Virág Ozorára

Nyár végi éjjel,
Egy dal szól szépen,
A megkopott halászhajón.
Szomorú ének,
Dacol a széllel,
A kiliti homok lidón.

A hajó fordul,
Horgony csikordul,
És kiköt az öreg ladik.
A dallam halkul,
Az éj aláhull,
Odakint már hajnalodik.

Kiment a partra,
Virágos parkba,
A fiatal halászlegény.
Egy rózsát vágott,
Piros virágot,
Sokáig csak nézte szegény.

A rózsát fogta,
Faágra rakta,
S, már vitte az öreg Sió.
Dacolva árral,
A nagyvilággal,
Úszott, úszott a kis hajó.

Menj Ozorára!
Írta az ágra,
Mátyás, a fiatal halász.
Vidd a virágot,
Édes mátkámhoz,
Tudom jól, hogy odatalálsz.

Úszott a virág,
Kis falvakon át,
Ezernyi akadály között.
Nőtt a kis csokor,
Sok „angyal” ahhoz,
Újabb szál virágot kötött.

- dk -