Fortuna mutatóujja 10.

Utószó

Az egyik hegyvidéki szállodában foglaltak szobát. Menetközben meglátogatták Nándi volt főnökét Pétert, aki hála a sikeres külföldi műtétnek, teljesen felépült. Feleségével is rendbejöttek a dolgaik.

- Jól nézel ki főnök! – üdvözölte a volt kolléga.

- Nagy szerencsém volt, mert nagyon jó kezekbe kerültem. Egyet azonban nem értek: kinek vagyok én annyira fontos, hogy ilyen nagy anyagi áldozatot hozzon értem, hogy kifizesse a gyógykezelésemet? Vajon ki lehet ez a jóakaró?

Nándi nagyot hallgatott, és igyekezett elkerülni Péter tekintetét. Még egy kicsit beszélgettek, majd elérkezett a búcsú pillanata.

- Nekünk mennünk kell, gyógyulást kívánok Péter! – búcsúzott Nándi.

- Isten áldjon, drága barátom! – köszönt el az öreg nyugdíjas parancsnok volt beosztottjától, magához szorítva és a fülébe súgva:

 – Mindent köszönök!

Siófok, 2014.