Bambi a 3. osztályban

Szeretném elmesélni egy kedves iskolai élményemet.

Harmadik osztályban kezdődött. Szatóri Jánosné Marika néni volt a tanító nénink. Olyankor, amikor már végeztünk az órai anyaggal, vagy rajzórán, néha – mikor rossz idő volt kint – még a nagyszünetben is mesét olvasott nekünk. Akkora hatással volt ránk, hogy még a legelevenebb gyerekek is csendben figyelték a történeteket.

 Számomra legemlékezetesebb Felix Salten: Bambi című könyve volt, meg a folytatása a Bambi gyermekei. Nemcsak a csodálatos erdőlakók története miatt.

Úgy történt, hogy 3. osztályosok voltunk, a nyári szünet előtti utolsó tanítási napon is olvasott Marika néni. Csakhogy nem ért a történet végére. Megmondta, hányadik oldalnál hagyta abba, és megígérte, hogy szeptemberben folytatja.

 Eljött a 4. osztály első napja. Osztálytársaim közül valaki felírt a táblára egy háromjegyű számot. Mindenki tudta, hogy a Bambit annál az oldalnál hagytuk abba. Ahhoz képest, hogy nyári szünet után voltunk, nem zajongtunk, meglepően csendben vártuk a Tanító nénit, vajon rájön e, hogy mi van a táblára írva. Mikor bejött és a táblára nézett, mosolygott, s láttuk, Ő is tudja, miről van szó. Megkaptuk a szép, színes új tankönyveinket. Megbeszélte velünk, hogy ha csendben ismerkedünk a könyvekkel, folytatja az olvasást. Senkire nem kellett rászólni, hogy figyeljen. Csend volt, mindenki várta a Bambi család történetének folytatását, ami egyszer csak véget ért, mint ahogy iskolai tanulmányaink is.
Meggyőződésem, hogy osztálytársaimban is mély nyomot hagyott Bambi története. Én később, már felnőtt koromban kerestem ugyanazt a kiadványt, szép színes képekkel, de sajnos azt nem találtam. Megvettem egy másik kiadást, hiszen a történet abban is ugyanaz. Gyermekeimnek is elolvastam, rajzfilmen is láttuk, és nekem mindig Marika néni jutott eszembe, hogy milyen jó pedagógiai módszerrel érte el, hogy megbarátkozzunk a könyvekkel. A mai napig szeretek olvasni, amit Marika néninek is köszönhetek.

 Kónya Anikó.