Dr. Bihary Gyula: A Kiliti gyógyszertár története

2016.02.20 09:29

A gyógyszertárat Sujánszky Jenő gyógyszerész alapította 1926-ban „Gondviselés” néven, amelynek tulajdonjogát az államosításig, 1952-ig bírta. 1933-ig maga vezette, majd bérbe adta Gnóth Kázmérnak, 1935-ben pedig Bálits Jenő gondnokságára bízta. 1947-ben Deák Sándor gyógyszerész bérelte ki.

 Sujánszky Jenő 1933-ban Balaton-újhelyen is / most Siófok része / nyitott egy idény- gyógyszertárat, ami csak nyáron üzemelt. Ez lett később a Siófoki  kórház előtti Kígyó gyógyszertár, amelyik múlt évben bezárt.

Az alapító fia, szintén Jenő is gyógyszerésznek tanult, de tanulmányait 1947-ben meg kellett szakítania, mert édesapja foglalkozása miatt osztályidegennek bélyegezték. 1955-ben ellenállási csoport vezetőjeként börtönbe került, 1956 novemberében az akasztófa elől külföldre menekült. Azóta Párizsban él, ahol alapítója volt a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek.

 1952-ben minden gyógyszertárat államosítottak, természetesen a Balatonkilitit is.

Ettől kezdve a Somogy Megyei Gyógyszertári Központ működtette az összes megyei gyógyszertárat.

Minden gyógyszerészt áthelyeztek más helység patikájába, senki nem maradhatott a sajátjában.

1955-1962-ig a Balatonkiliti gyógyszertárat  Oszvald László, majd Lelkes György vezették.

1962-től lettem a vezetője 1995-ig, amikor privatizálni lehetett a gyógyszertárakat, és tulajdonosként dolgoztam tovább 2001-ig, nyugdíjba vonulásomig.

Abban az időben még nagyon egyszerű volt a gyógyszertár, régi, valamikori mészáros üzletből alakították ki. Nem is felelt meg a hivatalosan előírt követelményeknek.   /Kép 1962 /

Például vízvezeték még nem volt, kis alapterülete nem tette lehetővé laboratórium, raktár és mellékhelységek kialakítását.

1963-64évben sikerült a Gyógyszertári Központot rábeszélni a korszerűsítésére, ami kb. egy évig tartott. Ez időre átköltöztettük egy szemközti ház lakásába, és egy évig csak minden másnap volt nyitva, mert el kellett látni Balatonszabadi patikáját is, ahol addig tudtunk lakni is, és másnaponként ott dolgozni.

Átépítve már megfelelt az egyre szigorodó szakmai előírásoknak, és a forgalom is növekedett.

A szomszédos községekben, Ságváron és Somban a körzeti orvosokhoz telepítettünk kézi gyógyszertárakat, ahol helyben tudták megkapni a legszükségesebb gyógyszereket a betegek. Állatgyógyszerekkel is el kellett látni a környéket, akkor még volt állattenyésztés is. 

Közben Balatonkiliti község csatlakozott Siófokhoz, város lettünk, és a község lakossága is nőtt. Így a városban három gyógyszertár lett.

Az államosítás ideje alatt 43 évig a gyógyszertáraknak nem volt nevük, csak számuk.

1995-től kellett nevet választani, azóta lett hivatalosan Kiliti Gyógyszertár.

Privatizáció után ismét korszerűsítettük kívül, belül a gyógyszertárat, és a megnövekedett forgalom szükségessé tette a személyzet bővítését is.

Sajnos az idő nagyon gyorsan szaladt, és 2001-ben 50-év munkaviszony után nyugdíjba mentem. Átadtam a gyógyszertárat az évek óta nálunk dolgozó rendkívül lelkiismeretes kolléganőnek, aki jelenleg is üzemelteti.  

Újjáépíttette a régi épületeket, nagyon szép, tágas, minden követelménynek megfelelő új gyógyszertár épült.