Emlékezés

Néha hajtottuk volna a naptárt,

Felpörgetve andalgó lapjait.

Majd lassacskán, mint méhek a kaptárt,

Megszerettük ottlétünk napjait.

Most rohanva, oda visszaszállnék,

Járnám a várost, nappal, s éjszaka,

De valamit – tudom - nem találnék,

Valami nem tér vissza már soha!

Felszállnék a piros villamosra,

Már nem bánnám, hogy lassú és zajos,

Vagy éppen az ósdi trolibuszra,

Ha megvan még az öreg fapados!

Önfeledten kiülnék a parkba,

Ahol egy lányhoz írtam verseim,

Nevét, s szívem véstem be egy padba,

És lelkesedve szőttem terveim.

Ha tehetném, oda visszaszállnék,

Úgy halottam, még meg van a padom.

Jól tudom, hogy rögtön rátalálnék,

Mint rád azon a fénylő tavaszon.