Szirovatka Károly: Balatonkiliti története 2. rész.

A katolikus templom történetébõl 

Körülbelül a mai Villányi-féle vendéglõ környékén állt egy középkori templom, mely kezdettõl fogva a katolikusoké volt. 1703-tól 1763-ig a reformátusok tulajdonába került. /A Rákóczi szabadságharc idején említett ok miatt./
1763-ban Mária Terézia ezt a templomot visszaadatta a katolikusoknak. A visszaadott templom rossz állapotban volt, és valószínûleg az új katolikus templom építésekor bontották le. A ma is fennálló templomot 1801-04 között építették. A reformátusok 1763-ban kaptak telket a káptalantól, templomuk felépítésére.

A temetõ 1776-ig jelenlegi katolikus templom és plébánia körül volt; itt most is lépten-nyomon kerülnek elõ emberi csontok. A jelenlegi temetõ telkét 1776-ban adta a káptalan. 1841-ben készült a ma is járó toronyóra, 800 váltó-forintért, amibõl 300-at a káptalan fizetett, 500-at pedig a katolikus hívek adakozással szereztek.

Huchthausen Lajos esperes és Bukovics Teréz tanító elsõáldozókkal

A református templom történetébõl 

A reformátusok egykori  feljegyzése  a következõket írja templomukról:
"Azután a legsúlyosabb csapás következett a gyülekezetre; 1763. szept. 6-      án  elvették az egyház templomát és az összes egyházi épületeit. Felséges    királynénk,Mária Terézia a katolikusoknak adta, mivel azt állították,      hogy azelõtt is az övék volt, de oly conditióval, hogy nékünk   templomhely exfundáltassék. S hogy a kulcsot nékik nem adtuk, mik nékünk hely nem mutattatik, erõszakosképpen beverték, bemenének, s          már bírják is. Végre 1763. okt. 30-án kijelölték a templomhelyet az alsó falu végén. Ez a hely mocsaras, nád és káka termõ hely volt, amit a       reformátusok hangyaszorgalma tett használhatóvá, építvén rá egy sárból, fából készült templomot. Ezt használták 30 évig."

A türelmi rendelet kihirdetése után elõbb paróchiát építenek, majd 1793. október 6-án hozzáfognak a most is fennálló templom építéséhez. Az új templom 1798. május 18- ra készült el.

Dr. Nagy István tiszteletes úr konfirmáló fiatalokkal

 Létszámadatok a XVIII. és XIX. Szd-ból 

Határ kijelölések 1804-ben 

1804-ben Kiliti, Jut és Ságvár között elhelyezett határjelek lerakásánál jelen voltak: a káptalan részérõl Takáts József uradalmi ügyész, Oszlányi József kiliti tiszttartó, Alsó Farkas János kiliti bíró, Kis Ferenc, Gulás János, Kováts Ferenc és József, Csepregi János és több más kiliti lakosok. Az 1817-ben felújított határjelek lerakásánál: Vitézlõ Tarródi Lajos a káptalan rendes ügyésze, Kovács György kiliti tiszttartó, Sas Ferenc kiliti öregbíró, Farkas János, Huszár Ferenc, Molnár Mihály esküdtek, Juhász András, Dömeter István, Német Mihály, Tímár József és más itteni lakosok. Elõforduló dülõnév: Botromász-berek. /Határjáró levelek, 51 és 54. sz. Kaposvári Áll. Levéltár./

Határvita 1814-ben:

1814-ben Lukács József uradalmi fiskális kérvényt intézett a Tekintetes Határozó Bizottsághoz Zichy József és a tihanyi apát úr közötti határvita eldöntése miatt:

"...részre nem hajló külsõ bizonyságok a valóságos határhalomra: Kiliti lakos Pesti Mihály hajdani kapolyi lakos és volt elöljáró... nágocsi Csikós Bálint József, nágocsi Gulás Sipos István nágyocsi esküdt. Pántler Imre, nemkülönben kiskapolyi lakosok: Ábrahám Mihály, Ürögi Péter, László György, Viszló András, Mórotz István, kik kis-kapolyiak, de nem egyéves jobbágyai a tihanyi Apát Uraságnak, mint részre nem hajló külsõ bizonyságok, bizonyságot tehetnek. Kiskapoly 7-ber 17-én 1814."
Dülõnevek: Diverticulum /dûlõ/ Törsökös, vallis Juhállás, Czinege-tobok/Metalia, fasciculus 10. No.77. Kaposvári Áll. Levéltár./

1831-ben kolerajárvány 

A megtett óvintézkedések ellenére Somogyban elõször Kilitin lépett fel a kolera 1831. aug. 12-én, ahová Veszprémbõl hurcolták be; majd Jut, Ádánd, Gölle, Városhidvég, Faluhidvég következett. A 6 helységben 392 megbetegedés történt, ebbõl 246 volt halálos kimenetelû. Október elején megszûnt a járvány. /Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai Somogy vm. 513. lap./
A 246 halott közül 116 Kilitin volt. /61 katolikus, 55 református./

Egykori feljegyzés a koleráról:

"Kezdõdött ezen év augusztus hónap 12. napján és tartott szeptember 11. napjáig, s ezen  rövid idõ leforgása alatt csekély számú katolikus hívek közül 61 egyén, többet, mint tized részét ragadta el. Voltak házak, melybe beférkõzvén egészen kipusztította, s a ház üresen maradt. Szomorú volt látni a nyavalya dühöngése alatt elkedvetlenedett, s kétségbeesés között sínylõdõ népet. Ámbár a legnagyobb dologidõ volt, nem dolgozott, hanem némely a ház elõtt búsan álldogált, másik megbízott barátjával volt, vagy családjával beszélgetett kétes sorsa felül; mindnyája volt, mintha az orra vére folyt volna, nem tudván, mely pillanatban ragadja el a nyavalya és szólítja ki az élõk sorából. Mihelyt a cholera beütött hozzánk, azonnal megérkezett a Tekintetes Vármegyének is azon rendelete az orvosok javaslatára, hogy senkit a megholtak közül egyház szertartással el ne temessünk, annál kevésbé reá harangozni merészeljünk, minthogy a nép megrémülvén a sok harangoztatás miatt, ezzel a nyavalya terjedése mozdíttatnék elõ, hanem a holtak csendesen a temetõbe vitessenek ki és temettessenek el."
Fényes Elek: Somogy vármegye c. mûvében foglalkozik megyénkkel, melyben leírja, hogy a /veszprémi/ megye uradalmai közül Kilitit a veszprémi káptalan bírja - a továbbiakban felsorolja a megye földesurait, s így folytatja:

"Ezek közül vérhatalmat gyakorolnak; Karádon, Kilitiben, Szántódon, Marcaliban, Segesden, Csurgón...stb." /Kiírva: Kanyar: Harminc nemzedék vallomása Somogyról./

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejébõl 

Az 1848. március 15-én kitört forradalom híre futótûzként terjedt el az országban. Kiliti lakói is nagy lelkesedéssel fogadták a forradalmi eseményeket. Egykori feljegyzés szerint Kiliti népe 1848. márciusában több napon keresztül éjjel- nappal vígadott, nótaszó, zeneszó hallatszott mindenünnen. Népes csapatok járták az utcákat, és hangos szóval éltették a szabadságot.
A bécsi udvar ellenforradalmi politikájának eredményeként Jellasics 1848. szeptember 11-én 34 ezer fõnyi sereggel áttört a Dráván és végigpusztította a somogyi falvakat.
Szeptember 21-én Szemesen a bán és a nádorispán közötti tárgyalás meghiúsult. Jellasics a nádorral szemben igen magabiztosan és cinikusan viselkedett.
Jellasics szeptember 23-án Kilitin tartózkodott. Errõl Csánki Dezsõ a következõket írja:
"Jellasics szeptember 23-án Kilitinél táborozott, innen intézte Latour Tivadar hadügyminiszterhez azt a levelet, amelyet a magyarok lefogtak, s melyben hadainak ellátására október l-ig 600 ezer forintot kért. 
Kilitibõl egyenesen Székesfehérvárig nyomult. Sukorónál vereséget szenvedve felhagyott a fõváros megszállásának tervével, oldalt fordulva meg sem állt Ausztria határáig..."

/ Csánki Dezsõ: Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye 526.lap./

A Somogy Megyei Levéltárban található az a levél, amelyben a budai várõrségi parancsnokság felszólítja a megyét:

"Budai várõrségi tüzérparancsnokság felszólítja a megyét 1848 noember harmadikán 3472. sz. alatt, arról, hogy Ságvár és Kiliti helységekben salétrom fõzõ Osratil Péter, vajon a nevezett salétrom fõzõ csak a két helyen kapja a salétromot és mirõl tudósítsa a parancsnokságot. Mely vizsgálatnak haladék nélküli teljesítésére Svastits István fõbíró bízatott meg."
/ 1848. és 49. évi gyûlések bizottságok és kincstári ülések jegyzõkönyvei- 1848.november 15-i közgyûlés jegyzõkönyve - Somogy megyei levéltár/

1849. március 19-én íródott Kossuth megbízólevele Noszlopy Gáspár részére, amelyben megbízza Noszlopyt a Somogy megyei népfelkelés megszervezésével és vezetésével.
Noszlopy Gáspár kormánybiztos az 1849. július 9-én tartott bizottsági gyûlés alkalmával keresztes hadjáratra buzdította Somogy megye lakosait.

Errõl a következõ gyûjtést találtam:

"Még 1849.július 24-én- három héttel a világosi fegyverletétel elõtt- Noszlopy kormánybiztos általános népfelkelést rendelt el, és gyülekezõhelyül a Jut és Kiliti község közötti erdõs részt tûzte ki. Három vármegyébõl gyûltek itt össze a népfelkelõk, de hiányzott a fegyver és a fegyelem.
Noszlopy belátva, hogy ezzel a fegyelmezetlen tömeggel nem sokra megy, a Svastits és Gludovácz nemzetõrtiszteket küldte ki az összegyûlt népfelkelõk szétoszlatására. Maga pedig összeszedvén a vármegyei nemzetõrséget, azzal Komárom felé vonult."
/ Szabó János közlése, Vas vármegye, 1892.évf. 45. sz./

A Kiliti temetõben nyugszik Szilágysomlyói Somogyi József marosvásárhelyi születésû szabadságharcos honvédõrnagy, aki Kilitin halt meg 1872. május 24-én 65 éves korában.
Minden március 15-én sírját a hálás kilitiek megkoszorúzzák.

A szabdságharctól a felszabadulásig 

A földbirtokról

Kiliti tagosítása 1848-ban volt.
Az 1849-es jobbágyi birtokosokról két összeírást is találtam, akiknek a száma ebben az évben 183 fõ volt.
Wezerle Antal a "híres mérnök" a következõ birtok összeírást végezte:

1849. november 22-én hetvenhárom házas zsellért írtak össze.

Az extraserialisták birtokának  összeírását Wezerle András híres mérnök végezte.
Extraserialisták: elõkelõségek

1856.június 9-én kötött úrbéri egyezséget aláírták a község nevében:
Póka Mihály bíró
Klement József és
Nagy Mihály  esküdtek----- és olvasható a falu lakóinak neve.
/Somogy megyei levéltár Kaposvár/

l856. július 22-én tartott összeírás 190 telkes jobbágyi birtokos nevét közli.

Birtokuk a következõ:
      
51 4/8  jobbágy hely
143 hold  325   öl belsõség
1414 7/8 hold szántóföld
237 hold embervágó rét.

/Úrbéri iratok 1856.Somogy megyei levéltár/

Egykori feljegyzések a 19. század 
második felérõl és a 20. század elejérõl 

/ A kiliti temetõben nyugszik Gárdonyi Géza két kis testvére. Czigler Sándor malomgépész és Nagy Terézia gyermekei. Czigler Terézia meghalt négyéves korában hideglázban és Czigler Béla meghalt 1865. november 30-án - hathetes korában- hasrágásban. Gárdonyi Géza szülei 1864 körül költöztek Kilitire és a gõzmalom mellett laktak./

Gárdonyi Géza két testvérének sírja, a kiliti temetõben. A sírt Bokody Istvánné és Hutwagner Erzsébet gondozzák a Kilitért Egyesület részéről

/1866. május 22- 24-én minden gabona, gyümölcs, szõlõ elfagyott, de a nagy fagy után vetett kukorica igen jó õsz lévén nagy termést hozott./

/1889. év végén egy szörnyû, alkalmatlan betegség lepte meg az embereket: az influenza, vagy rossz magyarsággal hörkhurut. Hogy veszélyes betegség, abból is látszik, hogy sokan estek áldozatául, különösen mellgyönge,  éltesebb egyének/

/Ugyancsak 1889-ben már kora tavasszal szerte széllel nagy baromfi dög volt ,elsöpörte ahová beütött a szegény szárnyas állatokat. Majd június, július, augusztusban a szarvasmarhák között a száj- és körömfájás foglalt el mind nagyobb tért. Creolinnal mosogatva szájukat- szájuk belsejét, mely csupa seb volt-, úgyszintén a paták közeit is, három hétig tartott a kínos állapot, míg végre csökkent a baj./

/1890-ben nagy szárazság volt, a kutak kiszáradta, a Balaton is jelentékenyen megcsappant./

Somogy megye helységeinek besorolása 

Kiliti ipartestület megalakulása 

Az 1841-ben királyi privilégium alapján létrejött céhszervezetet az 1872. évi országos rendelet szüntette meg.
Községünkben 1874. január 1-én alakult meg az elsõ Ipartársulat.

Tisztségviselõi voltak:

Az ipartestület jegyzõkönyveiben a további iparosok nevei találhatók:

Az ipartestület saját zászlóval is rendelkezett, melyet ma is õriznek a kiliti katolikus templomban

...folytatása következik...