Messziről jöttem

Messziről jöttem

Fáradtan.

Álmos éjszakák kövezték utam.

Napokra „szöktem”.

Bágyadtan.

Szomjam oltanám, hol lelem kutam?

S, már visz is vissza

E két nyugtalan láb,

Mielőtt még inna,

Lassan módszeresen, majd mohón,

Tüdőre kapva a vizet.

Közben higgye, hogy pihen,

De dolgozik a szív,

Az agy, a képzelet.

A múltban úgy keresget,

S, egy kortyot sem talál.

Minek a Nap, a fény

Ha nem nekem ragyog?

Minek a rét, a kisvirág?

Minek az érc, a vas,

Ha mindent rozsda nyom?

Köröttem minden korrodál!