Isten veled SIÓ ÁRUHÁZ

Mintha ráhullott volna egy bomba,

Kegyetlen dühvel döntötte romba,

Majd taposott a meredező vázon,

A leomló Sió áruházon.

Hé, te gép, sok tonnás acéllal,

Mit tettél itt, s vajon milyen céllal?

Megkérdezted azt a másik gépet,

Mely nem rombol, hanem épít, szépet?

Az embert, ki a maltert keverte,

Alaphoz a cölöpöt leverte,

Vagy a sok-sok téglát idehozta,

És a flasztert szépen lelapozta?

Kérdezted a szorgos eladókat?

És a dolgos áruszállítókat?

Vagy azt, aki a kenyeret méri?

Ölni jöttél: elmondtad-e néki?

Letaroltál egy egész világot,

Platánokat, nyíló kis virágot.

Vascsizmáddal mindent letapostál,

Tudod, mennyi fájdalmat okoztál?

Öregecske volt, de bírta volna még,

Ráncba szedve kopottas küllemét.

De ledőlt a fal, leomlott a váz,

Nyugodj békében, Sió áruház!

De, nézzétek,...ott a romok helyén,

Új Sió épül a tér peremén!

S a torony, a régi ütött-kopott,

Szemrevaló, csinos ruhát kapott.

Dudás Károly