Egy álmot láttam éjjel, melyet soha azelőtt,
Ketten ültünk kéz a kézben egy kis patak előtt.
Verőfényes délután volt, az ég úgy tündökölt,
Tekintetem szép szemed mélyén elmerült.
Bársony bőröd lágy szellőként simogattam,
Ajkad mint víz a partot lágyan csókolgattam.
Majd mint a tenger hullámzott a szélben,
úgy ültünk ott ketten a földöntúli fényben.
Hallgatva a csalogány szívhez szóló kis dalát.
Rólunk szólt a dal, kettőnk szerelméről,
melynél tökéletesebbet nem láttam soha.
Úgy éreztük elrepít minket erről a Földről,
E szívünkbe élő édes mostoha.
De aztán elsötétül minden, s hallom,
odakint őszi szél dalolt.
Egy pillantás alatt szertefoszlik minden,
de így is életem legszebb álma volt.
