Buli van a faluban

Buli van a bögre csárda táján,

Most olvastam az ajtó félfáján.

Odatart a falu nemessége,

Nótafája, s minden híressége.

Odamegy az összes nemtelenje,

A szemese és a szemtelenje.

De hát, hiszen miről szól a fáma?

Buli van, oszt’be köll rúgni máma.

Akós hordó ott áll csapra ütve,

A konyhában a malac kisütve.

Az asztalon valamilyen rétes,

Színe furcsa, a fajtája kétes.

Egy úri hölgy, úgy nézem, már álmos,

Pedig látszik, rég’ volt első bálos,

Méla vigyor sugárzik képéről,

Megbillen, majd leesik székéről.

A zenészek csendben muzsikálnak,

Néha-néha, dallamra találnak.

Nem számít, ha hamis zene hallik,

Előbb-útóbb úgy is megpitymallik.

Tegyük most a tréfát kicsit félre,

A jegyző úr bement a söntésbe.

Úgy nézem, hogy nem a saját lábán,

Mert hát menni sem tud ilyen kábán.

Polgármester ropja még a táncot,

De néha már ledobja a láncot.

A plébános nem bírta cérnával,

Lelépett egy üveg pálinkával.

Mondanám még, de már alig látok,

És a gépen betűt se találok.

Legközelebb tovább is mesélem,

Talán lesz mit, szívemből remélem!

Dudás Károly