Kilitiről szeretettel 14.

A két kiliti Tiborcz

Amit most elmesélek, még a múlt század hatvanas éveiben játszódott, abban az időben, amikor Kilitire Katona József drámaírónk méltán irigykedhetett volna. Nekünk, ennek a kis poros falu lakóinak, egyszerre kettő Tiborczunk is volt, a Bánk bánba pedig csak egy adatott meg. Nekünk jutott az Új sorra: Tiborcz Dezső bácsi, aki naphosszat mérte öreg kocsmájában a Balatoni és Kinizsi sört a szomjas vendégeknek, és a másik: doktor Tiborcz István legendás orvosunk, aki gyógyító tudománya mellett szókimondásáról volt híres. Tehát – foglalkozásukat tekintve – mindketten a falu jó közérzetén munkálkodtak.

Abban az időben gyakran lehetett ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseket hallani a kiliti portákon:

- Hová öltözködsz apjuk?

- Be kell ugranom a Tiborczhoz, nagyon sajog a fogam, kérek rá valamit.

Hát persze, hogy a Csepel vagy a Toldi bicikli ilyenkor az Új sor felé, Dezső bácsi hangulatjavítójának vette az irányt.

Ódon épület volt a korábbi Tollár vendéglő, sok eseményt látott. Egyike volt a falu kettő kocsmájának. Az utcáról a söntésbe lépett a vendég, ahol a pulton előre elkészített korsókban ülepedett a hab. Volt ott a tálcán néhány darab söröspohár is, de azt igazából senki sem tudta megmondani, hogy utoljára mikor ittak belőlük sört. A kiliti férfiember a féllitereshez nyúlt, ha szomjazott.

A söntésből nyílott a bálterem, amelyben olyan fergeteges táncos mulatságokat rendeztek, hogy a muzsikaszó gyakran még Ságvárig is elhallatszott. A régi időkben e falak között még színdarabokat is játszottak lelkes műkedvelők. A bálterem nappal a rexezők és a kártyások tanyája volt, ahol tízfilléres vagy forintos alapon folytak a nagy csaták. A legények vagy  családapák idejük egy részét itt töltötték. Tehát, amikor az „apjuk” otthon azt mondta az „anyjuknak”, hogy sajog a foga, be kell menni a Tiborchoz, nem füllentett, mert valóban oda igyekezett, csak nem a doktorhoz, hanem a kocsmároshoz.

Egyszer azonban az történt, hogy az egyik férfinak valóban rendetlenkedett a foga. Először csak sajgott, aztán szurkálást érzett, végül pedig elkezdett – kis szünetekkel – fájni. Elindult Tiborcz doktor rendelője felé, de amint meglátta az épület falán a vöröskeresztet, egyszeriben meggyógyult.

- Hát én már ide be nem megyek, ha egyszer kiállt a fájás a fogamból, Isten őrizz, hogy hozzányúljon az öreg! – gondolta, és  a bicikli elejét máris hazafelé fordította. Kilitin nagyon jó helyekre építették a kocsmákat, akarva-akaratlan a szegény halandó vagy a Villányiék, vagy a Tiborczék vendéglőjébe volt „kénytelen” belebotlani. Igaz, ehhez a véletlenhez azért néha jó pár utcát el kellett térni az eredeti útiránytól. Ez történt szegény, a fogával nyüglődő emberrel is, akinek ugyan megszűnt a fogfájása, de hát valamivel azért fertőtleníteni kellene, ezért betért Tiborcz Dezső kocsmájába. Bátran ment be, mert a vendéglő falán nem volt vöröskeresztes tábla, és ebben az intézményben az őt fogadó fehérköpenyes ,Tiborcz névre hallgató úr nem fogóval várja, hanem egészen más dolgokkal. Emberünk, amint betért a söntésbe, máris leadta a rendelést:

- Dezső bácsi, fél szilvát kérek, az erősebbikből, mert egy kicsit meg kellene ijeszteni a fogamat. Most voltam a névrokonánál, de a halál vize is kivert, amint a rendelőhöz értem, nem mertem bemenni… most meg újra kezd fájni.

- A foggal nem szabad játszani, forduljon inkább a doktor úrhoz, erre a problémára csak ő tud megoldást, a pálinka csak rövid ideig segít a baján - felelte a vendéglős, és telelöttyintette a féldecis poharat, amit a fogfájós vendég két kortyintással eltüntetett a  svájcisapka alatt.

- Borítsa meg még egyszer! - mutatott a pohárra, és amikor teljesült kívánsága, máris engedte lefelé, a másik után. Egy jó darabig csökkentette is fájdalmát a szesz zsibbasztó hatása, de aztán az első belenyilallást követte a többi, és most jött el az idő, hogy elátkozza magát, amiért nem a másik Tiborczhoz tért be inkább. Belépett a nagyterembe, ráborult az ajtóval szembeni asztalra, arcát tenyerébe temette, és néha felnyögött fájdalmában. Nem láthatta, de talán nem is hallhatta, hogy a kocsma előtt fékezett egy autó, és a megálló 407-es Moszkvicsból annak vezetője egyenesen a kocsmároshoz ment.  Üdvözölték egymást, kicsit elbeszélgettek, majd a jövevény kicserélte üres szódásüvegeit töltöttekre. Máskor is megesett, hogy Tiborcz doktor meglátogatta a névrokonát, ha éppen útba esett a „hivatal”. Már éppen indulni készült, amikor a nagyterembe bepillantva meglátta az asztalra boruló, fájdalomtól nyöszörgő férfit. Odalépett hozzá és megkérdezte:

- Mi történt fiatalember?

A férfi felemelte a fejét, és a kíntól elcsukló hangon szakadt ki belőle a panasz:

- Doktor úr, nagyon fáj a fogam- és a fájdalomtól ömlött szeméből a könny.

- Na, várj csak, mindjárt megvizsgálom, csak előbb behozom a táskámat - mondta a doki. Térült-fordult, és máris az asztalon volt a táska.

- Mutasd azt a fogat! – mondta az orvos. A férfi hátrahajtotta fejét, a száját nagyra nyitotta.

- Ez fáj? – kérdezte az orvos a bűnös fogat megkocogtatva. A  szerencsétlen ember agyán a kérdés és a válasz közötti rövid időben valami olyasmi villant át, hogy:

- Akkor én most hol is vagyok, Tiborcz István rendelőjében vagy Tiborcz Dezső vendéglőjében?

Amint ezen gondolkodott, egy nagy reccsenést hallott, és egy fogót látott a szeme előtt, egy irdatlanul nagy, gyökerestől kitépett foggal. Kérdezte volna, de nem tudta, mert már az orvos nyomta is a kihúzott fog helyére a gézt, közben további útmutatást adott a gyötrődéstől megszabadított „páciensnek”:

- Tíz perc múlva kiköpheted a tampont, aztán Dezső bácsinál bedobhatsz egy felest, majd hazamész és fekszel egy-két órát, utána kutya bajod lesz, csak egy darabig még fáj majd a helye! Most ne vegyél be fájdalomcsillapítót, mert a sok szeszre nem szabad! Holnap pedig bejössz a rendelésemre, megnézzük a fogad helyét! Megértetted?

A beteg a szemével jelezte, hogy igen. Nagyon kifárasztotta ez az érzéstelenítő nélküli foghúzás, és még mindig nem tudta felfogni, hogy mi történt vele:

- De, hát én nem mentem be a rendelőbe, leléptem onnan, mint egy gyáva nyúl. Akkor most mi a fene történt? Itt vagyok a Tiborcz kocsmában, ahol Tiborcz doktor éppen most húzta ki a fogamat, úgy hogy az érzéstelenítést és fertőtlenítést az öreg vendéglős intézte, kisüstivel. Ebbe bele kell bolondulni! – szálltak a kapatos, sajgó arcú ember gondolatai. A körülötte lévő haverok pedig nyugtatni akarták, mondták a magukét, de sehogy se állt össze a kép.

Otthon az asszony már kezdett izgulni, hogy férjeura hosszú ideje távol van.

- Mi történhetett vele, csak nem esett valami baja az orvoshoz menet? – morfondírozott magában, és elindult a férje után az orvosi rendelő felé. Az úton találkozott egy ismerőssel, aki – jóindulatúan – felvilágosította, hogy a Tiborcz Dezső kocsmájában kell keresni az „eltévedt” férjet. A fiatalasszony korábbi aggódása indulattá, aztán haraggá változott, és ebben a felbőszült állapotban lépett be a kocsma ajtaján.

- Hol van? – kérdezte a söntésben üldögélő emberektől.

- Ott üldögél a nagyteremben, de már jól van - felelte az egyik.

- Miért, mi történt vele?

- Te nem is tudod Juliska?  Most húzta ki a fogát a Tiborcz - és egymás szavába vágva próbálták elmesélni a feleségnek, hogy ott, annál az asztalnál, amelyiknél üldögél, a Tiborcz kihúzta a fogát a férjének.

- Elmentek a jó fenébe - adta meg a választ az asszonyka, ezzel azt is elárulva, hogy semmit sem értett meg az elmondottakból. - A Dezső bácsi húzta ki az emberem fogát?

- Dehogy a Dezső bácsi! A doktor úr.

- Na, ez még nagyobb mese!

De ekkor már „ura” kinyitott szájába kémlelve megállapította, hogy valóban egy frissen kihúzott fog helye tátong az italtól bűzlő szájüregben. Jobbnak látta Dezső bácsihoz fordulni, aki tüzetesen elmondta, hogy mi történt.

 A beteg fogtól megszabadult fiatalember feleségével hazaballagott, az egyik vendég pedig javasolta a kocsmárosnak, hogy a következő naptól az orvosi rendelő egyik sarkában mérjen szeszesitalt. Mondván, ha már Tiborcz doktor rendelhet a vendéglőben, akkor ő miért nem szolgálhatja ki az embereket a rendelőben?

Dudás Károly

...folytatása következik...