Diána...

Harmat vizében fürdik az erdő,

Kendője a játszi, hajnali szél.

Lombkoronája ezernyi ernyő,

Mire a perzselő nap heve kél.

Bólogató, árnyas fák tövében,

Vaddisznó csörtet, őzsuta lapul.

Rét szélében, bokrok rejtekében,

Aprócska róka, vadászni tanul.

Kiviláglik, lemászom a lesről,

Itt töltöttem az elmúlt éjszakát.

Diánaként, testestől, lelkestől,

Vártam életem első szarvasát.

Mindhiába! Nem jött el a pára.

Vadász szerencsém tán cserbenhagyott?

Nem! Bevésem a les oldalába,

Hogy én szerencsés vadászlány vagyok!

Enyém a csend, a susogó erdő,

Enyém a rét, s rajta a sok virág,

És a vad, a szabadon tekergő,

A levegőég és a nagyvilág!