Férjhez megy a lányom
Kora ősz volt, a szeptemberi szellő enyhe fodrokat varázsolt a folyócskára. Az innenső parton egy kis öregember üldögélt, horgászbotjának zsinórját teljesen figyelmen kívül hagyva egykedvűen bámulta a saját, néha felbukkanó, néha a vízbe vesző tükörképét. Valami nagy, nagy szomorúság facsarta a szívét, bánata mellett a világ összes fájdalma eltörpült. Még azt sem vette észre, hogy egy hal rángatja a horgászzsinórt.
A folyó túloldalán, vele szemben is a vizet bámulta egy öregember, és mintha az ő kedvét is elvitte volna a víz. Gyakran üldögéltek így, egymással szemben, a két kis öreg, a leendő nászok, kiknek gyerekei e hónapra tervezik a menyegzőjüket. Korábban mindig átbeszélgettek a folyón, tréfálkoztak, megbeszélték a világ dolgait, de most nem nagyon akart megmozdulni a nyelvük. A folyó túlsó partján ülő szólalt meg először:
- Mért búsulsz úgy barátom? Meglátod, hogy a fiamnál jó sora lesz a lányodnak!
- Tudom azt barátom, de ezentúl kevesebb gyermekem lesz, mert elviszi magához a fiad.
- Na, látod, én meg azon búslakodom, hogy a lányod viszi el a fiamat, ezért nekem is kevesebb gyermekem lesz eggyel. A két öreg, abban a fájdalmas tudatban, hogy nekik bizony ettől kezdve kevesebb gyermekük marad, továbbbúslakodtak.
Amint szomorúan lógatják a fejüket, megjelenik a falu bírája, aki egyben a környék legbölcsebb embere is. Hát persze, hogy felteszi a kérdést a két búsuló öregnek:
-Valami nagy szomorúságot látok az arcotokon, mi az oka ennek a nagy búnak, bánatnak?
A két „örömapa” közül az innen lévő próbálta elmagyarázni rossz kedvük okát. A bölcs bíró figyelmesen végighallgatta a mondókat, megpödörte tekintélyt parancsoló bajszát, és így felelt:
- Hát akkor most figyelmesen hallgassátok végig a mondandómat! A vőlegény apjához fordulva, megkérdezte tőle: - Neked hány gyermeked van?
- Kettő, - felelte a jóember – egy fiam és egy lányom.
- És neked? – tette fel a kérdést a menyasszony apjának.
- Nekem is kettő – egy fiam és egy lányom.
- Akkor most vegyük csak sorba a dolgokat!- és külön, külön a bánatos arcú embereknek feltette az újabb kérdést: - a gyermekeitek hitvese talán nem lesz a gyermeketek?
- De igen! – felelték egyszerre. A két – idáig – szomorkodó ember máris másként látta a helyzetet, a bíró segítségével megértették, hogy a lányuk, vagy a fiúk házasságával nem kevesebben, hanem eggyel többen lesznek a családban…és ami a legszebb, mindkettőben.
Ennek az örömére rendezik a lakodalmakat!
Sok boldogságot az ifjú párnak! Legyetek nagyon boldogok GYERMEKEINK!
Dudás Károly