Szirovatka Károly: Balatonkiliti története. 3. rész
A Kiliti községhez tartozó területekrõl
A község határa a század elején kb. 11 ezer katasztrális hold volt. Ebbõl kb. 6500 hold a káptalané a határ nyugati részén, 4500 hold pedig a polgároké a község keleti részén. A káptalan birtokából 1922-ben némi rész kiosztásra, parcellázásra került.
A káptalan gazdaságához a belsõ gazdaságban kb. 2000 katasztrális hold, a külsõ gazdaságokban kb. 1200 katasztrális hold szántó föld tartozott. Külsõ gazdaságon értendõ a Somogy-foki intézõség./ A késõbbi Balaton-újhelyi állami gazdaság./
Ezen kívül a káptalannak volt szõlõje, gyümölcsöse, rétje, legelõje, erdeje, Balaton-partja. A Balaton-parti rész Balaton-újhely néven 1938-ban szakadt el Kilititõl és lett önálló község. A megye alispánja Stephich Pál ellenezte az elszakadást, mert Balaton-újhelynek akkor még csak nyolcszáz állandó lakója volt. Mint mondotta: " Nem szeret bolhákat venni a nyakába."
Az újhelyiek nagy része kívánta az önállósulást azon a címen, hogy Kiliti legnagyobb adófizetõi a káptalanon kívül az újhelyiek./pl.Balatoni Halászati Rt., Hajózás, Rabin Zoltán tüzelõ és épület-anyag kereskedõ.
Mint mondották, maradjon ezeknek az adója újhelyen. A kilitiek véleménye megoszlott: egyesek sajnálták kiengedni az újhelyi adófizetõket, mások viszont azon a véleményen voltak, hogy eddig nemcsak az újhelyiek adójából, hanem a káptalan és a kilitiek adójából is csak a Balaton partot fejlesztették. Kiliti fejlesztésére nem sok jutott.
" Hát csak menjenek külön az újhelyiek , gazdálkodjanak a magukéból, nekünk pedig megmarad a káptalan és a kilitiek adója, amit saját községünk javára fordíthatunk."
A káptalan tiltakozott az ellen, hogy az õ gazdaságát / Somogy-fokot/ Balaton-újhelyhez kapcsolják. Legjobban szorgalmazta az elszakadást Fóris János fõjegyzõ, aki végül is az elszakadást követõen Balaton-újhely fõjegyzõje lett. Akkor jött Kilitire Láng István fõjegyzõ.
Kiliti vagy Somogykiliti 1923. január elsején a Balatonkiliti nevet kapta.
1913.novemberében kezdõdött Kilitin a villanyvilágítás, az áramot az aszófõi teleprõl kapta a község.
Érdekes cikk jelent meg a Veszprémi hírlap 1913. augusztus 24. XXI. évfolyam 34. számában:
Hajógyár Kilitiben:
"Nautika Hajógyár RT cég alatt Breur B.Ármánd budapesti gépészmérnök az angol John T.hornycvoff aud. Co Ld. És több magyar érdekelt támogatásával új vállalatot készül alapítani Kilitiben 200 ezer, esetleg 250 ezer korona alaptõkével. A társaság gyárat fog építeni, amelyben az angol cég tervei szerint evezõs, vitorlás és motorcsónakokat fognak készíteni, valamint vízi jármûveket is."
Kiliti Balaton-partja:
1938-ig Balaton-újhely elszakadásáig Kilitinek volt Balaton partja. Kiliti Balaton-partján 1890-ben a Déli Vaspálya Társulat Osztály mérnöksége, 1900-ban a Balatoni Halászati RT. Építette az elsõ épületeket. 1895-ben az úrlovasok szövetkezete lóversenypályát létesített. Ugyancsak 1895-ben Rosznagel István a Déli Vaspálya osztálymérnöke a Vilma-telepen utat és nyaralókat épített, parcellázott.
Az I. világháború idejérõl
A részleges, majd az általános mozgósítás után Kiliti hadkötelezett lakóinak is el kellett menni idegen érdekekért harcolni. A bevonulás után hamarosan megérkezett az elsõ gyászjelentés, mely alapján Kónyi János református vallású lakos volt az elsõ hõsi halottja a községnek.
Lukszics József frontkatona Kilitirõl
1915-ben megkezdõdött az élelmiszer-gyûjtés a hadsereg számára, amely az elsõ idõben simán ment, de késõbb, amikor azt egyre gyakrabban ismételték, - csak erõszakkal tudtak élelmiszereket összerekvirálni. Késõbb bevezették a kötelezõ hadikölcsön-jegyzést.
1916-ban mindkét templomból elvitték a harangokat hadi célra, ugyanezen évben a negyvenkét éven felüli férfiakat is besorozták.
I. Világháborús magyar bakák
1917- ben az egész faluban lõszergyártáshoz réztárgyakat rekviráltak.
Az elsõ orosz hadifoglyok 1915-ben jelentek meg a faluban, akiket elsõsorban a káptalan gazdaságában és a falu gazdagabb embereinél helyeztek el szolgának.
Csendélet a fronton
Ezek közül a foglyok közül a háború befejezése után is a faluban maradt és itt halt meg Szávocskin Nikita és a Lukszics nõvéreknél szolgáló "Dimitri" bácsi.
Magyar katonák átvonulóban Kilitin - 1916.
1919. Tanácsköztársaság
A polgári forradalom gyõzelmétõl a proletárhatalom kivívásáig községünk lakói is nagy izgalommal és várakozással szemlélték a bonyolult történelmi eseményeket. A polgári forradalom gyõzelme után a kizsákmányoló osztályok és rétegek közötti ellentétek csakhamar kiélezõdtek. A polgárságnak már nem volt ahhoz ereje, hogy minden hatalmat magához ragadjon, a tömegek forradalmi elszántsága és lendülete azonban egyre inkább követelte a maga számára a közügyekben való beleszólás jogát. Így állt elõ a kettõs hatalom állapota, amikor is a hatalom megoszlott a polgári kormányzat szervei: a nemzeti tanácsok és a nép tanácsai között.
Ezekben a februári és március eleji napokban gyakran gyûléseket tartottak a községháza elõtti téren, amelyeknek tárgya mindig a földosztás volt. Egyre türelmetlenebbül várták a felsõbb intézkedéseket, egyre nyíltabban hangoztatták, hogy "kiviszik a láncot" az uraság földjére és megkezdik a földosztást.
Hamarosan megérkezett a kormány rendelete, melynek értelmében Kilitin is bizottságokat alakítottak, ahol ki-ki bejelentette, hogy mennyi földet óhajt.
1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Forradalmi Kormányzótanács rendelete szerint április 7. és 14. között minden községben meg kellett alakítani a munkástanácsokat.
Kilitin már a rendelkezést megelõzve március 25-én megalakult a munkástanács. Ugyanis ezen a napon Mácza János siófoki ács, aki már elõzõleg is több gyûlést tartott Kilitin, most is, hogy Siófokról többedmagával vörös zászló alatt levonult, a községháza elõtti téren õt választották meg a munkástanács elnöknek.
Mikor hivatalosan is megkapták a kormány rendeletét, akkor Mácza János helyett a helybeli vendéglõs, Tollár Endre lett Kiliti munkástanács elnöke.
A munkástanács tagjai nagyobbrészt proletárok, nincstelenek és cselédek voltak, de beválasztottak két polgárt is és a két felekezet kántortanítóját. /Szigeti József, Huszár Gusztáv./
A káptalani cselédek és a község nincstelen zsellérei most már a Tanácsköztársaságtól remélték, hogy a régóta várt földosztást megvalósítja. Sajnos, mint tudjuk ez nem következett be.
Április 18-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács Földmûvelési Népbizottságának néhány megbízottja azzal a feladattal, hogy a káptalan birtokát szocializálják.
Így tehát a várva várt földosztás Kilitin sem következett be. A cselédség és a zsellérség az intézkedés helyességét akkor még nem tudta megérteni, így bizony ez a bejelentés több emberben elégedetlenséget váltott ki.
Vörös-terror, fehér-terror
Kutató, gyûjtõmunkám során a vörös terrorra való utalásokat nem találtam. A megkérdezett idõs emberek sem emlékeztek, hogy Kilitin ilyen esetek elõfordultak volna.
Az ellenforradalmi jogrend helyreállításában jelentõs szerepet játszottak a kormánybiztosok. Rendeleteik mind arra irányultak, hogy az 1918. október 30. elõtt állapotokat visszaállítsák.
Somogy megyében még az országos rendeleteket is megelõzve legelõször a gazdasági cselédek bérét és fizetését állították vissza a polgári forradalom elõtti állapotoknak megfelelõen.
Hogy megyénkben olyan gyorsan ment a régi állapotok visszaállítása, abban jelentõs szerepet játszott a Siófokon állomásozó nemzeti hadsereg fõvezérsége is.
1919. augusztus elején érkezett a Prónay különítmény Szegedrõl. Mind tisztek voltak; lakásukat Somogyfokon a tiszti lakban ütötték fel, és csakhamar megkezdték a kegyetlen megtorlást.
Somogyfokon külön vallató és kínzó szobát rendeztek be, ahová a Tanácsköztársaság idején vezetõ szerepet vállalt személyeket hurcolták, kegyetlenül megkínozták, kivégezték.
A Prónay különítmény tartóztatta le Berkes János gazdasági cselédet is. Berkes bácsit betakarítási munkákból hurcolták el. Lófarkához kötötték és a régi kiliti úton elõbb kezénél fogva, majd mikor kifáradt, a nyakára kötve a kötelet, vonszolták a somogyfoki kínzó helyre. Bûne az volt, hogy a Tanácsköztársaság idején bizalmi férfi szerepét töltötte be, és Pöschl tiszttartó feljelentése alapján került a fehérek kezére. Berkes bácsi sírva mesélte el a vallatást és az utána történt akasztási kísérletet. Már a nyakán volt a hurok, amikor futva megérkezett Pöschl tiszttartó fia, és kérésére a fehérek szabadon bocsátották. De ekkorra már úgy agyonverték, hogy saját lábán nem tudott hazajönni. Kocsival szállították haza, utána több éven keresztül feküdt betegen és nem tudott dolgozni. Mikor már felépült, hogy munkát vállaljon, a káptalan gazdáságában, ott elutasításra talált és más pusztára kellett családjával költöznie, ahol munkát kapott.
A Tanácsköztársaság idején Berta Sándor volt a helyi pártszervezet szervezõ titkára. Õt is munkahelyérõl hurcolták el a faluban felállított kínzóhelyre, ahol nagyon sok társával együtt a fehér katonák felváltva ütlegelték és kínozták õket. Õt is úgy kellett hazavinni, és nagyon sokára épült fel.
/Mindkét veteránnal való beszélgetésrõl magnófelvételt készítettem./
De lehetne tovább is folytatni, minden tisztségviselõt felkutattak, és kevés volt az, aki 50 bottal megszabadult.
Augusztus 19-e után Prónayék elvonultak, és Somogy megye más helységébe tették át központjukat.
Néhány nap múlva megérkezett ugyancsak Szegedrõl Ostenburg kapitány tiszti zászlóalja. Ezek kb. 6 hétig "tisztogattak" a környéken. Ostenburgékat október hónapban egy másik katonai alakulat, az un. Székely különítmény váltotta fel. Ezek is büntetni jöttek és tovább folytatták a kegyetlenkedést.
Ebben az idõben Horthy Miklós is mindvégig Siófokon tartózkodott, és onnan irányította különítményei tevékenységét.
Élet a káptalan birtokán
A káptalannak Kilitin tiszttartója is volt, ehhez tartoztak a Somogy megyei gazdaságok közül:
Kiliti, Ságvár, Nagyberény, Fokszabadi. Ezeken a birtokokon külön-külön intézõk voltak, akik közvetlenül a Kilitin lakó Tiszttartó felügyelete alá tartoztak.
A káptalan tiszttartói voltak: Mihályfi Károly, Hets Miklós, Pöschl Béla/1919-ben./
/Lakásuk a késõbbi Tsz központi épületében volt./
Intézõk: a belsõ gazdaságban az utolsó inézõ: Mátai Imre, a külsõ gazdaságban: Faludi Ferenc.
Pöschl után megszüntették a Kiliti tiszttartóságot, csak az intézõ maradt meg, aki ezután a tiszttartói lakásban lakott.
Az addigi intézõi lakásba a káptalan erdõmérnöke költözött. /A mai központi iskola régi épülete; Barna Andor, majd Jakots László./
Az intézõkön kívül volt még két segédtiszt, akik a mai mozi és óvoda épületében laktak.
A felsõ majorban és Papkután egy-egy major gazda /hajdú/ volt, akiket a legértelmesebb cselédek közül választottak. Ilyen majorgazda volt Papkután Millei János, késõbbi Tsz-tag, a felsõ majorban Molnár János, ma nyugdíjas.
A káptalannak volt még vincellérje, aki irányította és ellenõrizte a mindenkori szõlõmunkákat. /utolsó vincellér Kucserka János/
A cselédek munkájuk szerinti elnevezései
Béres: ökröket, vagy bivalyokat hajtott. /még ma is használatos megkülönböztetõ jelzõ -bivalyos Kovács.
Kocsis: Lovakat hajtott.
Parádés kocsis: a tiszttartónak, intézõnek, erdõmérnöknek a kocsisa.
Gyalogbéres: gyalogmunkás - kapás, kaszás.
Csírás: tehenes,- fejõs. /Fejõs Horváth/
A káptalannak külön kanásza és juhásza is volt.
Summások: legtöbbjük más vidékrõl került a káptalan gazdaságába, idénymunkára. Munkájukért szállást, élelmezést, terményt és némi pénzt kaptak.
Ilyen summások jöttek Heves megyébõl, Mezõkövesd vidékérõl, - közvetlen a háború elõtt "Ruszinszkó vidékérõl" is.
Cselédek lakásairól
Részükre lakást biztosított a káptalan a Felsõ majorban, Alsó-majorban és Papkután. A Felsõ majorban lévõ cselédlakásokban nagy, nyitott kéményû konyhák voltak, melyekben 4 tûzhely szolgált a közös helyiségben a fõzésre. A tûzhelyekkel szemben nyílott 4 ajtó a 4 család szobájába, ahol sokszor 8-10 családtag is összezsúfolódott.
Ezeket a cselédlakásokat 1953-ban 2 szoba komfortos lakásokká alakították át, és a helyi Gépállomás dolgozói kapták meg.
Papkután már külön konyhát és szobát kapott minden család.
Az Alsó majorban épített káptalani cselédlakások közül még kettõ épület meg van, jelenleg Varga Imre és Bene Ferenc tulajdonában.
A zsellérek és az 1848-as tagosítás utáni jobbágyi birtokosok is igen nyomorúságos kis nádtetõs, földes padlózatú, szoba-konyhás házakban laktak.
Ezekbõl az épületekbõl ma már nagyon keveset lehet látni. A hosszabb utcákban is csak egy-két ház idézi fel a felszabadulás elõtti idõk kulturálatlan lakáskörülményeit. Ezeket a házakat sorra lebontják és helyükre két-három szobás, fürdõszobás- komfortos lakásokat építenek.
Cselédek bére
A káptalan gazdaságában dolgozó cselédek középbére: évi 6-8 mázsa búza, 8 mázsa rozs, 2 mázsa árpa, 1 tehéntartás, 1 növendék benntartása a közös istállóban.
Legelõ: 1 tehén és növendéke után, 1 anyasertés és malacai után.
1 évre 6 ûrméter /erdei méter/ hasáb tûzi fa, vagy ennek megfelelõ értékû más fa.
24 kg só.
1800-öl kukoricaföld /ezt a káptalan fölszántatta, és elvettette kukoricával/
400 öl kert a ház körül, vagy a határban.
Lakás- ezért lakbért nem kellett fizetni.
Félévenként, vagy negyedévenként fertálypénz, ez kb. negyedévenként 20 pengõ volt.
1 évre egy pár csizma.
Közvetlenül a háború elõtti években a Belsõ gazdaságban 96, a Külsõ gazdaságban 90 cselédet tartott a káptalan.
Egészségügyrõl
A század elején még községünk egészségügyileg Ádándhoz tartozott. Falunkban az elsõ orvos Dr. Hrusovszky Géza volt. Az õ távozása után jött falunkba Dr.Tiborcz István, és azóta õ látja el az orvosi teendõket.
Orvosi rendelõ, amelyben sokáig rendelt Dr. Tiborcz István körzeti orvos is
Állatorvosilag szintén Ádándhoz tartoztunk, majd késõbb, mikor Siófokra állatorvos került, ettõl az idõtõl kezdve õ látta el az egészségügyi teendõket.
Oktatási intézményeink helyzete a felszabadulás elõtt
Katolikus iskola
Az erre vonatkozó egykori feljegyzések szerint 1871-ben a régi tanterem elégtelennek bizonyult a 90 tanuló befogadására.
A katolikus lakosok kérésére a veszprémi káptalan 1300 forintért vett 2 holdnyi területet az iskola és a tanító- lakás céljára.
1871. áprilisától - októberig elkészült a két tanterem és a segéd-tanító szoba.
Az építkezéshez szükséges anyagokat a káptalan adta, a felépítéshez és berendezéshez a hívek 3540 igás és 6480 gyalognapszámmal járultak hozzá. Akkoriban 740 volt a katolikusok száma, a 740-bõl 140 fõ cseléd volt.
1866- ban Szabó György a következõket jegyezte fel az iskolába járásról: / a népnevelés terén tapasztalt hátramaradást szemügyre vevén, vizsgálódásom tárgyává tevén, abban állapodtam meg- nem félve a felellõségtõl, - hogy a legtanácsosabb szegénynép lakta faluban, minõ Kiliti is, az iskolába járást június 1-tõl október 1-ig csupán a reggeli órákra szorítani, úgy azonban hogy a szokásos két havi szünet elmaradjon, így a tanonczok naponta valami újat tanulnak, s a tanultakat ismételvén, el nem feledik. A kora reggeli órákban- mint tapasztalom - mindnyájan meg is jelennek és szép elõmenetelt tesznek. Délután órákban az iskolám üres volt, minek okát abban találtam, hogy a szülõk iskolás gyermeküktõl vagy ebédet küldenek, vagy pedig házõrzésre használják. Ez indította reggeli tanóráknak - még a két havi szünidõ alatt is- megtartására, a délutániaknak pedig június, július, augusztusban való megszüntetésére. Az intézkedést eredményesnek tapasztalom/.
1880. október 18-án halt meg Lászlóffy Ferenc kántortanító, aki 11 évig volt igali, majd 54 évig kiliti kántortanító. Utódjául segédjét és helyettesét Keller Károlyt választották meg, aki 1880-tól 1888-ig mûködött itt, és fegyelmi úton mozdították el.
1888-tól 1913-ig Teleki István, 1913-tól 1940-ig Szigethi József, 1940-tõl az államosításig Bazsai Lajos volt a kántortanító.
1891-ig egy tanító látta el a 90 tanuló tanítását. 1891- augusztus 15-én mondta ki az iskolaszék a II. számú tanítói állás megszervezését. Ennek javadalma évi 300 forint, bútorozott szoba, fûtés, takarítás. A csekély javadalom miatt nem igen voltak pályázók, vagy hamarosan itt hagyták az állást, ezért az iskolaszék az évi 300 forint fizetést 1897-ben 50 forinttal, 1898-ban újabb 50 forinttal emelte.
Katolikus iskolások 1940-ben
Az I. és II. állás javadalmi jegyzõkönyvét 1911. március 16-án vették fel a tabi fõbíró elõtt. Akkor Teleki István és Szalmási Sándor töltötte be a két állást.
Az 1871-ben épült iskola átépítése 1938-ban történt meg. Az egyházközség - tekintettel arra, hogy a 6. osztályban 180 körül volt a tanulók száma- 3 tantermesre kívánta volna építeni az iskolát, s ehhez kért államsegélyt, de Dr.Antalfi Antal miniszteri tanácsos kijelentette, hogy Kilitin belátható idõn belül harmadik teremrõl szó sem lehet, mert sok olyan iskola van még az országban, ahol egy tanerõre száznál több mindennapi iskolás esik, a százon aluli létszámok megosztására még nem gondolhatunk.
Katolikus iskolások 1935-ban
Még be sem fejezõdött az építés, amikor a kultuszminiszter felajánlotta harmadik tanerõként az állami kisegítõ tanítót, majd rövidesen felszólította az egyházközséget a harmadik tanítói állás megszervezésére.
Az 1938-1939. évre nem fogadták el az állami kisegítõt, de 1940. július 24-én kimondta az iskolaszék a harmadik állás betöltését.
A tanítók közül leghosszabb ideig Bukovits Terézia tanított a kiliti iskolában, ugyanis 1917. szeptemberétõl 1958. szeptemberéig teljesített szolgálatot.
Református iskola
Feltevések szerint már a XVIII. Században volt reformátusoknak iskolája. Az egész pontos feljegyzés 1799-bõl való, amely a református iskolára vonatkozik.
Református iskola
1869-ben az akkori, modernek számító két-tantermes iskolát építettek tanító lakással együtt.
A következõ adat 1914-bõl való, amely szerint a leégett iskola épületét ebben az évben újjáépítették. Azóta néma tatarozást végeztek rajta, de formájában még az elõzõ század emlékét õrzi.
Tanítói közül ismeretesek 1945. elõtt Huszár Gusztáv és 1945. után Horváth Farkas.
Református iskolások 1930-as évek
1945. után az állami általános iskola mûködött a központi, a felsõ /katolikus/ és az alsó/református/ iskolákban. A Felsõ iskola helyén jelenleg "Civil ház "
mûködik, a régi alsó iskola helyén pedig ma korszerû, jól felszerelt iskola mûködik.
Református iskolások 1931-ben
Létszámadatok a XIX. Század végérõl és a XX. század elsõ felérõl
1897-ben községünk lakossága vallási megoszlás szerint:
| Katolikus: | 1016 |
| Református: | 1090 |
| Evangélikus: | 4 |
| Izraelita: | 48 |
| Összesen: | 2158 lakos |
1903-ban a vallás szerinti megoszlás:
| Kilitin: | Katolikus: | 915 |
| Református: | 750 | |
| Evangélikus: | 12 | |
| Izraelita: | 42 | |
| Papkután: | Katolikus: | 85 |
| Jódon: | Katolikus: | 10 |
| Újpusztán: | Katolikus: | 91 |
| Református: | 10 | |
| Töreki szh. | Katolikus: | 47 |
| Református: | 4 | |
| Töreki pta. | Katolikus: | 73 |
| Evangélikus: | 1 | |
| Cinege | Katolikus: | 13 |
| Református: | 1 | |
| Összesen: | 2056 lakos | |
1920-bsn Kiliti lakossága:
| Belterület | 1663 |
| Papkuta | 73 |
| Jód | 71 |
| Somogyfok és töreki pta. | 234 |
| Töreki szõlõhegy | 119 |
| Cinege pta. | 10 |
| Vilma telep | 173 |
| Halásztelep | 36 |
| Kikötõ telep | 28 |
| Téli kikötõ | 5 |
| Zsilip | 4 |
| Foki szõlõhegy | 58 |
| Összesen: | 2474 lakos |
1930 évi népszámlálás:
| Belterület: | 1767 |
| Papkuta puszta | 95 |
| Jódi szõlõhegy | 86 |
| Jód puszta | 9 |
| Töreki szõlõhegy | 166 |
| Töreki puszta | 78 |
| Somogyfok puszta | 149 |
| Cinege puszta | 12 |
| Balaton-újhely | 805 |
| Balaton-Lidó | 12 |
| Összesen: | 3179 lakos |
Az 1940. évi népszámlálás szerint Balatonkiliti lakóinak száma Balaton-újhely nélkül 2682 fõ volt