Kilitiről szeretettel 29.
Grenadírmars a Villányi vendéglőben
Sok éve már, hogy megtörtént, amit most igyekszem a legnagyobb hitelességgel elmesélni. A kiliti színjátszó kör már sokadszor adta elő a János vitézt. Azon a bizonyos napon délutánra esett az előadás, amely a korábbiaknál is fergetegesebbre sikerült. Akkor legördült a függöny, az alkalmi színészek és a nézőközönség együtt vonult át a Villányi vendéglőbe, ahol - farsangi időszak lévén - bált rendeztek. A kompániával tartott a faluban vendégeskedő rátarti házaspár is, akiknek a jó humorú és jó énekhangú szereplők, Sára Feri bácsi, Hencz Lajos bácsi és Gondán Jóska bácsi asztalánál jutott hely.
- Meg kéne leckéztetni a nagyságos urat és a nagyságos asszonyt – szólalt meg Sára Feri bácsi, iskolánk igazgatója, amint a két érdekes szerzet kényeskedve kivonult a mosdóba, hogy rendbe szedjék magukat.
-A számból vette ki a szót igazgató úr! – felelt lelkesen a pörgebajuszú, mosolygós szemű Hencz Lajos, aki egy órával korábban a színpadon mint Bagó énekelte, hogy ”Fáj a kutyának a lába, elütötte a szómába”.
- Kitaláltam valamit! – szólalt meg Gondán József.
- Mondja Jóska! – sürgette az igazgató bácsi.
- Mi lesz a báli vacsoramenü? – kérdezte Jóska bácsi.
- Alighanem az egyik marhapörkölt, a másik pedig sertéspörkölt – felelte Lajos bácsi.
- Adja ide azt az étlapot Lajos! – mutatott az asztalon lévő menükiírásra a nagy mókamester, Gondán József, és a Sára Ferenctől kölcsönkapott tollal beírt a két fajta vacsora alá egy harmadikat: grenadírmars.
- Biztos, hogy a harmadikat rendelik ezek a piperkőcök? – kérdezte Lajos bácsi.
- Nem biztos! Akkor adtunk az ördögnek egy pofont. Ha pedig mégis, akkor pedig vessenek magukra - adta meg a választ a tréfa kiötlője.
- Mi lesz ebben vicc? Az, hogy nem lesz harmadik étel?
- Á, dehogy! Lesz az! Bizony lesz ám! Pontosan ez lesz ebben a vicc! – felelte sejtelmesen Jóska bácsi.
- Honnan kerítünk nekik grenadírmarsot? A szakácsok csak két fajta pörköltet főztek – toldotta meg a beszélgetést Feri bácsi.
- Mindent megoldunk! – válaszolt magabiztosan Jóska bácsi, ezzel odaintette az alkalmi felszolgálóként tevékenykedő Nyári Istvánt.
- Te Pisti, megoldható – e, hogy grenadírmarsot szolgáljatok fel, ha a kedves vendég netalán azt rendelne?
- Lassabban Józsi bátyám! Legalább az egyik kereket akassza be, mert nagyon meglódult a völgynek ez a szekér! – felelte a maga stílusában Nyári István, akinek humorért nem kellett a szomszédba menni. A felszolgáló, akit a „színészek” tájékoztatták a készülő tréfáról, készségesen vállalta a ráosztott szerepet.
- Na, akkor Pisti, a te feladatod ebben a dologban: amennyiben a kedves vendég grenadírmarsot rendel, menj át kérlek hozzánk, és mond meg Eszti nénédnek, hogy a tányért vagy a tányérokat pakolja meg a tegnapi maradékunkból!
- Rendben – válaszolt a pincér, és sejtelmes mosollyal folytatta munkáját.
A házaspár visszaérkezett az asztalhoz. A nagyságos asszony új frizurát varázsolt magának, és a korábbi halvány szájfénye helyett pirospaprikára emlékeztető színt kent az ajkára. A nagyságos úr pedig úgy kipödörte a bajszát, hogy e legkackiásabb huszár főhadnagy is megirigyelhette volna. Egy darabig csöndben üldögéltek az asztalnál, aztán a hölgy megkérdezte az asztaltársaságot:
- Nem tudják véletlen, hogy mit szolgálnak fel vacsorára?
- Még nem néztük meg az étlapot – füllentett Lajos bácsi, erre az asszony vizsgálgatni kezdte a vacsora kiírást.
- Nézd csak, kedvesem! – szólt élete párjához. – Végre van valami hozzánk illő étel is, nem mindig az a parasztos ilyen pörkölt és olyan pörkölt – ezzel elégedett mosollyal letette az étlapot.
Hamarosan megjelent az asztalnál Nyári István alkalmi felszolgáló, és már írta is kis noteszébe a rendelt ételeket.
- Tehát a három úrnak marhapörkölt, a hölgynek – csókolom a kezét – és a férjének grenadírmars.
- Igen kérem! – felelte kényeskedve az asszonyság.
A pincér távozott, de hamarosan vissza is tért a három ínycsiklandozó – kiliti asszonyok által főzött – finom pörkölttel, és a házaspár által rendelt két adag étellel.
- De kérem, én grenadírmarsot rendeltem, ez pedig közönséges krumplistészta!
- Kérem tisztelettel – mosolygott a pincér –, Ön azt kapta, amit rendelt, ez grenadírmars.
- Nem kérem! Ez krumplistészta! – erősködött a férj is.
- Ha jól értettem, akkor Önök nem kérik a grenadírmarsot?
- Jól értette!
- Helyette tudom ajánlani ízletes marha - vagy sertéspörköltünket. Melyiket választják a kedves vendégek? – kérdezte a pincér.
- Egy ilyent, egy olyant! – válaszolta a férj.
A felszolgált pörköltet először megpróbálták finomkodva enni, majd amikor rápillantottak a három vagány kiliti férfira, és látták, hogy ők bizony nekigyürkőztek a szaftba kevert nokedlinak, ők is követték példájukat.
A két vendég néhány óra múlva cipőjét lerúgva ropta a vendéglő zenekara által „alámuzsikált” táncot.
...Dudás Károly...