Vége van az összes gyakorlatnak 2. folytatás
2. Kopaszkábító kézi készülék
Az első - újonc, vagy a kopasz- időszak a katonai kiképzésen túl – nagyon is túl – az emberek legális megalázásának igazi terepe. Létezik ugyan a szolgálati szabályzat, de ezen felül van egy másik regula is, ami az öreg, a gumi és a kopasz katonák egymás közti, valódi viszonyát szabályozza. Ez az ördögtől eredő „házi jogszabály” az újoncok megfélemlítésén alapszik. Valahogy úgy fest a dolog, hogy egyedül az öreg katona ugrálhat, a másodidőszakos/gumi/ kap némi mozgásteret, de az újoncnak/kopasz/egyszerűen, kuss. Na, itt aztán kiélheti magát az agresszív, szadista hajlamú öreg, a „házilag” minden jogától megfosztott kopasszal szemben. Ezernyi módja van, hogy a tisztes, vagy éppen a sima parolinos „öreg csóka” ott tartson be a nyolc hónaposnál kevesebb szolgálati idővel rendelkező „kopároknak”, ahol csak kedve tartja. A megalázás már a megnevezésekkel elkezdődik. Az újoncot sokféleképpen lehetett hívni, a lényeg, hogy minél sértőbb legyen. Néhány a szótárból: kopasz, kopasz disznó, kopár, gyopár, csíkoshátú, csíkoshátú vadmalac. A másodidőszakos már – túlélve az első nyolc hónap megpróbáltatásait – nyugodtabban vergődik az emberi hülyeségek tengerében. Már gyúr a harmadik időszakra, amikor belőle lesz a kegyetlen „öreg csóka”, aki mást sem csinál utolsó hónapjaiban, mint a szerencsétlen, frissen bevonultakat kínozza. Szinte egyfolytában forgatja, pörgeti, nézegeti a „kopaszkábító kézi készüléket”, ami egy gurigába hajtott, eredetileg másfél méteres szabó mérőszalag, de a napok számának csökkenésével folyamatosan egy centivel rövidül. A kopaszok terrorizálásának legjobban bevált eszköze a körlettakarítás, kiváltképp hétvégén, amikor hivatásos katona nincs az épületben. A szűkebb értelemben vett elhelyezési körlet azokat a helyiségeket jelenti, ahol a katonák alszanak, a hozzátartozó folyosóval, szociális helyiségekkel, irodákkal és szabadidő klubbal. Amikor az utolsó parancsnok is kiteszi a lábát, a körletben elszabadul a pokol. Sokféleképpen ki lehet fejezni azt a folyamatot, ami ezután következik: beszállt a gólya, beesett a hó, kiáradt a tenger, de mindegyiknek egy, és ugyanaz a lényege, és a vége. Az alegység ügyeletes, vagy az általa megbízott napos, teleszórja habzó mosószerrel /szódával/ az összes takarításra ítélt helyen a flasztert, majd ráöntenek néhány vödör vizet, és valóban pár perc múlva úgy néz ki minden, mintha hó borítaná a tájat.
- Na, kopasz, ezt kapd ki, - hangzik az öreg csókák kárörvendő „biztatása” a megfélemlített „fiatal versenyzők” felé, akik közül, ha véletlen valaki visszamer szólni, akkor tudja meg igazán a magyarok úristenét. Tehát marad a beletörődés, és gondolatban minden újoncnak ott van a zsebében a hőn áhított centi, ami valójában kivitelezhetetlen, mert a vissza lévő napok irdatlan nagy száma miatt, malomkerék méretű lenne. A kaszárnya rendje mindig példás, mert ahol állandó a sika-mika, az alapos söprés, és a rendszeres, koppanástól-koppanásig történő felmosás, más nem is lehetne. A hétvégi nagytakarítás mellett naponta is fel kell mosni a körlet kövezetét. Ilyenkor a csíkos hátú vadmalac rábukik a fókára és azt először bő vízzel, majd szárazra csavarva a rongyot, koppanástól koppanásig végig kotor a körleten. Ezen művelet este történik, amikor már alvószerkóban van a szegény baka. A régebbi időkben a rendszeresített alvó cucc hálóing volt. El lehet képzelni milyen alsótest villogás, és egyéb negatív látványosság tette még lehangolóbbá, az amúgy is sivár életet. A kegyetlenebb, gonoszabb öregek mindig megtalálták a megalázásnak azt a formáját, amivel bele lehet marni a szegény újoncba. Természetesen a vagányabbakból teljesen nem tudtak bohócot csinálni, ezért kinézték maguknak a félénkebbeket, gyengébb idegzetűeket, és igyekeztek közröhej tárgyává tenni őket. Most, hazafelé a buszon, egy ilyen eset jutott eszébe Ludasnak, az ő fiatal katona korából. Odalépett az egyik belevaló, talpraesett újonc katonához az egyik „öreg”, akiről már messziről lerítt, hogy nagyon a sor végén állhatott, észosztáskor, és elmagyarázta az első időszakos, de már írnok beosztásban lévő katonának, hogy hogyan kell engedélyt kérni, ha belép abba a körletbe, ahol ő tartózkodik. Valahogy így szólt a szöveg:
„Öreg csóka! XY honvéd, anyám, és a Varsói Szerződés szégyene, felsőágyas, szartökű, csíkoshátú vadmalac, kérek engedélyt bent tartózkodni”,- hadarta el az öreg IQ bajnok, de az újonc, úgy tett, mintha nem tudná elsőre betanulni, ezért néhányszor megismételtette vele, és bátorkodott feltenni neki a kérdést:
- Hogy lehet ezt a hosszú szöveget megtanulni?
- Amikor még engem hívtak kopasz disznónak, jó párszor kértem így engedélyt az öregektől, de most rajtad a sor kopikám, adta meg a megnyugtatónak vélt választ amaz, amelyhez azonban Ludasnak is volt néhány szava:
- Na, akkor most less ide, te anyád majma! Mivel neked már megy ez a hozzád passzoló szöveg, akkor mondogasd magadban egészen addig, amíg ki nem húzod a beled, ebből a bolondokházából! Engem azonban hagyjál békén addig is, mert ezt a stokit letolom a torkodon,- és a vasvázas ülőkét, a nyomaték kedvéért kissé megemelte. Csoda történt. A fickó a folyami rákokat utánozó mozdulatokkal kiaraszolt a hálókörletből. Az esetnek nem volt tanúja, és titok is maradt örökké. Amikor aztán eljött a nagyszájú fiú leszerelésének ideje, odament az akkor másodidőszakossá avanzsált katonához, lekezelt vele, és külön elköszönt tőle.
Dudás Károly
- folyt. köv -