Ismét életre keltek a bábok

Szavári Gézáné, nyugdíjas tanítónő vagyok. Mindenki csak Ági néninek hívott és hív még ma is. Siófok-Kiliti városrészben tanítottam 1970 óta a nyugdíjazásomig Összesen 32 évet. A tanítás mellett fő "hobbim" és munkám a bábjátékoktatás volt. Bábszínházat játszottam a gyerekekkel, hosszú-hosszú éveken át, a tanításon kívüli szakkör formájában. Még nevet is adtunk magunknak, mi lettünk a "Galagonya" bábcsoport. Lett egyen pólónk narancssárga színben, és az akkor még csak divatba jövő farmernadrágot választottuk mellé.
Az évek során a csoporttal bejártuk a fél országot. Verseny, versenyt, fellépés, fellépést követett. Évente átlagosan 10-12 szereplésünk volt. Több mint 60 db oklevelet őrzök mind a mai napig. Országos, megyei fesztiválokon, csillebérci művészeti táborozásokon vettünk részt. Ami a legnagyobb elismerést jelentette, a Magyar televízió által meghirdetett "Játszunk bábszínházat" műsor, amire minket is meghívtak.
A Nemzetközi Bábfesztivál középdöntőjéig is sikerült eljutnunk. Eredmény az volt szép számmal, de számomra az igazi siker az a sok-sok gyerekszem, gyereknevetés volt.
Valami módon mindig a csoportomba vonzottam a nehezen szelídíthető tanulókat is, a csillagszemű cigánygyereket, a gátlásokkal küszködőket.
A tehetséges, ügyes rátermett gyerekekkel együtt jól megfértek egymás mellett a paraván mögött. Ugatni, kukorékolni, nyávogni, röfögni, énekelni, nevetni, sírni mindenki tudott.
Aztán jött a nyugdíj. Vele a csönd. A gyerekek felnőttek, s csak az emlékeztet vissza, ha valaki rám köszön: "csókolom Ági néni!".
Rögtön tudtam, a szemébe kell néznem s tudni fogom ki volt ő: fa, virág, házikó vagy valami más.
És hosszú idő múlva egyszer csak csengett a telefon: Csák Erika néni hívott, hogy jöjjek vissza az iskolába bábozni, mert neki nagyon hiányoznak azok a szép vidám bábszínházi pillanatok, amik akkor voltak, valamikor 10 évvel ezelőtt.
És én visszamentem. Jött újra a narancssárga póló, a farmer nadrág, a "Galagonya" név, és 16 gyönyörű szebbnél szebb, nehezen szelídíthető gyerek, csillagszemű cigánygyerek, és tehetséges, rátermett gyerek. Elsősök, másodikosok, negyedikesek megy egy nagycsoportos ovis is.
És mi játszottunk újra bábszínházat. Bemutatkoztunk télapó műsorral, betlehemes játékkal és tavasszal versenyre mentünk, ahol a csapat a lehető legjobban játszott és igazi sikert ért el.
Nem tudom észrevették- e, hogy a”játszunk” szót használom. Ez mindig is így volt és így van ez ma is. A Mi-be beleértve engem is. "MI JÁTSZOTTUNK!"
Ez egy csodálatos igazi játék. Játék annak,  aki nézi és annak is aki játssza. Ez az egész varázsa.. Elvarázsol, elvisz minket oda ahol valami jó, nagyon jó!

Szavári Gézáné