság megtérítése miatt kaphatta meg a tartomány tizedét./
Csánki Dezsõ írja, hogy Töreki a középkorban virágzó helység volt. 1211- ból való okleveles adat szerint a falu északi fele a Tihanyi Apátságé, déli fele a Székesfehérvári Káptalané volt, melynek itteni birtokait az 1229.évi oklevél is említi.
Egy 1266. évi pápai bulla megerõsíti a tihanyi apátságot itteni birtokaiban. IV. Kelemen pápa a tihanyi apátságot az Apostoli Szentszék pártfogása alá fogadja, és ennek jogait megerõsíti./ Wenzel III.14l.-1266./
Igen érdekes megállapítást olvashatunk egy 1229- ben kelt oklevélben, mely szerint II. András király fiainak és az ország elõkelõinek beleegyezésével a fehérvári káptalannak évenként járó királyi sót a káptalan kivánságára a szentmártoni apátságnak ajándékozza, miután az apátság lemondott a fehérvári káptalan somogyi birtokain szedett tizedrõl.
A káptalan késõbb szerzendõ birtokaira azonban ez a mentesség nem terjed ki, ezért a király a káptalan tényleges somogyi birtokait összeíratja.
" in villa Clety...capul..."
/ A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története 1695./
Jód / Joud / 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Az 1232-1237-es pápai tizedjegyzék szerint" Jood " plébániával rendelkezett.
1302-ben a veszprémi káptalan elõtt János Comes Somogy megyében két birtokrészt leköt leendõ sógorának a Pok nemzetségbõl való Móricz-nak:
"Capitulum Vespriense...de Comitate Symigiensi...Matheo filio Petri nobili de Geste...a parte villa Kylity...item dimidiam partem possesionis aue Jwth nominate..."
1333-ban Töreki Péter nevû papja 56 kisdénárt fizet pápai tized fejében.
1334-ben Kiliti Tamás nevû papja 3 garast, 1355-ben 4 garast fizet ugyancsak pápai tized fejében.
A veszprémi káptalan 1348-as jegyzõkönyve beszámol arról, hogy a káptalan panasszal élt Kont Miklós nádornál, Somogy megye nemeseinek 1348. június 24-én Somogy-váron rendezett gyûlésén. A panasz arról szól, hogy a birtokaiban zavarják a káptalant, annak nem kis kárára: Zamárdin, felsõ-alsó Endréden, Lullán, Kapulon, Kõröshegyen, Keletyn./ Veszprémi káptalan jegyzõkönyve 1348./ Ez a zavarás valószínüleg az itt élõ jobbágyok elégedetlenségébõl fakadhatott.
Az eddig ismertetett okleveles birtoklásokból kitûnik, hogy ennek a vidéknek egyszerre több ura is volt, ezért nem kizárt az a feltevés, hogy egyszerre több földesúr is be akarta hajtani a jobbágyi szolgáltatásokat.
Török hódoltság
Megyénk lakóira is súlyosan ránehezedett a másfél százados török megszállás. A jobbágyok vállára még nagyobb terhet rótt az, hogy ezután nemcsak régi uraik szedték be az adókat, hanem a török is kegyetlen módon hajtotta be a követeléseit.
Az ország három részre szakadása után e települést és környékét is rövidesen hatalmába kerítette a török. Feljegyzést találtam arról, hogy a törökök Fok és Kiliti között erõdöt építettek a túlsó-parti végvárak ellen.
1563. augusztus 20-án kelt okmány / Török isz. Szerint 971. év / szerint a Simontornyai szandzsák fejadó defterének összeírásában a következõk állnak:
Endrédi nahié: Endréd város 20 házzal és
Kis Endréd 15 házzal,
Zamárdi 18 házzal,
Kiliti 15 házzal adózott.
Ugyanitt található 1580.II.16-i dátum alatt:
Endréd város 20,
Felsõ Endréd 30,
"Kilindi" 32,
Szamárti 14 házzal adózott.
1582.január 25-i összeírás szerint:
Endréd város 17,
Felsõ Endréd 30,
Kiliti 35,
Zamárdi 14 házzal adózott.
/Velics-Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek.I.k./ Ezidõ tájt íródott 1557-es adólajstrom Tihany-vár birtokának veszi Zamárdit, Takaró Mihály várkapitány birtokának pedig Jódot és Kilitit./ Sörös Pongrác : Tihanyi Apátság története I.152./
A török hódoltság idején a koppányi bég javadalmas birtoka is volt.
Míg a török megyénk területén volt, kegyetlenül hajtotta az adót és rabolt, de a földesurak ezt semmibe véve a XVII. Század elején azon igyekeztek, hogy a török beözönlésekor elzálogosított birtokaikat visszaszerezzék. Erre vonatkozóan nagyon érdekes cikk jelent meg a Veszprémi Hírlapban 1930. I. 5-én Címe: A Veszprémi Káptalan visszaállítás 1630-ban / Lukszics József/
"A visszaállítás 80 évi szünet után ment végbe. Sennyei István veszprémi püspök, aki 1628 július 11-én nyerte el ezt a méltóságot, azzal kezdte mûködését, hogy királyi felhatalmazással megkísérli a püspökség tízezer forintért elzálogosított birtokainak visszaszerzését és a romokban lévõ bazilika helyreállítását.
Õsit és Hajmáskért, amelyet Cziráky Mózes palotai kapitány tartott elfoglalva és amelyre férje halála után Káldi Zsuzsanna tartott igényt, a király parancsára visszakapja a püspökség. A király rendelete alapján Papkeszit az özvegy tulajdonában hagyja.
Ebeczky Imre királyi tanácsos, a magyar kamarai fõszámvevõnek fizeti a püspökség a tízezer forint váltóösszeget az Ebeczky által kiállított elismervény szerint a következõ birtokokért: / 2o falu neve következik, majd így folytatja:" ...Kiliti, Ságvár, és Nagyberény Somogy megyei falvak után. "
1629. december 18-án II Ferdinánd király értesíti Körtvélyesi István kapitányt és az egész veszprémi katonaságot, hogy a püspököt és a káptalant a földesúrak ismerjék el, semmiben ne zavarják, sõt inkább segítsék õket. A Püspök és a káptalan / Felsõõrs és Berény kivételével/ három évre bérbe adja - 2 ezer forintért - Körtvélyesinek a visszaváltott birtokaikat ."
A káptalani birtokok visszaállításával kapcsolatos cikk jelent meg -ugyancsak a Veszprémi hírlapban - 1911. február 12-én:
" A veszprémi káptalannak 1630- ban történt visszaállítását megelõzõen /1629-ben/ a nagyszombati sinous megállapította a veszprémi káptalan visszanyert összes birtokainak neveit, az ezekhez kötött jogokat és a Veszprémben élvezett vám- és fogyasztási adókat.Ezenkívül az egyházmegye összes benificumai is lajstromba kerültek...
A birtokok között van felsorolva: Füle, Jókarban, Herend, Bogárfalva, Fokszabadi, elpusztított állapotban. Ezenkívül volt még egyházi birtok Fokon, Kilitiben, Törekiben, stb..."
Adófizetés Kilitiben és Jódon a török ideje alatt
Kiliti:
1547-ben 7, 1576-ban és 1578-ban 4 portája fizet adót Palota várának. 1618-23 között Veszprém vár tartozéka. 1623-ban 1,5 portája, 1626-ban 1 portája fizet adót Zichy Pálnak. 1635-36-ban és 1647-ben 2 portával a veszprémi káptalan birtoka.
Jód:
1518-ban elõbb Veszprém várurának, utána pedig Palota tartozéka. 1570-ben 4, 1574-ben 2 és 1, 1576-ban 2, 1578-ban 3, 1588-ban 2 portája fizet adót. /Dr.Páka Zsolt: Veszprém vm. tört. a török alatt. 136./
Ugyanebben az idõben nemcsak a veszprémi káptalan akarta rendezni birtokait, hanem a fehérvári társas káptalan is. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni egy 125 éves öregember tanúvallomását 1615-bõl: "1615.VI.15-én Herivicius Mátyás székesfehérvári prépost kérésére, királyi Parancs folytán Veszprémben kihallgatást eszközöltek annak megtudására, hogy milyen helységek tartoznak a székesfehérvári prépost birtokához. Ez alkalommal Fülei Tamás gyõri kanonok Szarka Lukács királyi emberrel többek között kihallgatta Somogyi Mátyást, vitézlõ Szarka Balázs és Lukács földesurak 125 éves jenõi jobbágyát is.
Õ a következõket vallotta: 1536-ban hallotta a székesfehérvári préposttól, /akinél szolgált/, hogy a következõ falvak voltak a prépostéi: Pentelye /-ez szart nem adott, hanem minden háztól egy-egy zsák kakukfüvet-/. Fövén, Hídvég, Jut, Papkeszi, Vinyola, Sóli, Kiliti, Kisberény...
Ugyanekkor Pap János papkeszi jobbágy, aki kb. 64 éves, vallotta, hogy Fehérvár elvesztése után Papkeszit, mikor Palotához Podnemichki /rectius:Podmaniczky/ hódoltatni akarta, azt mondta anyám, hogy a szentegyháznál annyi embert vágtak le, hogy a vér kifolyt a színterem küszöbin, stb..."
/Az idézett oklevél a gyõri káptalani levéltárban, székesfehérvári örkanonokság iratai közt van. Közölte Ráth K. a gyõri Történelmi és Régészeti Füzetekben, III.94-5./
Találtam egy olyan összeírást, mely szerint a török kivonulása után a fehérvári káptalan is összeíratja birtokait és házait Kilitin és Jódon.
Literátus Fülöp adórovó összeírása:
Kilitin van a fehérvári káptalannak 13 portája és 10 elpusztult portája.
Jódon 15 portája és 8 elpusztult portája. /Okonyi Pál: Somogy megye közigazgatása a török uralom alatt és után a megye visszaállításáig. Közölte: a kaposvári Fõgimnázium Értesítõje 1891-92./
Községünk 1688-ban szabadult fel a török hódoltság alól. A török után rögtön bejelentette teljes igényét földesuraságára a veszprémi káptalan, s a lakosságot újból az örökös jobbágyi terhek viselésére kötelezte.
Az egykor nagyfalunak számító Jód és Töreki a törkökdúlás alatt nagyon elpusztult és elnéptelenedett. A török kiûzése után mindkét helységet területileg Kilitihez csatolták. Jód - Jód puszta, Töreki - Töreki puszta lett.
A török kiûzésétõl a polgári forradalomig
A XVII. szd. végén 47 kiliti jobbágy nevét sorolja fel a zalaegerszegi Állami Levéltárban található okmány.
Possessio Kiliti 1699.
/Capli Wespriniense/
Nicolaus Kis
Joannes Török
Gregorius Lajhár Judex
Gregorius Gál
Michael Kisfaludi
Gregorius Kovács
Joannes Pálfi
Moises Bodor
Nicolaus Borkis stb..
A kiliti katolikus iskolára vonatkozó feljegyzések:
1681-tõl van szó katolikus tanítói mûködésérõl. 1703-ban megszûnik a katolikus iskola: a református rektor lakik a katolikus kántortanító lakásában, a református lelkész a plébánián. 1747. febr. 2-án jön Padányi Bíró Márton veszprémi püspök küldése alapján a községben Rákosi János katolikus tanító, aki 1747-tõl 1752-ig mûködik itt.
1772-ben épült a káptalan költségén a hívek hozzájárulásával a régi katolikus iskola, mely a mostani plébánia mellett állt egészen lebontásáig. Ez a régi iskola egy utcára nézõ tantermet és egy udvari tanítólakást foglalt magában. Ez az iskola és lakás éppen 100 évig volt használatban:
1872 óta káptalani cselédlakás volt. A tanterem mintegy 40 tanuló befogadására volt alkalmas.
A Rákóczi szabadságharc idejébõl
A birtoklások és a kíméletlen adóztatás, dézsmaszedés miatt természetesen nagy örömmel fogadta a balatoni falvak népe is a Rákóczi szabadságharc hírét.
Már a XVIII. Század fordulóján titokban gyûléseket szerveztek. Az adószedésre kivezényelt végrehajtókat erõs csapatokkal biztosították a nép bosszúja ellen.
"Amikor Rákóczi állt élére a szabadságharcnak, Károlyi Sándornak a kurucok közé állt hajdúi már Ozorára csaptak, s onnan gyõztesen végigszáguldozták a Balaton déli partját, ahol Kiliti, Szólád, Szemes, s a többi falvak népe örömmel fogadta õket." / Kanyar J.: Harminc nemzedék vallomása Somogyról /
A kuruc csapatok sokszor húzódtak meg a Sió medrének bozótjaiban, és hirtelen, rajtaütõ támadásokkal tartották rémületben az egyébként túlerõben lévõ császári csapatokat.
Valószínû, hogy a fent említett hajdúk járhattak 1703-ban Kilitin, ugyanis az akkori feljegyzés szerint a község nagy része református volt de templommal csak a katolikusok rendelkeztek. Mivel a reformátusok örömmel fogadták a hajdúkat, a katolikusok viszont bizonyosan megfélemlítésük következtében nem jó szemmel nézték õket, ezért a hajdúk a templomot elvették tõlük és a reformátusoknak adták át.
Mint tudvalevõ, Károlyi késõbb csatlakozik a Rákóczi szabadságharchoz, és adatunk van arra, hogy 1705 március 31-én Kilitinél ütközik meg a császáriakkal.
"1704 márciusában Heister Ausztriából, gróf Pálfy János az újonnan kinevezett horvát bán pedig a Dráva felõl kezdte meg az elõrenyomulást. Károlyi haderejének szétforgácsolása következtében az elõrenyomuló császáriak könnyûszerrel kiszorították a kurucokat a Dunántúlról, csakhogy Károlyi 1705. február 4-én ismét átkelt a Dunán, s Moson vármegyében foglalt állást, majd innen Vas- és Veszprém megyéken át a Balaton délkeleti sarka felé vonult. A császáriak azonban mindenütt a nyomában. Kilitinél március 31-én meglepték és hadát szétugrasztották. Heister, a fõvezér rokona egészen a Dunáig üldözte a menekülõ Károlyit, aki csak nagy veszedelmek közt tudott Földvárnál fatörzsekbõl vájt nyomorult csónakokon és nádkévéken átúsztatva valamiképpen megmenekülni. Károlyi szétugrasztott hadának legnagyobb része Béri Balogh Ádám, Szekeres István és Hellepront János vezérlete alatt a Bakonyban és Somogy rengetegeiben keresett menedéket." / Tali Kálmán: Bottyán János 49-62. századok 1879.281/
Ugyanerrõl a csatáról olvastam egy másik forrásban a következõket:
"Kuklander császári tábornok Bottyánnak 1705.április 3-án:
... 30 elepsi mensis Kilitti nevõ, Fehérvár táján levõ falunál megverte Heister uram Kárelit, hogy a hóttestek egy mérföldnyire hevernek."
/ gróf Bercsényi levelei Rákóczi fejedelemhez 1685-1716-ig. II.Ferenc levéltára IX.181./
A következõ oldalakon viszont 1705. április 4-érõl olvashatjuk ugyanezt:
"Bucsu, 4.april. 17o5...negyednapja,hogy a német tácztul megindult, Kiliti nevû faluban felverte Károli uramat, -ki magát mondja, ki más hazát:- elíg, hogy ez meglett. 30 zászlóval, hogy voltak vóna ottan, a falut nyakába gyujtották, de esküszik a rab, hogy három magyarnál több hóttestet nem látott,- hanem, hogy az németség kétfelül ütvén a / püspököt a falura/ a füst között a falura, magok között igen nagy confusiot és kárt tettek, sok veszett német egymás fegyveritõl az sötétben és füstben. /u.o.434./
Utána gúnyos célzást találtam Károlyi futásáról:
"Az való, ha kõmûves helyett kovácsot, ács helyett vargát állétunk- turris decidet-Verbi gratia: Kilitibõl Kalocsára nyargalni. /u.o.470./
1706- ban megyénkben újra felcsillan a szabadság reménye. Bottyán János által vezetett kuruc csapatok majd egy évig álltak ellent a túlerõben lévõ császári csapatoknak.
"Bottyán János 1705. november 11.én 8 ezer emberbõl álló hadával bevette Simontornyát, majd innen a Balaton felé vette útját, hol a Siónak a Balatonból való kiömlésénél megállapodván elõbb Fokon, majd Hídvégen De La Riviere francia mérnök tervei szerint erõs sáncokat ásatott, amelyeket cölöpökkel vett körül. A Kiliti és Fok közötti régi török várat megerõsítette. Ezekben ezután állandó õrséget tartott, hogy az ekként megerõsített Sió-vonallal a Pétervárad és Eszék felõl feltörõ rácoknak útját vágja./ Csánki:473./
A hagyomány szerint Vak Bottyán nagy csatát vívott a császáriak ellen Jód-nál is.
Sajnos Bottyán János generális kivonulásával a kuruc felkelés lényegében meg is szûnt megyénkben.
Béri Balogh Ádám még egy ideig próbálkozott rajtaütésszerû támadásokkal itt a Balaton környékén is, de 1707. elején már õ maga is Csobánc várába szorult.
A szabadságharc leverése utáni idõbõl
1711. után megyénkben is kiépült és megszilárdult a Habsburg királyok állami és a hozzájuk hû nemesség földesúri hatalma. Ismét visszaállt a megyei nemesség önkormányzati hatalmi szervezete, a nemesi vármegye.
Somogy vármegye önállóságát - Zala megyétõl való elválasztását - az 1715. évi I. dekrétum 86. cikkelye állította vissza. A Habsburg-ellenes háború, majd a nyomukban fellépõ pestis járvány után újabb csapás nehezedett a megyére: a német csapatok elszállásolása. A szegény jobbágyság még az adót is szívesebben tûrte, mert a beszállásolás sok anyagi és erkölcsi kárt okozott nekik.
Így például Kilitiben az Althaim dragonyos ezred, ezredtörzsének és egy zászlóaljának egy része nyert elhelyezést 1724-ben, 1740-ben a Würtenberg huszárok századának III. szakasza, 1748-ban a Cordua ezredese az I. század 1. szakaszával.
/Taubert/ Tegzes Ernõ: A katonaság elszállásolása és ellátása Somogy vármegyében a XVIII. Sz. I. felében. Pécs, 1928./
A XVIII. Századból még a következõket találtam Kilitivel kapcsolatban:
"1714. évi oklevél szerint Reyser Ádám apát szavára Kiliti, Ságvár, Jut, Ádánd, Endréd, Bálványos, Kõröshegy, Nagy- és Kiskapoly, nemes és nemtelen lakóit tiltották el Lulla, Berki, Jód, Töreki, Jaba földjeinek használatától, s hogy ezek területén méheket ne keressenek, rajtuk ne vadásszanak."
A késõbbi idõben, így 1727-ig Grasso Vilibald tihanyi apát szedte ugyan a tizedeket / a fenti községekben /de csak azon az alapon, hogy a szentmártoni fõapát Kapoly, Endréd, és Teleki tizedeit átengedi neki, hogy az így nyert tizedeket a tihanyi építkezésekre fordítsa, majd pedig 1727-ben 200 forint évibért fizetett az említett falvak tizedeiért.
/ A Tihanyi Apátság története. II.kötet 631-2./
1717. július 17-én III. Károly a régi, de a török idõk alatt elveszett jog felújításaként engedélyt ad a veszprémi káptalannak, hogy az átutazók közlekedésének megkönnyítése végett a Fuk folyón / Sió / két, többszáz lépés hosszú hidat építsen és költségeinek megtérítésére ezeken a hidakon hídvámot szedhessen.
Egy 1755- ben megjelent vizsgálatból az is kitûnik, hogy Fok község eredetileg a Sió jobb / nyugati / partján feküdt és késõbb lassanként költöztek át lakói a bal / keleti / partra.
Attól kezdve a régi települést Külsõ Foknak vagy Pusztafoknak nevezték, az új - keleti - települést pedig Belsõ Foknak.
/ A Veszprémi Egyházmegye okleveleibõl. /
1727-bõl: Kiliti
/Capitulum Vespriense /
Judex: Michael Fürdös
Coloni: Stephan Osvald junior
Coloni: Stephan Palffy junior
András Kiss, Gregorius Takács,Michael Görcseny,....stb.
Fordítás értelem szerint:
A jobbágyoknak volt 224 hold földjük, amely 448 pozsonyi mérõ befogadására volt alkalmas, Praedrális / földesúri / földje volt 37 hold 74 mérõ / pozsonyi / befogadáson. A sessiókhoz csatolt rétje 39 kocsi szénát, a hozzájuk nem csatolt 41 kocsi szénát termett. Volt 115 vágó szõllõjük." /Constroptio Cattus Simigiensos Ao.1727-p. 112-3./
Szintén 1727- bõl:
Kiliti 1727.
Judex: Gregorius Magyar
Coloni: Laurentius Bivra, Stephanus Osvat, Benedictus Jeges, Stephanus Pálfi, Moyses Szabó, Johannes Juhász, Johannes Nagy, Stephanus Juhász, Stephanus Södi.
Iquilini domum habentes: Johannes Török, Michael Kolos.
Extranei: Gregorius Póka, Nicolaus Kis, Stephanus Simon, Nicholaus Kovács, Michael Király, Paulus Kolmár, Johannes Demeter.
Földjeikbe elvetnek õszi- és tavaszi vetésnél 235 2/4 pozsonyi mérõ gabonát, van 47 2/4 kaszás rétjük, 19 vágó szõlejük. Földje jó fekvésû, homokos, közepes termésû. Rétjük szárazság idején kevés szénát ad. Erdejük semmi sincs, ezért tüzifáért is kell erdõt bérbe venniük. Van lisztõrlõ malmuk, terményeiket fáradsággal szállítják Veszprémbe, Fehérvárra és Budára.
/Országos Levéltár: Urbaria et Conscriptio Inclitiy Comitátes A.c. 1727. paracta 44-45./
Kiliti jobbágyok száma 1811-ben 167 volt.
1770. Bél Mátyás Kilitirõl írja
"Elagans vicus in ejusdem amni..."
"Csinos falu a Sió mentén, szõlõhegy tövében. Egészséges levegõje van, hegyektõl mentes, a Balaton közelsége miatt tiszta, üde. Tartózkodásra nincs ennél alkalmasabb hely. Mivel nincs közvetlenül a tóparton, a viharokat nem nagyon érzi, de a lágy szellõ járják; ezért a hõség és a szúnyogok nem kínozzák a lakókat, s a telek is elviselhetõk. Hala, bora, gabonája van, a veszprémi káptalanhoz tartozik."
/Mathias Bél: Notia comitates Simighiensis, Ac.1770. p.28. Kézirat a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának Kézirat Osztályán./
Telepítésekrõl:
Érdekes a veszprémi káptalan telepítési szerzõdésének 7. pontja:
"Szerezhetnek /ti. a telepített faluk/ több lakost is, de csak vagyonosokat, amennyire lehet magyarokat és pápistákat..."
Azonban úgy látszik, a káptalan ezen elvét nem tudta keresztülvinni, ui. 1735-ben Kispécselre, 1742-ben Márkóra és 1757-ben Törekipusztára svábokat telepített.
A káptalan 1761-ben letelepíti a fülei, peremartoni, siófoki, kiliti, ságvári, nagyberényi cigányokat. A cigányok kötelesek házat építeni. Az uraság vajdát állít élükre, aki vigyáz rájuk, és az adót beszolgáltatja. A vajda befogja a kóbor cigányokat, és az ispánnak átadja. Minden cigány robotra köteles és Szent Mihály napra egy Máriást fizet adóba. Majd így folytatja a szerzõdés:
"...mivel pedig a fent írt cigányok muzsikálnak is, mentül elõbb cimbalmot és bõgõt szerezvén, tartozni fognak az uradalom korcsmájában muzsikálni..."
Egy községbe kb. 3 család telepedett le. /Kiírva: veszprémi káptalan a XVIII. szd- ban. Pákay Zsolt tanulmánya a Regum - 1940-41. Évkönyvében, a 298-99.old./
...folytatása következik...