Első éjszakai őrszolgálat a Honvédségnél

Éjszaka volt, bagolybolondító,

Elvásott fogú, ordas, vak sötét.

És az ég nagy kampós fogasáról,

Ledobta rám matt szürke köntösét.

Látom, vagy csak képzelem az árnyat?

Azon a tetves, nyolcas őrhelyen!

Ha tehetném, fölé lőnék párat,

S, ráóbégatnék, de hát, nem merek!

Aztán, később meg neszezés hallik,

Mától jó leszek, ígérem atyám!

Rohadt egy éj, s mire megpitymallik,

Addigra éppen tele a gatyám.

Megint hallom, a száraz avarban,

Valami ott, oly észbontón zörög

Hogyne lennék igazán zavarban,

Egy süni család épp rajtam röhög.

Dudás Károly