Szirovatka Károly: Balatonkiliti története 1-4

1. Előszó

Községünk története nemcsak az írott forrásokon keresztül érdekes számunkra, hanem az íratlan források, a feltárt régészeti leletek tanúbizonysága szerint is.
A kálvária tövében a plébániához vezető mélyút mentén, a jobboldali házak udvarain Kuzsinszky szerint a található edénymaradványok alapján nagyobb neolit telep valószínűsíthető. Börzsönyi Arnold a közeli szőlőhegyekben is talált különféle pattintott kőszerszámokat. / Sági Károly adatgyűjtése./

A falutól nyugatra 300 méter távolságra az un. "Laposban" a  19. század második felében kora vaskori raktárlelet került elő, melynek egy része a veszprémi másik része pedig a győri múzeumban található./ Sági Károly adatgyűjtés- Archeológiai értesítő 1905. 186. old./
Az egykori tiszttartói lakás folyosóján befalazott római kő található. A község területe római lelőhely, amelyet bizonyít, hogy a templomnál a mélyút építésekor Traianus Decius érmet találtak. Kuzsinszky egy Valeriánus érmet is talált. / Sági Károly adatgyűjtése /
Egy vörös-kőből készült kőkoporsó fedél a templom küszöbe gyanánt szolgált, amelyet később a templomkert bástyájához támasztottak.
A Balatonkilitihez tartozó Töreki pusztát a Veszprémi Múzeum 1928-29-es években vette nyilvántartásba. / Sági Károly gyűjtése /
A Somogy megyei Kiliti határában bögrében talált és a Numizmatikai füzetekben ismertetett I. László féle pénzek között néhány ékszert is leltek, amelyek annyira érdekesek, hogy koruk a pénzek révén meglévén határozva, a Magyar Királyság  I. századából származnak./ Börzsönyi Arnold: Somogy megyei, Kiliti községi lelet- Archeológiai Értesítő XXIV. 1904. p. 96./

Az említett ékszerek közül a halántékgyűrű és a hozzátartozó, rajta csüngő karika jó állapotban került elő.

2. A falu nevének története

Egyházi adatok szerint István király által idegenből behívott veszprémi kanonoktól kapta a falu nevét. Ez a kanonok, aki elhagyott hazájából magával hozta Cletus pápa tiszteletét, az új hazájában falunkat nevezte el Cletus / Klétus / pápáról.
A magyar nyelv addig faragta, formálta, alakította az idegen nevet, míg Kiliti lett belőle.
Egy 1082-ben kelt I László korabeli latin oklevélben/ Klety/ néven szerepelt falunk. / Hazai okmánytár 4. kötet 1000. lap./
1093-ban keletkezett okmányban I. László megerősíti a Tihanyi Apátság birtokait, ezen az okmányon/ Keletha/ nevet olvashatunk.
1222. évi okmányban újra / Clety / néven említi községünket. / Árpádkori új okmánytár VI. 470./
1265 évi okmányban / Kelety / név található. /Hazai okmánytár 43. lap./
1302-ben íródott okmányban / Kilyty/ név olvasható. / Anjou kori okmánytár I .43./
Az Új- kortól Kiliti vagy Somogy- kiliti nevet kapta.

1925-től szerepel, mint Balatonkiliti.

3. A középkori három község

Az Árpád kortól a török időkig a mai Kiliti területén három önálló község volt:
Kiliti, Jód, Töreki.
Királyunk I. László a Tihanyi Apátság birtokait és jogosítványait megerősíti  egy 1093-as oklevélben.
" par. Ville Baluanus...villa Turuk /Töreki/...prope villam Keletha /Kelethi= Kiliti/...Keuresheg...villa Jod..."/ Wenzel VI.67./
1211-es oklevélben Töreki " Tureg" néven szerepel, az 1229-es oklevélben Jódot "Joad-nak" nevezik.
Darnay Kajetán szerint Jod és Jád lakói valamikor jászok voltak.
A jászoknak ázsiai kútforrások szerint még egyéb elnevezéseik is voltak, ahogy őket az arabok, perzsák, kínaiak, no meg a szent / zend/ szanszkrit könyvek nevezik.

Somogy megyében Jád / Somogyjád/ helység és a Kiliti melletti Jód puszta őrzi jász-telep emlékét. /Darnay Kajetán: Somogy megye néprajzához adatok/ p.57-8/
Találkoztam egy 1056-os feljegyzéssel, amely említi, hogy Töreki alatt van egy falu:" fele a népé, fele az apátságé".

1661-es feljegyzés szerint Törekit már kilitiek "élik",/ használják/ és adóznak róla.

4. Birtoklás és adózás

Községünk 1055-től a Tihanyi Apátság birtoka volt. I. László 1093- ban megerősíti az Apátság birtokait és itt szerepel Kiliti /Keletha/ neve is. Ugyanebben az időben Kilitinek egy részén a Veszprémi  Káptalan volt a földesúr.
1082-ben kelt okmányban I. László megerősíti a Veszprémi Káptalan birtokait, amelyben kitér arra is, hogy Kilitinek erdeje nem volt. 
"In predio Klety habet ecclesia terram...
In alio predio Clety habet ecclesia terram
Ij aratra..."

De birtokolt és adóztatott itt a Pannonhalmi Főapátság és a Fehérvári társas káptalan is. Ezt bizonyítja az 1260-ból való okmány, amely szerint a Pannonhalmi Főapátságnak ajándékozott I. László király egy halastavat, két halászházzal.
1533- ban  Jódon mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 7 szegényházat, 6 elhagyott portát, 1533-ban Kilitin összeírta, mint a Fehérvári Prépost javait: 15 rendes, 3 szegényházat, elhagyott ház nem volt.

László király összeírja és megerősíti /1083- 1095/ Szent Mártom monostorának birtokait, népit és marháit.
"Haec sunt autem pradia et mansiones: ...Cletii..." / A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Tört. I.592./

Található egy 1152 évi oklevél II. Géza pecsétjével, amely szerint az oklevél magába foglalja Belus  nádor, Hendrik curiális comes, János ispán, István és Jeromos ispán itéletét, mely szerint a Somogy megyei Copul, Tat és Clech falusi felsorolt emberek kiket a királyi szolgáktársaiknak mondottak, Brigido, Hertvid és Koso veszprémi kanonokoknak Izbeg püspök előtt letett esküje szerint a veszprémi egyház szolgái.

                          "...in mezeusumlu...homines Sumugiensesi in villa Capuliensi...Clech...ecclesie Sancti Martini manciparent..."
/ Eredetije a veszprémi káptalani levéltárban, igen rongált állapotban. Közli: Az Árpád-házi   királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I.28. 1152. évből./

1237-1240 közötti összeírásban ezt olvashatjuk:
" A Pannonhalmi Apátságnak Fokon csak jövedelme volt, /vámjövedelem/ fekvő birtoka kissé odébb terült el - Clety -  határában, mellyel a Sió folyónál megkezdődik Somogy megye területe. Az Apátság embereinek / Pl. Pousa-Pósza/ Kilitiben van 6 házuk, 3 ekére való föld / 360 kishold/ az Apáttava /Apattoa / nevű kaszáló, nádasok, baromlegelők, melyek közösek az udvarnokokkal, végül van 4 halászásra alkalmas helye és ezeket közönségesen Weyrék-nak/Weiszék-nek/ mondják."
/Pannonhalmi Szent Benedek Rend I.kötet.784. oldal./
1240-ben ugyanis IV. Béla király megerősíti a Pannónia szent hegyén / Pannonhalmán/ Géza fejedelem és I. István által megadományozott Szentmártoni Apátság jószágait.

A fenti apátsági részbirtokok már I .László összeírásában is előfordulnak de azután hallgat róla III. Ince és utódainak összeíró levele.
1240-ben találkozhatunk ismételten Albeus jegyzékében a fenti birtokok felsorolásával. Ebben az összeírásban olvashatjuk, hogy az Apátság birtokán élő népet  " MAGEMUTÓ- nak " nevezik
"in praedio Clety hec sunt nocrina populorum, qui volgo dicuntur  magemuto: Pousa  cum germanis et fillis..."

Itt jegyzem meg, hogy Csánki Dezső: " Magyarország vármegyéi és városai " c. művében Somogy megyéről is érdekes adatokat tudhatunk meg.
Az első egyházi birtokos Somogy területén a Pannonhalmi Apátság volt. Albeus mester nyitrai főesperes, akit IV. Béla a Szentmártoni Apátság jószágainak összeírásával bízott meg, már 12 birtokot sorol fel Somogyban. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a Somogyi Apátság I. Istvántól kapta a somogyi tizedet./ Valószínüleg a somogysági pogányság megtérítése miatt kaphatta meg a tartomány tizedét./ 

Csánki Dezső írja, hogy Töreki a középkorban virágzó helység volt. 1211- ból való okleveles adat szerint a falu északi fele a Tihanyi Apátságé, déli fele a Székesfehérvári Káptalané volt, melynek itteni birtokait az 1229.évi oklevél is említi.
Egy 1266. évi pápai bulla megerősíti a tihanyi apátságot itteni birtokaiban. IV. Kelemen pápa a tihanyi apátságot az Apostoli Szentszék pártfogása alá fogadja, és ennek jogait megerősíti./ Wenzel III.14l.-1266./

Igen érdekes megállapítást olvashatunk egy 1229- ben kelt oklevélben, mely szerint II. András király fiainak és az ország előkelőinek beleegyezésével a fehérvári káptalannak évenként járó királyi sót a káptalan kivánságára a szentmártoni apátságnak ajándékozza, miután az apátság lemondott a fehérvári káptalan somogyi birtokain szedett tizedről.
A káptalan később szerzendő birtokaira azonban ez a mentesség nem terjed ki, ezért a király a káptalan tényleges somogyi birtokait összeíratja.

" in villa Clety...capul..."
/ A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története 1695./

Jód / Joud / 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Az 1232-1237-es pápai tizedjegyzék szerint" Jood " plébániával rendelkezett.
1302-ben a veszprémi káptalan előtt János Comes Somogy megyében két birtokrészt leköt leendő sógorának a Pok nemzetségből való Móricz-nak:

"Capitulum Vespriense...de Comitate Symigiensi...Matheo filio Petri nobili de Geste...a parte villa Kylity...item dimidiam partem possesionis aue Jwth nominate..."

1333-ban Töreki Péter nevű papja 56 kisdénárt fizet pápai tized fejében.
1334-ben Kiliti Tamás nevű papja 3 garast, 1355-ben 4 garast fizet ugyancsak pápai tized fejében.

A veszprémi káptalan 1348-as jegyzőkönyve beszámol arról, hogy a káptalan panasszal élt Kont Miklós nádornál, Somogy megye nemeseinek 1348. június 24-én Somogy-váron rendezett gyűlésén. A panasz arról szól, hogy a birtokaiban  zavarják a káptalant, annak nem kis kárára: Zamárdin, felső-alsó  Endréden, Lullán, Kapulon, Kőröshegyen, Keletyn./ Veszprémi káptalan jegyzőkönyve 1348./ Ez a zavarás valószínüleg az itt élő jobbágyok elégedetlenségéből fakadhatott.

Az eddig ismertetett okleveles birtoklásokból kitűnik, hogy ennek a vidéknek egyszerre több ura is volt, ezért nem kizárt az a feltevés, hogy egyszerre több földesúr is be akarta hajtani a jobbágyi szolgáltatásokat.

-folytatása következik-