Tetoválás a vállon 13. fejezet
13. Újra otthon
Klári és Péter frankfurti átszállással érkezett Budapestre. A városközpontig egy taxival utaztak, itt azonban kettéváltak útjaik. Klári felszállt egy Szegedre tartó, Péter pedig egy Győrbe tartó autóbuszra. Mindkettőjük rohant haza a városába, a régen látott hozzátartozókhoz, ismerősökhöz. Családtagjaikat még Alaszkából értesítették szerencsés megmenekülésükről, a hazaérkezés után pedig kissé részletesebben is beszámoltak a közvetlen hozzátartozóknak. A kártérítésről szándékosan nem beszéltek.
Péter csodálkozva látta, hogy az udvarában, és kertjében nagy rend van. Valaki elvégezte az őszi és tavaszi munkálatokat. A virágoskertben már mutatkoztak a kora tavaszi virágok.
Ugyanez, a szemnek kellemes látvány fogadta fia, Peti háza körül is. Az első gondolata volt, hogy a ház lakóinak köszönhető a lelkiismeretes munka.
- Igen, apa, a ház lakói munkáját látod – vezette körül a kertben és az udvarban apját Peti. - Ősztől új lakói vannak a háznak. Hazajöttem és itthon találtam egy aránylag jól fizető állást. Keresek annyit, hogy tudom fizetni a rezsit és a bankkölcsönt.
- Marad pénzed hó végére?
- Egy kevéske marad, de nekem ennyi elegendő.
- Mikor költöztél haza?
- Októberben. A bérlők másik városba költöztek, én pedig úgy döntöttem, hogy nem adom ki tovább a házat, inkább a sarkamra állok és megpróbálom behozni, amit eddig elszúrtam az életemben.
- Nagyon jól gondoltad fiam. Mit szólnál, ha hamarosan a bátyád lenne a szomszédod?
- Nem tudom elképzelni, hogy ő kirepüljön anyu védőszárnyai alól.
- Pedig rá akarom hagyni a házam. Neked építettem egyet, ő pedig megkapja az enyémet.
- Ez még, nagyon remélem, hogy nem mostanában lesz! Még fiatal vagy.
- Nem is meghalni akarok, hanem elköltözni.
- Hová?
- Úgy néz ki, hogy Székesfehérvárra.
- Ez egy kicsit bonyolult nekem.
- Azt még nem említettem, hogy az alaszkai kalandot egy nagyon régi kedves ismerősömmel, az első szerelmemmel éltem át. Egy repülőn utaztunk, anélkül, hogy felismertük volna egymást. Már hetek teltek el a vadonban, amire rájöttünk a nagy titokra.
- Hozzá költözöl?
- Igen. A bátyád meg szokott látogatni?
- Az ősz óta, minden hétvégét itt töltötte, a kislányával együtt. Szóltam neki telefonon, hogy hazaérkeztél. Gondolom, hamarosan itt lesz.
- Nagyszerű, legalább meg tudjuk beszélni a továbbiakat.
Örömtől sugárzó arccal érkezett Péter nagyobbik fia, István. Már elsiratta az apját, amikor kapta a jó hírt: él az öreg. Alig tudta kivárni, hogy végre láthassák egymást.
- Hallottam, sokat segítesz az öcsédnek a ház körül – dicsérte meg a korábban kissé szertelen, néha gyerekesként viselkedő, elvált fiát.
- Most ő volt rászorulva, aztán majd, ha nekem kell valami segítség, akkor ő áll készenlétben.
- Ez így is van jól! – helyeselt Péter. Még mindig anyádnál laksz? – szögezte a kérdést a kávét szürcsölő gyereknek.
- Még igen. Még egy ideig, de ha újranősülök, már kicsi lesz anyu lakása. Tekintve, hogy az új barátja is befészkelte magát. Apu, nem lakhatnék nálad? – lepte meg a fia, kérdésével Pétert.
- Komolyan gondolod?
- A legkomolyabban.
- Mióta is tartod a kapcsolatot a barátnőddel?
- Már két éve, és most már szeretném bemutatni, mert ti még nem is találkoztatok.
- Mikor hozod el?
- Ha nem nagy gond, akkor holnap.
- Miért lenne gond? Inkább örülök neki.
- És te Peti, te mikor mutatod be a választottadat?
- Akár most is megtehetem, az előbb láttam, hogy éppen hazaért. Ő itt lakik velem.
- Előbb beszélgessünk még egy kicsit, aztán hívhatod a hölgyet - mondta Péter mosolyogva és Pisti fiának is előadta az elköltözéssel kapcsolatos tervét.
- Ne menj el apu, inkább költözzön ide a barátnőd. Rossz lesz, ha nem leszel a közelünkben.
- Fiúk, a telefonok és az internet világában nincs távolság. Az elmúlt időszakban jöttem rá, hogy Magyarország nagyon kicsi, néhány óra alatt bármelyik szegletébe eljuthat az ember. Gondoltok egyet, beültök az autóba és máris Fehérváron vagytok, vagy én itt, nálatok.
- Nekünk nincs autónk, és a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, nem is lesz – válaszolta Pisti.
- Hány éves a jogosítványod fiam? – kérdezte Pistit az apja.
- Már több mint tíz.
- Mióta vezetsz a cégednél?
- Nyolc éve.
- Tehát már belejöttél a vezetésbe.
- Igen, már sok kilométer van mögöttem.
- Rendben van gyerekeim, akkor holnap kiválasztotok egy autót valamelyik szalonban, és megvesszük.
- Apu, ezt nem fogadhatjuk el! – tiltakozott Peti.
- Dehogynem, most, hogy látom, hogy megembereltétek magatokat, mindketten kaptok tőlem egy közepes kocsit. Úgy néz ki, hogy három napon belül elutazom Fehérvárra. Ma beszéltem Klárival. Neki is kell még ez a pár nap, hogy berendezkedjen, aztán megpróbáljuk együtt az életünket. Mármint, azt a kevés időt, ami még vissza van. Pisti fiam, te akár már ma ideköltözhetsz.
- Ma még nem, de a napokban mindenképpen. Ma találkám van a kedvesemmel – felelte a fiú.
- Hol találkoztok, itt a városban?
- Igen, egy presszóban, utána pedig moziba megyünk. Általában náluk szoktunk randizni, és egy ideig nálunk, mármint anyunál, de ez az utóbbi időben, a Józsi megjelenésével, nem a legelőnyösebb találkahely.
- Ha így áll a helyzet, akkor ne várjunk holnapig azzal a bemutatkozással. Hozd el a nagylányt még ma. Már akár indulhatsz is érte. Ez rád is vonatkozik Peti, legyen ma az ismerkedési est.
Egyetértetek?
- Igen! – felelték szinte egyszerre.
- Most van 3 óra, ha lehet, 6-ra legyetek itt! Megoldható?
- De még mennyire mondta Pisti, a nagyobbik.
Alighogy eltávoztak a fiúk, Klári hívta Pétert:
- Képzeld a lakást teljesen rendbe rakva hagyták itt a bérlők. Akár azonnal be lehet költözni. Várlak. A gyerekeim is elkísértek, de már visszamentek. Szeretném, ha a közeljövőben a családjaink is találkozhatnának.
- Holnapután indulok. Ma és holnap találkozom a gyerekeimmel és az unokáimmal. Bizonyára ők is örülnek egy kis összejövetelnek. Megbeszélem velük, és viszem magammal a válaszukat.
- Várlak – fejezte be Klári a beszélgetést.
Este, valamivel hat előtt megérkezett a két fiú, választottjaikkal, és Péter örömére az unokákat is magukkal hozták. A kicsik nem tudtak betelni réglátott nagyapjukkal. A leendő „asszonyok”, Peti élettársa Bea, és Pisti barátnője Kati, szemmel láthatóan jó viszonyban voltak a gyerekekkel. Hamar kiderült, hogy gyakran látogatják őket, és sok esetben hétvégeken velük vannak. Péter megkönnyebbült. Úgy érzékelte, hogy a gyerekeinél kezdenek rendben menni a dolgok. Most már lát esélyt, hogy a két fiú rendezze életét, és apaként gondoskodjanak a gyerekeikről.
- Fiúk, több ok miatt is kértem tőletek ezt a találkozót. Először is, szerettem volna megismerkedni a hölgyekkel. Másodsorban pedig szeretném megbeszélni veletek az elköltözésem részleteit.
- Nem maradhatnál mégis itthon apu? – kérdezte Pisti.
- Semmiképpen. Természetesen nem költözöm el, csak elutazom, arra a néhány évre, amit még remélhetek az élettől.
- Nem költözhetne inkább hozzád Klári? – érdeklődött Peti.
- Mi már eldöntöttük, Székesfehérváron fogunk élni, és higgyétek el mindenkinek ez lesz a legjobb. Ti is önálló életet élhettek és én is. Holnap reggel megveszitek az autókat, és amikor csak tudtok, eljöttök hozzánk, és olyan is lesz, amikor mi látogatunk meg benneteket.
Peti, te hogy állsz a bankkölcsönöddel? Amíg nem voltam itthon, rendezted a számlákat?
- Valamit be kell vallanom, papa.
- Hallgatlak, ne kímélj! – válaszolta rosszat sejtve az öreg.
- A ház felét eladtam.
- Hogy, hogy eladtad?
- Úgy döntöttünk Beával, hogy hamarosan megházasodunk, és amikor megtudta, hogy több millió forint tartozásom van az épületre, felajánlotta, hogy kifizeti helyettem az adósságot.
Magyarul, a ház felét megvette tőlem, és adósság nélkül kezdődhet közös életünk.
- Példás cselekedet volt, és legalább mindenki igazán a sajátjában érezheti magát – dicsérte gyerekeit a papa.
- Tervezzük a lakás bebútorozását is, mert amikor Kriszti, a korábbi nejem kiköltözött, mindent magával vitt.
- Van már elképzelésetek a berendezéssel kapcsolatban?
- Igen, már kinéztük a két szobába is, és a napaliba is a nekünk tetsző bútorokat.
- Gondolom, sokba kerül.
- Nagyon sokba. Egy újabb hitelt kell felvennünk, de a fizetéseinkből ketten már ki tudjuk gazdálkodni.
Péter nem akart hinni a fülének. Az eddig eléggé link életet élő, szinte semmivel sem törődő fia, talán normális pályára állt. Vajon mi okozhatta ezt a gyökeres változást? Egyértelmű, hogy Bea keze van a dologban.
-Nagyon örülök, hogy jól alakulnak a dolgaitok. Arra gondoltam, hogy holnap, az autóvásárlásokat követően, elmehetnétek bútornézőbe is. Mindketten olyant választhattok, amilyen nektek és a kedveseiteknek tetszik. Természetesen minden helyiségbe, a padlótól a mennyezetig. Az én szobámat fenntartom magamnak, a másik kettő és a nappali berendezését rátok bízom, az egészet én fizetem – állt elő javaslatával az édesapa.
- Honnan van ilyen sok pénzed? – kérdezte csodálkozva Peti.
- Spóroltam egy kicsit - felelte a papa, aki a világért se árulta volna el, hogy nagyobb összeg van a számláján. Annyira még nem bízott a gyerekeiben. Idő kell, hogy bizonyítsanak.
Másnap szombat volt, és az unokák, Pisti kislánya és Peti kisfia nagyapjukkal töltötték az egész napot. Amíg a szülők válogattak az autók és a bútorok között, a papa elvitte a gyerekeket az állatkertbe. Étteremben ebédeltek és késő délután értek haza.
- Szép és jó autókat választottatok, és a bútorok is tetszenek – ismerte el a fiatalok ízlését Péter.
- Úgy könnyű válogatni, ha valaki fizeti helyettünk – szabadkozott Pisti.
- Mindenesetre jól választottatok. Mielőtt holnap elutaznék, nagyon szeretném, ha valamit az eszetekbe vésnétek: soha ne költekezzetek túl azon, mint, amennyit akadály és megterhelés nélkül elbírtok.
- Vagyis ne vegyünk fel kölcsönt, ha nem muszáj - egészítette ki Bea.
- Valahogy így – válaszolta Péter.
- Egyezik a véleményünk, Péter bácsi - nyugtatta meg leendő menye. Remélem, most már Peti is megértette, és szót fogad.
- Ne hagyd, hogy újra rossz útra térjen, kislányom! Te is ügyelj Pistire! – fordult nagyobbik fia kedveséhez a papa.
- Rajtuk tartjuk a szemünket – ígérte meg Kati.
Péter a következő reggel nyugodt szívvel búcsúzott el gyerekeitől. Aggódott értük, de az életükben, az utóbbi hónapokban mutatkozó változások bizakodással töltötték el. Öreg autójával kiállt a garázsból. A kocsi a fiúk által beletett akkumulátorral azonnal indult. A papa, a letekert ablakon át kiszólt a fiainak:
-Vigyázzatok magatokra! - és öreges tempóban elrobogott.
Utószó
Klári és Péter egykettőre berendezkedtek a fehérvári lakásban, amelyben csak rövid ideig laktak. Hamarosan átköltöztek egy közösen vásárolt, tetszetős, zöldövezeti kertes házba.
Az alaszkai kalandokat átélt szerzőpáros két hónap alatt papírra vetette a történetét. A kéziratot az Amerikában élő barátaiknak is megküldték, akik a júliusban történt látogatásukra már néhány angol nyelvű példánnyal érkeztek. Addigra már a hazai nyomtatás is elkészült.
Klári és Péter esküvőjét augusztusban tartották, amely István és Vera leleményességének köszönhetően, valóságos osztálytalálkozó is volt egyben. Az egykori, 30 fős osztályukból 22-en jelentek meg az esküvőn. Heten már Ede bácsi égi osztályába tartoznak. Gizi, Péter volt felesége, dísztáviratban kívánt sok boldogságot, a négy évtized késéssel egymásra talált párnak.
Ősszel a négy jó barát együtt indult az egyhónaposra tervezett alaszkai turnéjukra.
Siófok, 2016. augusztus 31.
Dudás Károly
A fotókat Marika Halmos Alaszkában készítette.