Rendőrőrs a parton 9.
Kálmán maga sem tudta, hogy miért az egyszerű, az emberi jellemeket megmutató történetekre emlékszik szívesebben. Talán, mert szerette az embereket és minden egyes visszaemlékezésének a főszereplője az ember, jó és rossz tulajdonságaival, sikereivel, kudarcaival. Így van a következő emlékképpel is, amely az ő emlékei között nagyon fontos helyet kapott:
A rendőr ruhái
Richi bácsit, az öreg főtörzsőrmestert parancsnoka néhány napra fogdaőri szolgálatra osztotta be. Jól jött a járőrszolgálatban és az otthoni kerti munkában megfáradt rendőrnek egy kis lazább munka.
- Kicsit kipihenhetem magam itt az alagsorban – gondolta, de akkor még nem sejtette, hogy a pihenésből semmi sem lesz. Az egyik előállító helyiségben egy félőrültet helyeztek el, aki végig ordította a folyosót és az egész napot. A járőrkollégák pedig, mintha csak összebeszéltek volna, hogy mindent megtesznek, hogy öreg cimborájuknak pillanat nyugta se legyen. Valamikor a délelőtti órákban előállítottak egy furcsa figurát. Adategyeztetés során a fogdaőr rákérdezett:
- Neve?
- Én kérem szépen Brenner Győző versenykerékpáros vagyok.
- Mit követett el? – kérdezte Richi bácsi.
-A nagy baj ott kezdődött, amikor a kerékpárom ledobta a láncot! – felelt a versenykerékpáros.
- Gondolom visszatette a helyére – folytatta a beszélgetést a főtörzs.
- Kinek volt arra ideje? – kérdezett vissza Brenner. Kiestem a versenyből. Ezt sose bocsátottam meg senkinek.
- A kocsmában is ezért törött el a keze annak a jóembernek?
- Az csak rossz helyen állt.
- Ezért törte el a kezét?
- Nem! Annak hosszabb története van. Elmesélhetem?
- Mondja csak!
- Amikor megtudták, hogy én vagyok Brenner Győző versenykerékpáros elhatározták, hogy próbára tesznek.
- Kik?
- Hát az a sok tróger ott a kricsmiben. Aszongya az egyik, hogy ők elhiszik, hogy én vagyok Brenner Győző versenykerékpáros, de ezt most, ezen a helyen be kell bizonyítanom. Kérem szépen, én azonnal észrevettem ezen a sok üveges tekintetű hőbörgő majmon, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ki az a nagy Brenner Győző, csak járatták azt a lepcses pofájukat.
Előkerült egy szerelő, megjavították a versenykerékpáromat és itt folytatódtak a bajok. Bevezettek egy kisebb udvarra és megszólalt az egyik:
- Na kedves uram, ha valóban ön az, akinek mondja magát, akkor mutassa meg nekünk, hogy kell szakszerűen biciklizni!
- Kerékpározni – javítottam ki a fülsértő hibát.
- Mindegy, hogy minek nevezzük, pattanjon fel a gépére és nyomjon le tíz kört – folytatta a nagyhangú.
Máris róttam a köröket a szűk udvaron. Úgy a tízediknél leszállítottak és most egy másik kezdett el szövegelni.
- Versenykerékpáros úr, ez így nagyon könnyű feladat. Kicsit nehezítsünk a dolgon. Fordítson egyet a biciklijén és most balról jobbra tessék szíves keremaringózni! – Azon már ne múljon – gondoltam és célba vettem az ellenkező irányt. Eleinte nem történt semmi, versenykerékpárom vidáman szaladt alattam, de aztán nagyon furcsa dolgok kezdődtek. Furcsát éreztem a gyomromban, majd a fejemben. Kezdtem elveszteni a tájékozódó képességemet és valahol a tizenötödik és a negyvenedik kör között megszűnt létezni a világ.
-És akkor maga berágott és eltörte a kezét az első útjába kerülő embernek?!
- El a jó fenét! Ájult állapotban az ember nem szokott karokat törni, hacsak nem a sajátját.
Közben beérkezett egy nyomozó és tájékoztatta a fogdaőrt, hogy tisztázták a helyzetet, az eszméletét vesztett, elvágódó biciklis nekiesett az egyik bámészkodónak és a bringa kormánya okozta a törést.
- Az urat szabadon kell engedni- szólt az utasítás.
- Értettem! – vette tudomásul a fogdaőr és elkezdte kitölteni az ilyenkor szokásos papírokat, és önkéntelenül végigmérte a jóembert.
- De jó kis dzsekije van – dicsérte meg a csodálkozó tekintetű ember felsőruházatát. – Most látom az alatta lévő pulóver is de még a gumicsizma a lábán is tetszetős darab. Hallja e, jó ízlése van magának, hasonlítanak a ruhái az enyémre, akárcsak ezek a ruhadarabok.
A főtörzs már kitöltötte a szükséges okmányokat és két kolléga kíséretében Brenner elindult a kijárat felé. A főtörzsben meghűlt a vér, amikor meglátta a távozni készülő versenykerékpáros fehér festéktől tarkálló farmernadrágját.
-Álljon meg egy pillanatra! Hol vette ezeket a ruhákat? – bömbölt Brennerre, aki a védelmére összehordott hetet-havat, magyarázta volna a tárgyak eredetét, de belekeveredett a mondandójába, mint macska a házicérnába. A nyomozók bogozták ki a motringot, melynek során kiderült, hogy ez a Brenner Győző versenykerékpáros inkább betörő és pechére a főtörzs tanyájára irányította balszerencséje.
Dudás Károly
...folytatása következik...