Honnan jöttünk?

Hol a Puszta összeér az éggel,

Ott, ahol a szél szabadon süvít,

Előttük rémisztő messzeséggel,

Onnan indultak magyar Őseink.

Könnyezve búcsúzott a Puszta,

Az óhaza, végtelen rónaság,

Amikor az ismeretlen útra,

Nekilódult a tarka sokaság.

Hun eleink nyomdokán haladva,

Amerre a nap korongja leszáll,

Bölcsőjüket végleg hátrahagyva,

Mentek nyugatnak, őseik után.

Legyőzve rónát, völgyet és hegyet,

Útjukat álló ezer akadályt,

Amerre Kárpát bérce integet,

Követték a nagy hun király nyomát.