Rendőrőrs a parton 12.

Egy közlekedési rendőr - Józsi bácsi - emlékeiből

A megtámadott motoros

Józsi bácsinak sok történet van a tarsolyában, persze itt nem a komoly ügyekre kell gondolni, mert azokat úgyis megírják az újságok, és azok – talán – annyira nem is érdekesek, mint az élet közeli, emberi, és humoros történések, amelyet általában az olyan ember tud elmesélni, aki ezeknek az eseményeknek részese, de legalábbis közeli megfigyelője volt. Egy ilyen esetet hallottam Tőle, az öreg fehérszíjas barátomtól. Még a motoros világban játszódott, annak is a legelején, amikor még a 125-ös Csepelek rótták a kisváros és környékének útjait. A kevés számú köves, és az akkor „divatos” földes utakat. Jóska, az őrmester és Jancsi a szakaszvezető az öreg szolgálati Moszkviccsal döcögtek az egyik városszéli utcában, nagyon óvatosan kerülgették az előző napi esőtől telelöttyentett kátyúkat, amikor egy feléjük futó nőt pillantottak meg.

- Ez se tolvajnak néz ki,- szólalt meg János, - mert egyenesen felénk szalad. – A nő még oda se ért a közben leállított rendőrautóhoz, máris kiabálva igyekezett a tudtukra adni, hogy őt az előbb rettenetes nagy baj érte. A két rendőr szinte semmit sem értett az elfúló hangon előadott sirámokból. A kocsiból kiszállva, Jóska igyekezett megnyugtatni a középkorú asszonyt:

- Akkor most fújja ki magát, üljön le ide az autó ülésére, és szép sorjában mondja el, hogy mi történt!

- Uraim, engem valaki leütött a motorról! A fasoron jöttem végig, a gyalogösvényen, és egyszer csak valaki oldalba vágott, de olyan erősen, hogy leestem a motoromról.

- Nem lehet, hogy egy faág ütötte meg, és attól esett el? – kérdezte az őrmester, már a helyszínen fékezve a rendőrautót.

- Az nem lehet,- felelt a nő, itt közvetlen az út közelében nincs is fa!

- Valóban nincs, - értett vele egyet Jóska, és a további kérdéseire a pórul járt motoros elmondta, hogy csak a bal felőli oldala és kicsit a háta fáj, és úgy érzi, hogy nincs komoly baja. A hölgy arca azonban elárulta, hogy ez a fájdalom elég gyorsan növekszik, ezért a lebeszélés ellenére mentőt hívtak. A mentőtiszt a helyszínen megvizsgálta a sérültet, valamit jelzett a gépkocsivezetőnek, aki kitűzte a mentőre a piros zászlót és már vijjogott is a sziréna a kórház irányába távozó fehér Nysa tetején. Az őrmester rádión tájékoztatta az ügyeletet az eseményről és várták a helyszínelőket, akik majd érkeznek, ha végeznek a többi, folyamatban lévő munkájukkal.

- Addig biztosítsák a helyszint, - szólt az ügyelet utasítása. A helyszín biztosítása pedig annyit  jelent, hogy ott, az égvilágon mindent eredeti állapotában meg kell őrizni.

- Akkor most mi egy jó darabig a semmittevők sorsára leszünk kárhoztatva, - poénkodott Jancsi. Jóska azonban kiszállt az autóból és a megfelelő távolságból szemügyre vette az út szélén eldőlt, sérült motort. Elgörbült a kormány, letörött a lámpafej, és még néhány kisebb sérülést látott a Csepelen. A motor a bal oldalára volt dőlve, így nem láthatta az alatta lévő részeket. Azonnal feltűnt neki azonban, hogy a motor mögött, vagy 10 méter hosszon, valami felsértette a földet. Tovább nézelődött, és az árokban. a csíktól kissé előbbre, meglátta a motor kipufogó csövét.

- Akkor most azért szakadt le a kipufogó, mert a motor eldőlt? Ez nem lehet, mert a 125-ös előrébb állt – azaz feküdt – az út szélén, mint a leszakadt tartozéka. Akkor mi is történhetett? – gondolkodtak, most már együtt a rendőrök.

- Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a motor a motorossal azért esett el, mert leszakadt a kipufogó, - morfondírozott Jóska.

- Azt akarod mondani, hogy itt nem is történt semmiféle támadás, csak elesett a hölgy? De az esés előtt megütötte valaki! – replikázott Jancsi.

- Vagy valami, - helyesbített Jóska, - nézd csak meg az árokban heverő csövet, ott az elején – innen távolról is jól látszik – lóg egy drót darab. Lemernék fogadni, hogy a motoron van a maradék darabja, de azt nem látjuk, mivel azon az oldalán fekszik.

- Tehát a kipufogó csak úgy egyszerűen fel volt drótozva, mert már korábban szétvált, és amikor a drót elszakadt, mert beleakadt a földbe egy nagyobb döccenőnél, a cső elszabadult és…

- …és pördült egyet, jól oldalba, és háton vágta a motorost, aki leesett a járművéről.  Ő a nagy ütésből arra gondolt, hogy megtámadták.

- Igen, és úgy megijedt, hogy körül se nézett, hanem egyenesen rohant a lakott terület irányába, ahol szerencsére velünk találkozott. – fejezte be Jancsi, Jóska gondolatmenetét.

A helyszínelőkre sokat kellett várni, mint általában, mert nekik aztán bőven van munkájuk. A helyszínelő csak megy, dolgozik, rögzít, fényképez, különböző berendezéseket működtet. Egyszóval ők a kapitányság rabszolgái, ráadásul nagyon sok múlik a munkájukon a nyomozás eredményessége szempontjából. Talán ezt érezhette át Jóska is, amikor Jancsi kezébe nyomott egy géppapírt:

- Írd, amit diktálok! – és az őrmester, jelentés formájában, lediktálta a helyszínen általuk tapasztaltakat. Kitért minden részletre, aláhúzva az „elkövetőre” vonatkozó következtetéseiket is. Nagy sokára érkezett meg a két fáradt helyszínelő, és ahogy ilyenkor szokás, feltették a kérdést:

- Van valami tippetek? Tapasztaltatok valamit?

- Igen, felelte Jóska, - átadva az egész oldalas jelentést a helyszínt vallató kollégának, aki azonnal elolvasta, végigjárta a helyszint, centiről, centire megvizsgáltak mindent, ugyanúgy a motoron is. Készítettek jó néhány felvételt, majd a közlekedési kollégákhoz lépett:

- Gyerekek, nagyon komoly munkát végeztetek, nagyon köszönöm, teljesen egyetértek a véleményetekkel. Ez a helyszín, nem bűnügyi helyszín, itt valóban, ahogy Ti is megállapítottátok, egy közlekedési baleset történt. Azért mi mindent rögzítettünk, de az anyagot továbbítjuk a Közlekedési Osztályra.

A balesetet szenvedett hölgyet néhány napra bent tartották a kórházban, ahol a két közlekedési rendőr meglátogatta, és a virágcsokor mellé átadtak neki egy fényképet a „tettesről”, a motorjának leszakadt kipufogójáról.

-dk-